Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. nek tettek, valóra is fogják váltani. Ez elsősorban az ország és csak másodsorban a tanítók érdeke. (Vgy van! Vgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Batitz Gyula: ígéretet kaptak szegények már sokat! Strausz István ; Mikor a tanitókérdésnél időzöm, szeretnék szemlélődni az egész közéletben. Azt látjuk, hogy az egész közélet terén kiválasztások történnek felekezetek szerint. Nem a fajvédelmet értem, mert nemcsak a zsidók, hanem a katholikusok a zsidókkal együtt az egész vonalon egyformán háttérbe szorulnak. Nem akarok felolvasásokat tartani, de sok adatom van rá. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) En egyelőre csak az iskolaügynél kivánok maradni. Arra az izgatottságra, arra az aggodalmaskodásra akarok rámutatni, amely a lelkeket uralja olyan katholikusoknál, akik templcmba járnak, akik hitük szerint élnek. Horváth Zoltán : Akik nem jelszó után mennek ! Strausz István : Minden legkisebb rezgés átjárja a lelkeket és csillapításra van szükség. Egy csomó levél van nálam. Maga az a tény — ugyan nincs igazuk az illetőknek — hogy Schioppa nuncius ur újév első napján a kormányzót üdvözölte, nagy lelki nyugtalanságot váltott ki az egész vonalon. (Egy hang balfelöl ; Jól tette!) Mondom, nincs igazuk, mert ott a nuncius ur személyében is nem a katholikus egyház jelentkezett, csak külföldi konvenció a polgári, világi képviselet részéről. De mégis szükség volt a lelkek megnyugtatására. Nagyon fáj a katholikusságnak, hogy egyházunk a mai ideiglenes átmeneti rendszerben csonka, nem teljes, ami seny védéssel jár. A legfőbb kegyúri jog gyakorlása szünetel (Vgy van! balfelöl.) és azt látjuk, hogy a mai helyzetre nézve nincs megállapítva a határidő, mintha ez a végtelenségig tarthatna. (Vgy van! a baloldalon) Ujabb izgatottságot váltott ki — és kár is az a hir, hogy a nuncius ur, aki ugy látszik, nem tartja a magyar katholikus társadalomnak ütőerén a kezét — kitüntetést fogad el a kormányzótól. Nem is szabad rossz néven venni, a katholikus egyházban az eddiginél nagyobb lett az elégedetlenség. Horváth Zoltán : Milyen kitüntetést kapott ? (Zaj.) Rainprecht Antal: Vöröskereszt-csillagot. Strausz I stvá n : Akármilyet, hiba volt ! De maradok az iskoláknál. Elnök: A képviselő urat arra kérem, hogy idegen hatalom követével a nemzetgyűlésen ne méltóztassék foglalkozni. Strausz István: Bocsánatot kérek, tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését és ahhoz fogom magamat tartani. (Helyeslés.) A felekezeti iskolákban a következő a megoszlás csonka Magyarországon : rom. kath. iskola 2600; gör. Içath. i§kola 108, református 910, évi január hó 24-én, szerdán. 73 evangélikus 465, egyesült protestáns 3, zsidó 198. unitárius 3, gör. keleti 18. Én báró Altenstein, bajor ref. minister úrral tartok, aki a katholikusokhoz a következő nyilatkozatot tette (olvassa) : »Engedjétek csak nekünk az iskolátokat, a ti hierarchiai intézményeiteket szívesen meghagyjuk nektek. Ha a katholikus elem majd kialudt a nép szivében; a hierarchiátok úgyis magától összedől.« Mi is majdnem itt tartunk. Ezért itt, a nemzet szine előtt azt a felhívást intézem a kultuszminister úrhoz, akinek kezében van az elemi iskolák legfelső vezetése, hogy az iskolák aktáinak revíziójával maga foglalkozzék. Szerintem a munka szempontjából tanitó és tanító között nincs különbség. En az emberek munkáját nem felekezetek szerint értékelem. A mostani politikában, amikor a fajvédelmet hirdetik, a faj védelem a katholikusok rovására esik. A fajvédelem csak külszín ; belül más célzat rejtőzik. Nekünk nem a kanonoki kinevezések a fontosak, hanem legfontosabbak az elemi iskolák. * E tekintetben sok a panaszunk. Legalább a garanciánk megvan arra, hogy a jelenlegi kultuszminister ur — amint hogy nem is lehet máskép ebben az országban — katholikus. Nem akarok felekezetieskedni ; engem ugy ismernek, mint végsőkig türelmeset minden felekezettel szemben. A magam egyházát és a magam hitét őszintén vallom, tettekben gyakorlom, de más hitét nem bántom. A katholikus elem ebben az országban domináns. Vitéz Nagy Pál lovassági tábornok ur a képviselőházban tartott Petőfi-jubileumon bontogatta Mária zászlóját és rámutatott arra, hogy ha bajban van az ország, ha veszedelem van, akkor kigöngyöljük ezt a zászlót és alája sorakozik ennek az országnak minden hü fia. Ugy is volt eddig mindig, hogy mikor ezt a zászlót kibontottuk, akkor odament mindenki imádkozni, mielőtt a fegyvert felvette volna, katholikus, református és zsidó. Most széttagoltságban vagyunk. En is azt mondom, hogy egységben olvadjunk össze, de a Mária-zászló alatt, mert ha a Mária-éneket elénekeljük, hiszen tudjuk, hogy a Nagyasszony ennek az országnak oltalmazója — ha most megpróbáltatások között vagyunk is — ez alatt a zászló alatt vissza kell szereznünk a régi Magyarországot és vissza is fogjuk szerezni, ha a Mária zászlaját megvédjük, ha ez nemcsak forma lesz ünnepeken a hadsereg kezében, hanem egy élő valóság, amely lüktető erőt hoz és mindig harci készséget és hadi erényeket váltott ki. Ennek a zászlónak a véres foltja szent folt, mert mindig akkor kapta, mikor belekényszeritettek bennünket a háborúba. Ha most is megteszik, megint visszük dicsőséges zászlónkat és győzni fogunk, csak ne gáncsolják el azt, ami katholikus érdek ebben a hazában, (ügy van! balfelöl.) Probléma ebben a nemzetgyűlésben, hogy a szociáldemokrata párttal szemben a polgári
