Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

54 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 2á-én> szerdán. Rothenstein Mór ; A régi képviselőház naplóit. Reischl Richárd: Megszokták az osztrák parlamentben ; amikor az önök elvtársai először foglalták el a helyüket, azok honositották meg ezt a hangot a parlamentben. Propper Sándor: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző! Reischl Richárd ". Elitélem én az innenső oldalnak is azt a viselkedését, hogy mindig vörös posztót mutat önöknek, s ezért arra kérem az egységespárt igen t. képviselőtagjait, hogy ne személyeskedjenek ebben a Házban, mert a személyeskedésnek semmi haszna sincs. Az üléseknek legalább is 30 százalékát mindig a személyes kérdések felvetése tölti ki. Folyton mosogatjuk egymás szennyesét, amire a választóközönség nem olyan kíváncsi. Peidl Gyula : Ha olyan sok van ! Karafiáth Jenő: Nekünk nincs! Zaj.) Peidl Gyula : Nagyon sok van ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Saly Endre : A háznagy ur hivatalosan kezdte ! Reischl Richárd : A nemzet erre nem kiváncsi, az ország súlyos helyzetében vannak egyéb dolgok és ügyek, amelyeket sürgősen el keli intézni. A képviselő urnák azt a válaszát Zichy János gróf ur beszédére, hogy önök nemzeti alapon állanak, mondhatom, igazán örömmel hallottam . . . Szabó István (öttevényi) : Ösak nem kell feltételhez kötni! Reischl Richárd : De mielőtt bókejobbot nyújtanék a magam részéről, bele akarok nézni annak a szemébe és meg akarom nézni a kezet, hogy tiszta-e, azoknak a munkásoknak, annak a pártnak, annak a néptömegnek igazi képviselőivel fogok-e kezet, vagy pedig az a kéz megint a bibliai szőrös kéz-e, amellyel már egyszer összefogtunk és amely megégette a kezünket. Propper Sándor : Lássa, erre megint rá lehetne vonni a magakószitette házszabályokat ! Elfelejti, amit öt perc előtt mondott. Reischl Richárd : A földadóvita során magam is felszólaltam és nem a földadó nagysága ellen szólaltam akkor fel, mert annyi guvernementális érzékem van, hogy ma mindenkinek meg kell feszítenie minden erejét, és minden áldozatot meg kell hoznia. Voltaképen ez nem is áldozat, hanem szükségszerűség, hogy annyi adóval terheljük meg az adózó közönséget, amennyit csak elbir, hogy az állami gépezetet rendbehozhassuk. Nem is ez ellen van kifogásom. Én csak azt kifogásolom, hogy bizonyos adók, amelyek még ma is érvényben vannak, igazságtalanok, és a pénzügyminister ur figyelmét felhívom arra, hogy amikor az ilyen igazságtalan adókat szives figyelmébe ajánljuk, legyen szives kérésünket honorálni. Amikor a földadót a szőlőkre is behoztuk, a szőlő után, minthogy magasabb kataszteri tiszta jövedelmet hoz, mint a szántóföldek, sokkal több adót fizettek katasztrális holdanként, mint a szántóföld után. Ha most a bortermelés csődjét nézzük, azt látjuk, hogyha hamarosan segítség nem érkezik, Magyarországon legalább százezer család fog kenyér nélkül maradni. Az idei bortermésnek nemcsak á minősége rossz, hanem amúgy sem értékesíthető. Miután gazdasági szerződésekkel nem tudtuk a borkivitelt biztositani, azt kérdem a pénzügyminister úrtól, fontolja meg jól a dolgot és az úgynevezett bortermelési adót engedje el a folyó évtől kezdve ; azt a bortermelési adót, amelyet akkor szavazott meg a nemzetgyűlés, amikor a földadó még nem volt ilyen magas, mint ma, és amikor, a szőlőterületek konjunkturális haszna nagy volt. Ma tehát kell valamit nyújtania a kormánynak, hogy ők is, akik aranyparitásos alapon fizetik az adót, legalább ettől az adótól szabaduljanak. Válságos helyzetben van a bortermelés, különösen azokon a vidékeken, amelyek kizárólag bortermelésből élnek. A nép borát értékesíteni nem tudja, megélhetését csakis vett gabonával tudja biztositani. Ennek a népnek pénzhitelre volna szüksége, hitelt pedig nem kap, mert a vidéki pénzintézeteknek nem áll pénz a rendelkezésükre, mert ami pénz forgalomban van, azt mind a budapesti nagy bankok foglalják le és igy a vidéki intézetek nem tudnak pénzt adni a bortermelők rendelkezésére. Szabó István (öttevényi) : A házhelyeseknek is adjanak kölcsönt! Reischl Richárd : A pénzügyi kormánynak kötelessége volna ügyet vetni azokra a vidékekre, amelyek tényleg csak bortermelésből élnek, s a hitelszövetkezetek s takarékpénztárak utján olcsó kölcsönöket folyósítani, mert elérkezik a tavaszi munkáltatás ideje s annyi pénze sem lesz a szőlősgazdának, hogy a munkát megkezdhesse. A szénkéneg kérdése is ugyancsak mielőbb elintézendő volna. Azok a szőlők, amelyeken még hazai alanyok vannak, a szénkéneg elmaradása folytán teljesen kiélik magukat és ha a gazdák hamarosan nem tudják szőlőiket felfrissíteni, kénytelenek lesznek őket kivágatni. Ma egy métermázsa szénkéneg ára — egy magyar holdnyi szőlőterületnek körülbelül ennyi szükséges — 36—37.000 korona. A rossz borárak mellett az körülbelül 10 hektó bor árának felel meg. Arra kérem tehát a kormányt, hogy vagy olcsó szénkéneget biztosítson a gazdáknak, vagy pedig azt a szénkéneget, amelyre szükségük van, adja legalább hitelbe a gazdáknak, hogy addig, amíg borukat el tudják adni, legalább a szénkéneget be tudják szerezni. Ugyancsak ez áll a rézgálicra nézve is. A rézgálic ára az utóbbi időben rendkívül magasra szökött és ha a kormány nem tesz Intézkedéseket a rézgálic biztosítására, akkor a jövő esztendő a szőlősgazdákat katasztrófával fogja sújtani.