Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
60 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. hatáskörét a ministerekétől teljesen elhatárolták és függetlenségét szuverénné tették. Elnökének a felelősségét a ministeri felelősség elvére helyezték, de teljesen elhatárolták a ministerekétől. Igaz ugyan, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke minden jelentést és magát a zárszámadási anyagot is a ministerelnök utján köteles előterjeszteni a nemzetgyűlésnek, de ezt az utat csak azért választotta a törvény, hogy a ministereknek a min ister tanácsban módjuk legyen megismerni azokat az észrevételeket, esetleg vádakat, amelyekkel jelentésében a legfőbb állami számvevőszék foglalkozik. De a kormány nem tarthatja magánál még rövid ideig sem az állami zárszámadásokat, mert az 1870. évi törvény az állami számvevőszéktől már a ministerelnökhöz jutott számadásoknak haladéktalan előterjesztését kívánja. Ebből az én megállapításomból következik, hogy az állami számvevőszék elnökére rótt időszakos jelentés elejtése a pénzügyminister ur által készített, kizárólag az ő felelőssége alá tartozó indemnitási törvényjavaslatba fel nem vehető anélkül, hogy ad hoc esetre is meg ne szüntetnők az állami számvevőszék önállóságát és elnökének külön felelősségét. A t. Nemzetgyűlés engedelmével leszek bátor felolvasni a 2. § első bekezdését, amelyet tulajdonképen nehezményezek (olvassa): »Az 1897 : XX. te. 18. §-ának az 1915; XII. te. 4. § ával módosított az a rendelkezése, hogy a legfőbb állami számvevőszék a számadási év folyamán előfordult túlkiadásokről, előirányzatnélküli kiadásokról és hitelátruházásokról félévenként a ministertanács utján az országgyűlésnek jelentést tenni tartoznak, az 1920/21. számadási évre alkalmazást nem nyer.« Nem kívánok annak tárgyalásába bocsátkozni, képes lett volna-e az állami számvevőszék elnöke ezt a jelentést előterjeszteni vagy nem, mert ha ezt tenném, már magával ezzel elismerném azt, hogy ez a paragrafus az indemnitási javaslatban helyet foglalhat. Én csak a visszásságokra és a visszásságokkal járó következményekre kívánok rámutatni. Az ellenőrzött maga jön azzal, hogy egy időszakos beadványt a számvevőszék nem volt képes előterjeszteni, ő állapítja ezt meg; maga az ellenőrzött jön azzal, hogy ez már célját is vesztette, erre nincs többé szükség. Ez talán nem is tűnik fel így egyszeri hallásra alkotmányjogi szempontból olyan nagyjelentőségűnek és olyan nagy fontosságúnak; de ha idehozom a bírói intézményből az elvi analógiát: hogy előáll egy vádlott a bíróság elé az ügyészség kikapcsolásával és azt mondja, hogy megszűnt a vád, nincs szükség birói Ítéletre, akkor nemcsak ennek a Háznak minden egyes tagja, hanem ez ország legkisebb falujának kisbirája is megérti tarthatatlanságát annak, hogy a felolvasott rendelkezés az indemnitási törvényjavaslatban meg nem hagyható. Ha a legfőbb állami számvevőszék elnöke felelősségének tudatában érezte azt, hogy szükség van igazoló jelentésre, akkor neki magának kellett volna ezzel jönnie, először megállapitva azt, miért nem tudta a kormány a jelentéséhez szükséges adatokat megküldeni, és megállapitva azt, miért nem tudott ő ennek idejében érvényt szerezni a törvények idevonatkozó rendelkezéseinek, (Ugy van! a szélsőbal oldalon,) Igazoló jelentését ugyanazon az utón kellett volna ideterjesztenie a nemzetgyűléshez, amelyet a legfőbb állami számvevőszék elnöke részére a törvények megszabtak. T. Nemzetgyűlés ! Ha a 2. §. az észrevételezett részét elfogadnék, milyen következménye lenne ennek a számadási tételre? Tudjuk jól mi történt a zárszámadással. De egyébként nincs is szükség az adott esetben törvényes rendelkezések ki eszközlésére. Ha az elnök terjeszt igazoló jelentést a nemzetgyűlés elé, az a zárszámadási bizottság elé kerül, amely javaslatot tesz a Háznak, hogy felmenti-e vagy elmarasztalja az elnököt. De ezt a Ház nem törvényben teszi, hanem az eddigi 50 éves gyakorlatunk szerint, országos határozat alakjában. De a legfőbb állami számvevőszék elnökének kár is volt idejönni az üggyel. Ha eddig várt, várhatott volna tovább az elfeledés reményében. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy zárszámadásokat sem kapunk. A legfőbb állami számvevőszék elnöke megegyezett a kormánnyal abban, Siogy az alkotmányos törvényekben megszabott zárszámadások helyett egyszerű kimutatásokat kapjon a nemzetgyűlés, amelyek kizárólag az utalványozásokra és a bevételi előirásokra szorítkoznak Ebben az egyességben arról is megfeledkezett a legfőbb állami száravevőszék elnöke, hogy határidőt tűzzön ki az egyszerű kimutatások bemutatására, amelyekkel 5—6 évre hátralékban van A legfőbb állami számvevőszék egyébként is, amint látjuk, mindig a kormány palástja alatt jelentkezik, és legalább eddig azért jön ide, hogy a kötelességeit redukálja vagy pedig — mint ,az adott esetben — egészen elejtesse. Ha mi a jelzett paragrafusnak idevonatkozó részét elfogadnók, akkor a nagy alkotmányjogi garanciát képező törvényben biztosított kötelék a nemzetgyűlés és a számvevőszék között megszakadna, márpedig a legfőbb állami számvevőszék olyan testület, amelyet minden törvényhozás a maga őrszemének tart. Meg is vagyok győződve arról, hogy az alkotmányjogból merített érveimet a pénzügyminister ur magáévá teszi és ennek a szakasznak első részét ki fogja hagyni. Szabó István (öttevényi) : Nem fogja kihagyni ! Strausz István : Én remélem, de különben az ő dolga! De tovább megyek a kritikámban és azt kérem a t. Nemzetgyűléstől és a pénzügyminister úrtól, hogy a 2. §. második bekezdését is hagyja ki. Ez így szól (olvassa): »Az 1922,
