Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

56 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. bekezdésben említett feltételeknek megfelelő tisztviselők átmeneti személyi pótléka is, akikre nézve azonban azt, hogy az egyes fizetési osztályok az állami rendszerű fizetési osztályok közül melyiknek felel meg, az érdekelt minister a pénzügy ministerrel egyetértőleg állapit ja meg.« E törvénynek az állami, államvasuti és vármegyei tisztviselőkre vonatkozó része az 1922. évi 5300. M. E. rendelettel már június 23-án végrehajtatott. Sajnos, a többiekké, közöttük a jegyzőé, még a mai napig sincs végrehajtva. Épen azért, mert a jegyzők ilyen hasznos munkát teljesítenek, és mert az Országos Jegyző Egyesületnek erre vonatkozó kérelme az utóbbi napokban utasíttatott ismét vissza, bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyajtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy az 1922. évi VI. te. 6. §-a értelmében az 5300. M. E. számú, 1922 június 3-ikán kiadott végrehajtási utasítást a következő pótlékkal egészítse ki: Tekintettel arra, hogy közben a jegyzőknek fizetési osztályokba sorozása megtörtént, 1922. évi 5300. M. E. rendelet hatálya a községi jegyzőkre és segédjegyzőkre is kiterjesztetik, és az ő igényük is ezen rendelet alapján bírálandó el.« A. földbirtokreform késedelmes végrehajtása tárgyában is számos felszólalás hangzott el. E felszólalások közül volt olyan is, amely határozottan és kategorice a földbirtokreform rossz voltát hozta ide, és azt iparkodott bizonyítani, hogy a földbirtok reform helytelenül van megalkotva, A múlt nemzetgyűlés földmivelésügyi bizottsága heteken keresztül tárgyalta a földbirtokreformot, a nyilt ülésen pedig körülbelül egy hét alatt tárgyaltuk le; alkalma volt mindegyik nemzetgyűlési képviselőnek hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, s amikor azután a törvény megalkottatott, általános vélemény volt, hogy igenis, ez a törvény teljesen jól van megalkotva. Ha hibák vannak benne, ezek szerintem csak a végrehajtási utasitásban rejlenek : ezeknek a hibáknak a végrehajtás lassúsága az oka, és ezért magát a földbirtokreformtörvényt hibáztatni nem lehet. A hiba talán abban rejlik, hogy a bírák, akik pedánsul akarják elbirálni ezt az uj honfoglalást, avval a lelkiismerettel, amely a magyar birót jellemzi, minden egyes igénylőnek igényét komolyan bírálják el, s az igények elbírálása hosszú ideig tart, mert ha már ilyen tisztességes, jóirányu törvényt hoztunk, azt akarjuk, hogy az ugy legyen végrehajtva, hogy avval a végrehajtást szenvedett is, és az is. aki a birtokból kapott, meg legyen elégedve. Mi nem csinálunk olyan birtokpolitikát, amilyent a kisentente csinált Magyarország megszállott területein, ahol egyszerűen elvették a magyaroktól a földet, és azt felosztották. Mi, igenis, a tulajdonjogot tiszteletben tartva, azt akarjuk, hogy az a nép, amely a háborúban szenvedett, évi január hó 24-én, szerdán. hozzájusson ahhoz a földhöz, amely a mindennapi megélhetését biztosítja, ahol a mindennapi megélhetést magának biztosítani tudja. Itt tehát a birtoktörvényt hibáztatni "teljesen elhibázott dolog, és azt, mint egyik alkotója ennek a törvénynek, határozottan visszautasítom. A minister ur, nagyatádi Szabó István, aki tulajdon képen azért ül még a ministeri székben, hogy ennek a törvénynek a végrehajtását ellenőrizze, . . . Rothenstein Mór: Akkor még soká fog ott ülni ! Reischl Richárd : ... fog majd módot és alkalmat találni arra, hogy akár novelláris utón, akár egyéb rendelkezésekkel a reform végrehajtásának megsürgetését kieszközölje. Az az idegesség, amely erőt vesz egyeseken, szeretné ezt a lassúságot kiküszöbölni. Ezekhez csak cLZ H kérésem, méltóztassanak nyugodtan lenni, én hiszem és meg vagyok nyugodva, hogy öt éven belül a törvény végre lesz hajtva. (Ugy van! a középen!) Mert mi képviselők azért vagyunk itt, hogyha látnók, hogy szántszándékkal késlekednek, akkor nekimennénk a kormánynak és máskép fogunk beszélni. De amig azt látjuk, hogy a jóakarat megvan és csak a törvény végrehajtásánál szükséges pedánsság akadályozza meg, addig méltóztassék nyugodtan lenni. Gróf Széchenyi Viktor igen t. képviselőtársamnak múlt heti felszólalásából idézem azt a részt, melyben ő a gazdasági szakoktatásnak sürgős reformálását sürgeti. Természetes, hogy akkor, amikor a népnek földet adunk, azt a népet ki is kell arra oktatnunk, hogy a földet akként művelje meg, hogy azzal nemzetgazdasági hasznot is szerezzen az államnak és a többtermelést kell mindenáron elősegítenünk. Ezt pedig csak ugy segíthetjük elő, ha már a falusi iskolában megkezdjük ennek a népnek a gazdasági szakoktatását. De míg a szakoktatás nagy reformja elkészül, mig olyan tanerőket tudunk alkalmazni, akiknek a megfelelő gazdasági szakképzettsége is megvan, ez hosszab időt fog igénybevenni, és ezért addig szerintem szükség volna arra, hogy a háború előtti időkben jól bevált vándortanitások újra felvétessenek, képzett gazdasági akadémiai tanáraink és földmivesiskolai tanáraink üres óráikat a nép oktatásával töltsék el. Felkérem Szabó István minister urat, adjon módot és alkalmat a gazdasági akadémiák és a földmivesiskolák tanárainak arra, hogy nekik elegendő anyagi eszköz és fogat álljon rendelkezésükre, hogy vasárnaponként — mert ők készek vasárnapoként is kijárni a falvakba — ott a szakoktatást tovább fejleszthessék. Ajánlom a földmivelésügyi minister ur figyelmébe, hogy az állatdíjazásokat újra honosítsa meg, amely mint a múlt megmutatta, nagyban hozzájárult Magyarorság állatállományának nemesítéséhez. Hogy egyebet ne mondjak, rámutatok Újhelyi Imre magyaróvári gazdasági akadémiai igazgató áldásos működésére, aki