Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
58 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi ja?iuár hó M-én, szerdán. Reischl Richárd : Vannak tanitók, akik jól laknak. En nem vagyok az az ember, aki nem akarja a tanítókat jól fizetni s csak azért hoztam elő ezt a kérdést, mert szerintem az államnak az a feladata, hogy elsősorban jó oktatást csináljon, hogy pedig ezt tehesse, éhez jól fizetett tanítókkal kell rendelkeznie. Sokszor hangzik el itt ez a szó is, hogy : takarékosság minden vonalon. Természetesen r kötelesek vagyunk ellenőrizni, hogy az adófilléek, amelyeket keserves verejtékükkel fizetnek az adózó polgárok, csak olyan célokra fordíttassanak, amelyek az állam érdekében valóü. ISÍem akarom megnevezni, de tudok olyan hivatalt, amely valóban csak szinekura, amely tulajdonképen csak névleg van meg, (Halljuk I Halljuk ! a szélsobaloldalon.) amely nem is működik; van ugyan vezetője, aki elsején felveszi a fizetését és 15-én aláir egypár aktát, akinek van titkárja, szolgája és kopogtatója, de a hivatal tulajdonképen nem tesz semmit. Kérem a t. kormánytól, hogy az ilyen hivatalokat az illető szakminiszterek szíveskedjenek beszüntetni. Friedrich István : Melyik az a hivatal ? Rothenstein Mór: Halljuk ezeket a hivatalokat ! Reischl Riohárd : Nem szoktam ilyeneket incidentaliter elintézni. Az illető szakministernek meg fogom mondani. Klárik Ferenc: Fizessék azokat becsületesen, akik dolgoznak! Reischl Richárd: Sok szó esik a rendtörvényről. Nem vagyok jogász ember, jogászilag tehát ezt a dolgot megvilágítani nem tudom; nekem csak jó praktikus érzékem van, mely azt mondja, hogy akkor, amikor konszolidációról beszélünk, olyan törvényt hozni, amely polgártársainak szabad akaratát béklyóba köti, anielylyel a polgárokat esetleg olyan kötelességekkel terheljük meg, amelyeket a háború alatt már eléggé teljesitettek, lehetetlen. A rendtörvényre szükség lesz majd akkor, ha közvetlen veszély lesz és azt ajánlom a t. kormánynak, tárgy altassa le ezt a rendtörvényt bizottságilag és ha majd közvetlen veszély fenyeget, akkor hozza ide és minden vita nélkül meg fogjuk szavazni. Annak jellemzésére, hogy mi a véleményem a rendtörvényről, hadd mondjak el egy tréfát. Egy dunántúli uradalom igazgatójához beállít egy hitsorsos egy közeli községből azzal, hogy birtokot akar vásárolni. Az igazgató azt mondta neki: Barátom én magát nem ismerem, majd előbb informálódom magáról. Magához hivatta az öreg uradalmi házi zsidót, aki mindenkit ismer az egész vidéken és kérdezte tőle: Tisztelt barátom, mondja meg nekem, milyen ember ez az illető, aki birtokot akar vásárolni ? Mondjuk Weisz volt a neve és csurgói volt. Azt mondja a zsidó : En a csurgói Weiszet nem ismerem, de tudom, hogy ha valaki Kanizsán nagyot hazudik, azt mondják rá: éppen ugy beszélsz, mint a csurgói Weisz. Hasonló véle- : menyem van a rendtörvényről. Ha valaki megkérdezne, hogy mit tartok róla, jó lesz-e, rossz lesz-e, ma nem tudnék véleményt mondani róla, de a jövőben, ha majd hasonló törvényt akar a kormány előterjeszteni, azt mondanám, ez megint, olyan törvény lesz, mint a rendtörvény. Rothenstein Mór: Elmaradt a hatás! Reischl Richárd : Károsnak tartom ezt a falvakra és az ott élő gazdákra nézve, akik a háború alatt természetbeni szolgáltatásokkal agyon voltak sújtva. Még a kivételes törvény megszűnése után is megtörtént, hogy a közigazgatási hatóság kirendelte egy község lakóit, hogy a község határában lévő erdőből hidépitésre a 25 km-re fekvő községbe fatönköket szállítsanak, mely fatönköket a gazdák kis szekereiken nem is tudta 1 : elszállítani anélkül, hogy szekereik tengelye össze ne tört volna. Kénytelenek voltak tehát speditőrkocsikat fogadni és a fatönköket azokon elszállíttatni, a hetedik község határába, amelyhez nekik tulajdonképen semmi közük sem volt. Ez a községre nézve 28.000 korona kiadást jelentett. Még egy dologról kívánok megemlékezni, s ez a tisztviselők nyaral tatásának kérdése. Mindig megértő szívvel viseltettem a tisztviselők iránt, sőt azt kívánom, hogy a kormány a tisztviselőknek olyan megélhetést adjon, hogy ne legyenek kénytelenek koplalni, mert koplaló és korgó gyomorral nem tudják a rájuk bízott munkát jól elvégezni. A tisztviselőnek nyújtott borravaló azonban szégyenteljes magára a tisztviselőkre nézve. Epen azért nem helyeselhető az a rendszer, amely a kommünből maradt vissza, amikor a tisztviselőket nyaraltatás és fürdőzés céljából beutalták egyes fürdőkre. Ez nemcsak a tisztviselőt szégyenitette meg, hanem súlyos megterhelését jelentett az illető fürdő- vagy szállótulajdonosnak is, s minthogy ez az intézkedés a legtöbb esetben nem talált megértő lelkekre, ezt éreztették is a tisztviselőkkel. Ezt a kommünből átvett rendszert végre meg kell szüntetni. Ha a tisztviselőnek orvosságra, nyaralásra, üdülésre, vagy fürdői gyógykezelésre van szüksége, bocsásson a kormány olyan összeget rendelkezésükre, hogy abból egészségüket helyreállíthassák. Ennek a rendszernek a fenntartása azonban egyáltalában nem lehetséges tovább. Ha sújtani akarják a fürdőket ilyen terhekkel, ám vessenek ki minden szobára, amelyet kiadnak, bizonyos összeget, és ebből az összegből adják a tisztviselőknek a nyaraltatási költséget. Én abban a reményben, hogy az általam elmondottakat szíves lesz a t. kormány megszívlelni, minthogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, az indenmitást megszavazom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Strausz István. Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Reischl képviselőtársam is, mint az utóbbi időben a
