Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
62 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. pező tőrvényeinkben megszabott alapot zárszámadás szerkesztésére nézve. Nagy Ernő t. képviselőtársam legutóbbi felszólalásában már azzal a kijelentéssel élt, hogy a Károlyi-kormány ragaszkodik az általuk vitt gazdálkodás oly számadás szerint föltüntetéséhez, ahogyan azt intézkedései alapján a közokirat képező könyvekben a számvevőség megrögzitette. Nekem az a nézetem, hogy ez ellen nem is lehet komoly ellenvetést tenni, mert a követelményre joga van az illető kormány tagjainak ugy emberileg, mint az alkotmányunk szerint. Drozdy Győző: Lássuk világosan mit pocsékolt el egyik-másik kormány! Strausz István : Nagy hiba, hogy a legfőbb állami számvevőszék nem készíti ugy a zárszámadásokat, ahogy azok lehetségesek. Kimutatásokkal nem fog tudni a közvéleményben megnyugvást kelteni. Itt a közelemben Friedrich István volt ministereinők ur tiltakozik az ellen, hogy az ő gazdálkodását a megelőző kormányok gazdálkodásának kihasitásával hozzák, mert ő maga is azt akarja, hogy minden vonatkozásban megvizsgáltassanak a kormányzatáról szóló számadások. Ami pedig teljesen lehetetlen, ha előzményeiben a biráló nem ismeri a gazdálkodást. Az időbeli distinctio az előterjesztés sorrendjére nézve egymagában elfogultságbői eredő megbélyegzést tételez föl. A forradalmi alakulat és az azt követő forradalmi jellegű kormány gazdálkodásának számonkérésére nézve az a helyes álláspont, hogy ezeknek a kormányoknak a gazdálkodása külön-külön elhatároltassék zárszámadásokban annak igazolására, hogy gazdálkodásuk megszakadást jelent az államháztartás vitelének alkotmányos életében. Ez a megkülönböztetés egymagában bizonyos fokú Ítélet a forradalmi kormányokkal szemben, mert az alkotmányos kormányok gazdálkodását folytonosságban hozzuk a zárszámadásokban és igy mutatják azt ki más államok is. Drozdy Győző: Miért fél ettől a kormány? Szomjas Gusztáv: Miért félnek? Strausz István : Megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy én ugy a költségvetést, mint a zárszámadási ügyeket sine ira et studio tárgyalom és bírálom. Amint már mondottam, a pénzügyminister urnák, de a kormány egy tagjának abszolúte nincs köze a zárszámadás területéhez. (Ugy van! a baloldalon.) Csak, mint a Szentírásra hivatkozhatnak a maguk adminisztrációjában, vagy a költségvetésnél, azokra az adatokra, amelyek a legfőbb állami számvevőszék által minden befolyásolástól menten készített zárszámadásokban foglaltatnak. Drozdy Győző : Felelősségre kell vonni a számvevőszék elnökét. Streu Z István: Az ideális bírói elfogulatlanság és a legszigorúbb tárgyilagosság gondolata vezette a nemzetet akkor, amikor a legfőbb állami számvevőszéket megszervezte. Ha a nem; zeti intencióit a ministerek gazdálkodásának bírálatában nem tudjuk megvalósítani, akkor igazán fölöslegessé válik a számvevőszék. Épen azért nagy aggodalmat kelt, hogy zárszámadási ügyek intézése átterelődött amint rá fogok mutatni, a pénzügyministeri hatáskörbe. Drozdy Győző : Megfordítva kellene lenni, mind rossz! Strausz István: E tekintetben utalok a tárgyalás alatt levő indemnitási törvényjavaslat első paragrafusához adott ministeri indokolás harmadik bekezdésére (olvassa) : »Az 1922/23. zárszámadás mikénti egybeállítására nézve nem vettem fel a jelen felhatalmazási javaslatba rendelkezést. Épen azért, mert amint emiitettem — remélem, hogy a költségvetés rövidesen törvényerőre emelkedik — és tehát abban lesz mód az 1922/23. évi zárszámadást illetőleg rendelkezni«. Ez az indokolás kétségtelen dokumentuma annak, hogy a zárszámadási ügyeket a kormány maga irányítja és ezzel a legfőbb állami számvevőszék hatásköre teljesen devalválódik. Kiss Menyhért: A költségvetést is! Strausz István : Arról is fogok szólani. Ezzel szorosan vett indemnitási kritikámat tulajdonképen be is fejeztem volna, ha az egységespárt részéről nem provokálnak az indemnitással való kormányzás jogosultságának kérdésében. Dréhr igen t. képviselőtársam volt a provokáló, aki azt a tételt állítja fel, hogy a régi kormányoknál rendszer volt az indemnitással való kormányzás. Kiss Menyhért: Merész állítás! Strausz István: A forradalmakat teljesen kihagyta a t. képviselő ur azzal a megokolással, hogy a forradalom alatt a budgetjog holt jog volt. Állitom, t. Nemzetgyűlés, hogy a képviselő urnák ebben teljesen igaza van, de állitom azt is, hogy a budgetjog holt jog maradt továbbra is, , Q forradalmak utáni kormányok idejében, eg" ien mostanáig. A képviselő ur a maga álláspontjának igaLjíására kiemeli, hogy hosszú tanulmányt folytatott e kérdés eldönthetése érdekében. Ez a kijelentése meglepett engem, mert ugy tudtam, hogy a mostani fiatalság szeret sokat tudni, de keveset szeret tanulni, szeret kutforrásokra hivatkozni, de, nem szeret kutforrásokat felkutatni, felkeresni. Ámde bármily nagy tanulmányokat folytatott is a t. képviselő ur s bármily gazdag tapasztalatok egészítik is ki az ő elméleti tanulmányait, azt mégsem fogja igazolni tudni, hogy a forradalmak utáni kormányok indemnitásai megfeleltek volna az alkotmányosság követelményeinek. Mert az még nem bizonyítás, ha a képviselő ur azt mondja, hogy a forradalmak előtti kormányok is indenmitások alapján vitték az államháztartás ügyeit. Itt az a kérdés, hogy mennyi időre szóltak ezek az indem-
