Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

72 À nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 2í-en, szerdán. gazdaságos kiépítésére fordítanának gondot. Felolvashatnám és kritizálhatnám az államvasutak tarifáját, mert magam sok évig referense voltam ennek a szaknak s amivel én foglalkozom, annak mélyébe is szoktam hatolni, de csak néhány furcsaságot említek. Friss húst, vadszárnyas kivételével, 30%-os díjkedvezménnyel lehet a vasúton szállítani. Ezen kedvezményből azonban kizáratott a félsertés, a félborju, a leölt liba, a leölt kacsa azon az alapon

5 mivel a vasút szerint hiis csak a széjjeldarabolt marha. (Derültség balfelöl.) Szegedről egy 20 kg.-os szatyor szállítása Budapestre, 197 km-re, gyorsáruként 1336 koronába kerül mellékilletékekkel, teheráru ként 565 koronába, mig postán házhoz szállítva csak 180 koronába. A B. tarifatétel szerint, ahol a II. a kis tételeket jelenti, 2500 kg áru szállításánál 100 km-re 100 kg 545 koronába, vagyis 2500 kg 13 625 koronába kerül; 5000 kg mint A. tétel ugyanilyen távolságra 100 kg-ként 272 koronába, az egész 5000 kg 13.600 koronába kerül; tehát kevesebbe, mint a 2500 kg súlyú. 10.000 kg ugyanilyen távolságra 100 kg-ként 120 koronába kerül, vagyis az egész 10.000 kg 12.000 koronába kerül. Ha tehát valakinek 2500 kg áru szállítására van szüksége, egy egész vagont rendel, amely esetben olcsóbban szállít, mintha a 2500 kg-ot darabáruként adná fel, minek következtében a vagon kihasználatlanul szalad a MÁV. számára. További furcsaság, hogy egy tartály petróleum Biharkeresztesről, a magyar-román határállomásról Budapestre 112.300 koronába kerül, mig ugyanonnan egy tartály benzin, amely ép olyan közszükségleti cikk, mint a petróleum, már 206.300 koronába kerül. Egy zongorának Szegedről Budapestre való szállítása következőképen kalkulálódik. A súly körülbelül 300 kg., amely azonban tarifális szempontból 1500 kg-nak számit. Ez gyorsáruként 99.645 koronába kerül. Egy zongora ! Érdekesség szempontjából még egy nagybőgőt is idevettem, amelynek súlya körülbelül 20 kg. s amely ugyancsak Szegedről Budapestre még sokkal nagyobb díjtétel alá esik. Gyorsárunál ugyanis 50 kg-ot vesznek minimális súly gyanánt, és miután a nagybőgő különös drágaság, ötszörös súlyt fizet, vagyis szállítása a jelzett helyről 16.675 koronába kerül. De azt mondhatná valaki ellenkritikaként, hogy én ilyen különleges dolgokat szemeltem ki. Vegyünk hát egy tükröt. Ugyanazt látjuk egy 20 kg-os tükörnél is, hogy a fuvar sokkal többe kerül, mint az egész tükör értéke. (Derültség a bal- és a szélsobalóldalon.) De lássuk a burgonyát, ez azután már a húsba vág. A szegény embert is különösen érinti. 2000 kg. burgonya Nyíregyházától Budapestig fehéráruként 25.460 koronát fizet, 5000 kg. 31.200 koronát, mig 10.000 kg. már csak 11.100 koronát. A lóheremag szállítása igy alakult: 100 kg. 100 km-re fehéráruként 1535 koronába kerül, 3000 kg. belekerül 46.050 koronába, 5000 kg. 27.250 koronába, 10.000 kg. pedig 27.200 koronába. Haller István: Szóval ez a degresszió! Strausz István : 10 kg. sulyu festménynél, amelynél tízszeres súllyal szállíttatik, Szegedről Budapestre a minimális 50 kg. súlynak tízszeresét számítva, a szállítás 33.215 koronába kerül. Ha ezt a festményt postán szállítják ugyancsak erről a távolságról, belekerül 100 koronába. (Derültség a bal- és a szélsobalóldalon.) Ebből meg lehet érteni, hogy a vasúti szállítás napról-napra az autószállitásra, a tengelyre terelődik át, ugy hogy az államvasút tulajdonképen . . . Haller István: Maga alatt fürészeli a fát! Strausz István : ... propagandát csinált az autóknak és magának a postának is, amely úgyis olyan nehezen működik. Azt hiszem, az ország legtermékenyebb, legáldásosabb munkásai közé a tanítókat számítja a t. Nemzetgyűlés. Mégis a tanítókkal, az ő javadalmazásukkal és előmenetelükkel az országban évek óta csak kísérletezések történtek. (Ugy van! a baloldalon.) Mindig csak ígéretekkel, elvi deklarációkkal elégítették ki őket. Batitz Gyula: Mindig becsapták őket! Strausz István : Legutóbb is törvénybe iktatták azt az elvet, hogy a tanítói kar is közszolgálati alkalmazott, a konzekvenciák levonásában azonban megállottak. Legutóbb ugy a ministerelnök úrhoz, mint a kultuszminister úrhoz memorandummal járultak. A választ nem ismerem. Ezzel a kérdéssel különben épen Haller t. képviselőtársam hivatottan foglalkozott és magam is hozzájárulok azokhoz a fejtegetésekhez, amelyekben ő beigazolta, hogy attól a kérelemteljesitéstől nem is lehet elzárkózni, hogy a tanítók részére is megnyissák ugyanazt a javadalmat, ugyanazokat az előmeneteli lehetőségeket, amelyek a középiskolások számára meg vannak nyitva a közszolgálati alkalmazottaknál, hogy ők is bekerüljenek a VI. fizetési osztályba bizonyos szolgálati idő után, ugy, mint a többi közszolgálati alkalmazott bekerül középiskolával. Szabó Imre: Jobban megérdemlik a fizetést, mint a szolgabirák! Strausz István : Haller képviselő ur fejtegetéseihez csak egyet kívánok hozzáfűzni Ha a nyugdíj- és illetményrendszere a tanítóknak egyeniősittetik a közszolgálati alkalmazottakéval, ezzel annyira egyszerüsitik a közigazgatást, az adminisztrációt, hogy a nagyobb javadalom az adminisztrácionális költségeknek lecsökkentésében tetemes fedezetet talál. En bizom is abban, hogy Haller képviselő ur felszólalását és az én felszólalásomat, amelyet újból a kormány gondjaiba ajánlok, figyelemre fogja méltatni és azt az ígéretet, amelyet a tanítóság küldöttei-