Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi XVII. te. 3. §-ának az a rendelkezése, hogy az 1921/22. évi zárszáraadás az 1921/22. évi költségvetési előirányzat rovatrendszere alapján szerkesztendő, kiegészíttetik azzal, hogy az 1921/22. számadási évben történt utalványozások és bevételi előírások az 1921/22. évi költségvetési előirányzat hitelösszegeivel hasoniitandók össze.« Igen t. Nemzetgyűlés ! Félreértésre, félremagyarázásokra adna okot, ha a 2. §-nak ez a része benmaradna. Eziránt már teljesen világos rendelkezés foglaltatik az 1922 : XVII. te. 3. §-ában, arr.ely kimondja, hogy az 1921/22. évi zárszámadás ugyanezen évi költségvetési előirányzat rovatrendszere alapján szerkesztendő és hozzáteszi, hogy a hitelek tekintetében az átruházásnak milyen határig szabad elmennie, sőt a hitelek fen tartását kizárja bizonyos kiadásokra nézve. Sőt, ha az 1922 : XVII. te idézett 3. § át egybevetem az 5. § első bekezdésében foglaltakkal, akkor még világosabb, hogy csakis az én álláspontom helyes, és hogy a törvényjavaslat szövege félremagyarázásokra adna okot Az 5. § első bekezdéséből megállapitható, hogy ezzel az indemnitási törvénnyel tulajdonképen az 1921/22. évi költségvetési előirányzat en bloc törvényerőre emeltetett. Friedrich István : Becsempészték ! Strausz István : Ennélfogva tartsuk ahhoz magunkat és ha ez már megtörtént, ne akarjunk olyan dolgokat, olyan rendelkezéseket belevinni törvényalkotásunkba, amelyek szaporítják az útvesztőket a szóval hirdetett alkotmányos életünkben. Ezekre reámutatva, a szoros indemnitási kérdésekkel már nem is kellene foglalkoznom. Ugy vélem azonban, hogy egyenesen kötelességem tárgyalni azt a bomlasztó hatást, amelyet az egész közéletben előidézett az, hogy a legfőbb állami számvevőszék letért a zárszámadások szerkesztésénél arról a törvényes alapról, amelyet részére az általam hivatkozott törvények kijelölnek. Idevonatkozólasj felolvasom a pénzügyminister urnák a most tárgyalás alatt lévő indemnitási törvényjavaslat indokolásában foglalt megjegyzését, amely igy szól (olvassa) : »Megjegyzendő, hogy az 1920: XXVII. t.-cikknek 6. §-a értelmében a törvényhozás elé terjesztendő kimutatások közül azok, amelyek az 1918 évi november hó l-jétől 1919. évi március hó 20-áig és az 1919. évi március hó 21-étől 1919. évi augusztus hó 6-áig terjedő időszakokban történt utalványozásokat és az ezekben az időszakokban előirt bevételeket tüntetik fel, már elkészültek és kinyomatásuk után a nemzetgyűlés elé terjeszthetők lesznek, — a többinek az elkészítésére vDnatkozó munkálatok pedig folyamatban vannak«. Az olvasó, aki ezt nem analizálja, egyszerűen napirendre tér felette, pedig itt igen fontos, alkotmány válságot jelentő kéi'dés lappang a szerény szövegben. JS'APLO IX. évi január hó 24-én, szerdán. 61 Sándor Pál : Ugy van ! Strausz István: Mit jelent ez! Azt jelenti először, hogy a pénzügyminister ur maga foglalkozik a zárszámadásokkal, amire nézve neki abszolúte nincs hatásköri illetékessége. Sándor Pál: ügy van! Strausz István: Ez olyan kizárt terület, nemcsak a pénzügyministerre, hanem a kormányra is, mint amilyen a bírói intézménynek a bírói ítélet meghozatala a kormányzatra. Sándor Pál : Ez elemi szabály ! Strausz István : Sőt a legfőbb állami számvevőszék a zárszámadás területén sokkal szuverénebb, függetlenebb és sokkal jobban elhatárolt a kormánytól, mint a biró az igazságügyministertől. A legfőbb állami számvevőszéknek sem az elnöke, sem hivatali kara nincs semmiféle függési viszonyban a kormánnyal. Ezt a rendelkezést épen azért vették be a törvénybe, hogy a vizsgálatban a feltétlen rigorozitást biztosítsák és az elfogultságot bármely kormánnyal szemben kizárják. S mit csinál a számvevőszék? Azt teszi, hogy a hátralékos zárszámadások közül az 1916/17. és 1917/18. évi zárszámadásokat egészen elhagyja és átmegy a forradalmi zárszámadásokra, Ezáltal lehetetlenné tette elsősorban azt, hogy a benyújtandó zárszámadásokat érdemileg megvizsgálja a nemzetgyűlés, mert nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy egy zárszámadást az előzmények nélkül érdemlegesen megvizsgálni egyáltalálában nem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az elszámolásnál nemcsak a számadási tételnek, hanem a számonkérésnek is az évek egymásutánjában kell történnie. Sándor Pál: Elfelejtették teljesen! Strausz István : Mert különben a számonkérésnek egyáltalában nem volna értelme. A másik az, hogy a számvevőszék elnöke belevitte a politikumot a zárszámadási ügyek intézésébe. Mert az már tisztán politika, hogy a hátralékos zárszámadások közül kettőt, a legrégibbet egyelőre nem mutatja be az elnök, hanem megszakítva az időbeli egymásutánt a számonkérésben, a forradalmi alakulatok, kormányok gazdálkodásáról igéri be az egyszerű kimutatásokat, de, ezt sem maga az elnök teszi, hanem a pénzügyminister az indemnitási törvényjavaslatot kisérő indokolásában. Kinek akart ezzel az elnök szolgálatot tenni : az országnak-e, vagy a kormánynak. Egyiknek sem tett szolgálatot. Én, aki ismerem az alkotmányos életet, ismerem a forradalomnak lélektanát, de ismerem a mai viszonyokat is a közélet kinemesitését, áthasonulását és feltisztulását egyenesen attól vártam, hogy a hátralékos zárszámadások a szigorú jog alapján elfogultság nélkül, tárgyilagosan fogják leszűrni a különböző kormányok, gazdái'

od ásat. (Ugy van! a baloldalon.) És mit tettek ? "Belevitték a zárszámadás munkájába a politikát és hozzá elvetették, alkotmányunk garanciáját ké9