Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

64 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. az 1920. évi február hó 1-től 1920. évi június hó végéig terjedő időszakában való viteléről külön törvény — az 1920 ; IV. te. — rendelkezett, mégis az ezen időszakra szólóan a fentiek szerint összeállítandó külön önálló kimutatás-szerkesztését kivihetőnek nem tartom, mivel az 1920 : IV. te. sem indemnitási, sem költségvetési törvény jellegével nem bir. Még kevésbé volna lehetséges külön ezen öthónapos időszakra szóló rendes zárszámadás egybeállítása; a szóbangorgó öthónapra szóló előirányzatokat ugyanis már a korábbi időkből átszármazott folytonos járandóságok is jelentékenyen megterhelték és az ezekből eredő terheknek szétosztása, illetve az öt hónapos időszakraeső részének kimutatása, az egyes tárcáknál külön erre a célra berendezett számviteli könyvek vezetése nélkül nem volt eszközölhető. Ugyanezen oknál fogva szóbanforgó időszakbeli hiteleknek külön nyilvántartása sem volt lehetséges.« Kimondotta tehát a minister ur maga, hogy ez végrehajthatatlan, ez semmis, ,ez olyan, mint ha nem lett volna indemnitás. És nem is volt. Készül zárszámadás erről az időszakról? Nem, csak egyszerű, a már ismert kimutatás. Továbbhaladva eljutunk az 1920/21. évhez. Négy indemnitási törvényt hozatott a kormány a nemzetgyűléssel, és pedig az 1920. évi XIV. és XVII. tcikkeket, továbbá az 1921. évi II. és XVI. tcikkeket. Mi volt ezek tartalma? Ezek tartalma az az öthavi indemnitás volt, amelyről nemcsak én mutattam ki, hanem az akkori pénzügyminister ur is, hogy végrehajhatatlan. És mi a feltűnő ebben, ami mindenkinek megragadhatja figyelmét s mindenkit gondolkodóba ejt? Egyenesen szemfényvesztésről van szó. Tizenkét hónapra öt hónap szükségletét és fedezetét terjesztették ki. Boldog ország volna az, amely öt hónap fedezetével és szükségletével tudná tizenkét hónap fedezetét és szükségletét ellátni a mai hullámzó valutáris viszonyok között. De hoztak utólagosan, posthumusként egy költségvetési törvényt erre az évre, az 1921. évi XXIII. tcikket, amelyről már említést tettem. És mi történt ezzel a költségvetéssel? Készült-o ennek alapján zárszámadás? Nem. Kimondatták a nemzetgyűléssel, hogy ez későn jött, ez alapon nem lehet zárszámadást készíteni, legyen még erre az évre is egyszerű kimutatás a zárszámadás helyett. Az 1921/22. évi költségvetési évre vonatkozólag tetéződtek a hibák és a visszaélések a budgetjoggal. A kormány áttörte a költségvetési évet. Az 1921. évi XVI. tcikkben kimondatja, hogy nem június végéig terjed ez az indemnitás, hanem július végéig, és ezen indemnitás alapjául is azt az öthónapos indemnitást veszik, amelyről maga Korányi volt pénzügyminister ur a saját időszakára (öt hónap) nézve végrehajthatatlannak minősitett. Folytatólag a tizenegy hónapra két indemnitási törvényt hoztak: az 1921 : XXXIV. és az 1922:1. tcikket, amelyeknek alapjául már az 1920/21. évi költségvetésről szóló XXIII. tcikk szolgál. Ez annyiban megnyugtatónak látszott, hogy legalább fogunk kapni erről az évről rendszeres zárszámadást. Csalódtunk. Az 1922: XVII. te. 3. §-ában kimondották, hogy erről az évről sem lehet zárszámadást készíteni, legyen tehát egyszerű kimutatás. Az 1922/23. évre már megmondtam véleményemet. De itt mégis ki kell emelnem, hogy Dréhr Imre t. képviselőtársam az 1922/23. költségvetési év indemnitásának alapján, az 1921/22. évi költségvetési előirányzatra azt mondotta, hogy az államháztartásban félhivatalos szerepe volt. Kérdem, szabad-e az alkotmányos életben a budget-joggal ilyen játékot űzni, így tréfálkozni? Igaza van neki, hogy igy volt, mert hiszen a mostani indemnitás sem egy törvényes költségvetést tart fenn, hanem csak, mint már mondottam, egy előirányzatot, amelyet ez a nemzetgyűlés nemcsak hogy meg nem szavazott, hanem nem is látott. Dt én nem csodálkozom a t. képviselő ur tréfálódzásain, mert látja, hogy a kormány maga milyen kevés súlyt helyez a nemzet költségvetési jogára. Sőt eddig egyáltalában semmi súlyt sem helyezett, Megértem tehát az igen t. képviselő urnák azt a megállapítását is, hogy alkotmányos szempontból problematikus, milyen alapon kormányoz a kormány ? Indemnitás alapján-e, avagy költségvetés alapján. Mégis csodálkozom azon, hogy Dréhr képviselő ur kifejti azokat a nehézségeket, amelyek lehetetlenné teszik, hogy költségvetés készüljön. De a fejtegetéséből levont konzekvenciákban hű marad az ő felfogásához, ügy tünteti fel az állami költségvetést, mint egy kalkulációt, amely a bevételeknek és kiadásoknak egyszerű foglalata és minthogy itt az értéktényező, a valuta, folyton változik, azt mondja, hogy egy költségvetés készítése egészen céltalan munka lenne. Még bank szempontból sem állhat meg ez a vélemény. Ezt azért emelem ki, mert ugy tudom, hogy az igen t. képviselő ur egy nagy bank vezérigazgatója. Horváth Zoltán: Azért ért a valutákhoz! Strausz István : Még egy jő bank sem indul azon az alapon, hogy mit hoz egy-egy üzlet, hanem más erkölcsi szempontokra is figyelemmel van. Igaz, hogy egy bank életében a célok, a feladatok adva vannak, állandóak, csak az eszközök változnak. De egy bank életében is szükség van politikára. Az állam életében, amely magas erkölcsi testület, változnak a feladatok, változnak a célok, változnak az eszközök. Itt a politika váltja ki, hogy milyen feladatokat, milyen célokat kell felkarolni, hogy az ország megerősödjék, hogy a nép boldog, megelégedett legyen. Azért az itt elhangzott beszédek mind-