Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

A nemzetgyűlés 89. ülése 19.23. szövetkezetet tette központjává a természetbeni ellátás kiszolgáltatásának. Szindikátust szindikátus után szerveznek, és ezek a szindikátusok nem a fajvédelmet szolgálják. A kisgazda társadalom azt mondja magától, — mert én nem szoktam erre figyelmeztem — bogy ott folynak el a milliárdok. És ebben igaza van. A tisztviselői kérdést egyszer meg kell oldani, de kellő előrelátással. Haller t. képviselőtársam már rámutatott arra, bogy meglehetett volna oldani. Nem helyes, ha két csoportra, A- és B-listásokra osztják a tisztviselői kart, ugy, hogy az A-listások dolgoznak is, nem is, a B-listások pedig fizetést kapnak ugyan, de nem dolgoznak. A t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom azt a törvényjavaslatot, amely tudomásom szerint az ön asztalán fekszik. Ugy értesültem, hogy a tisztviselők javadalmazásának rendszere, az előmenetel és az egész tisztviselői kérdés megoldása foglalkoztatja t. pénzügyminister urat. Nem akarok ennek a törvényjavaslatnak elébe vágni, csak arra hivom fel a minister ur figyelmét, hogy az egyes bransok, az egyes szakok között az előléptetés és a javadalom tekintetében már kiépített arányt ne csökkentse a főiskolai, középiskolai és alsóbbrendű végzettségűek szerint. Maradjon meg az az arány ugy, amely eddig volt. Nagyobb elválasztó vonalakat ne állítsanak fel. A főiskolásoknál magasabb állások nagyobb számában úgyis biztosítva van a jobb előmenetel és a magasabb javadalom könnyebb elérhetése. A számvevőségi tisztviselőket nem szabad lekicsinyelni, mert ha senki nem, a pénzügyminister ur tudja, hogy milyen munkásai ezek az államnak. Vezérmunkásai az államnak abban a pozicióban, abban a munkakörben, ahova beosztattak. Nemcsak számviteli teendőket intéznek, hanem közigazgatási munkát is végeznek. Majd ha megcsináljuk az egyszerűsítést, akkor rá lehet őket szorítani arra, hogy tisztán és kizárólag az ellenőrzés terén mozogjon munkakörük. De ha most eltérnek az arányszámtól, akár a kezelésnél, akár a számvevőségnél, akkor olyan elégedetlenséget visznek bele a közalkalmazottak életébe, amellyel a kormány nem fog tudni megbirkózni. Az altisztek és a szolgák se kerüljék ki — amint hiszem is, hogy nem fogják kikerülni — a tisztelt pénzügyminister ur gondosságát. Nagyon jól tudom, hogy ő a kisembereket megbecsüli s becsülje is meg, hogy ezek se tekintsék magukat elitélteknek, büntetetteknek azért, hogy a sors állami szolgálatba vezette őket. Külön kell megemlékeznem a postáról ós a vasútról. Ez a két intézmény a magyar államnak dicsősége, büszkesége volt, de mintha ma dekadencia, visszaesés állott volna be mindkét intézménynél az egész vonalon. A legkiválóbb tisztviselők ott hagyják a szolgálatot s kiváló emberek B-listára helyeztettek. Érdeklődtem, mi lehet ennek az oka s azt hallom, hogy ez a két szak az, amelyik a legjobban politizál. évi január hó 24-én, szerdán. 71 (Igás! Ugy van! a szélsobalóldalon.) S erről magam is meggyőződtem. E napokban az Andrássy-uton menetben vonultak fel a vasutasok. Néztem, hova mennek. Az államvasutak igazgatósága előtt állottak meg. Mentek tüntetni Keleti Dénes államvasuti elnök mellett. Miért volt erre szükség? Azért, mert a Kansz. elnökségében az elnök ur összeütközésbe került az államvasutak mérnöki karával s mert ő azt tartja, amit ez a kormányzat, hogy, aki bírja, marja Meg akarta mutatni, hogy ő mégis a Kansz. elnökségébe kerül Ezzel a kérdéssel azonban, mivel nem tartozik ide, nem foglalkozom, csak rámutatok, hogy az államvasutak mérnökeivel, ezekkel a vezérmunkásokkal való ilyen összeütközés miféle hátrányokkal járhat az államvasutak igazgatására s magára a vasút egész életére. Ezeknek a hátrányoknak megítélését az igen t. kereskedelemügyi minister úrra bizom. Neki nem volna szabad tűrnie, hogy az elnöki állásba bevonuljon a politika, amint egyáltalában nem volna szabad tisztviselőknek politizálniuk. Azelőtt az államvasutaktól egészen az aprólékosságig menő jelentéseket, mérlegeket kaptunk. Ma ezeknek semmi nyomuk Folyton emelik a tarifát és mégsem tudják elérni, hogy az államvasút mint üzlet — ahogyan mondták — önmagát tartsa fenn. Jellemző a helyzetre és főleg a mai rendszerre, hogy a posta, a vasút, a telefon és a többi üzemről rebesgetni kezdik, hogy bérbe fogják adni. A túloldalról Herrmann Miksa igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy hivatott arra való emberek, akik egy életet áldoznak a munkának, egy állami üzemet is gyümölcsözővé tudnak tenni, ha minden idejüket ennek a célnak szentelik. Akkor állami kezelés mellett jövedelem tekintetében is prosperálhatnak üzemi jellegű intézményeink. Már G-riger képviselőtársam szóvátette, igaz-e az a szállongó hir, hogy a telefont és az államvasutakat bérbe fogják adni. Erre a kérdésre azonban nem kaptunk választ. S igy megy ez az egész vonalon. Először lerontanak mindent, s aztán jön a segítés módja, hogy ezt és ezt az intézményt kiszolgáltatják részvénytársaságnak, ami a fővárosnál már mégis történt. Nem akarom hinni, hogy az államvasút vagy a telefon bérbeadatnék. Külön szóvá kell tennem a telefonszolgálatot. Magam voltam egy ministernél, aki vaskezü és Vassnak is hívják ós akinek a telefon kezelése körül olyan nehézségei voltak, hogy féltettem, hogy valami baja támad a felindulástól. Már most mi van velünk, szegény magánemberekkel, ha még egy ministernél is ilyen hibák észlelhetők? S mindennek oka, hogy ennek a branche-nak a tisztviselői politizálnak. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, a nemzetvédelmi csoportban is egy külön csoport a posta és a vasút. Hát lehet ezt engedni ? Sokkal jobb volna, ha a tarifának okszerű, 10*