Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — Az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Pakots József a belügyministerhez, a m. kir. államrendőrség kontra Petőfiperben. — A belügyminister válasza. — Rassay Károly a belttgyministernez, egy a közre veszélyes egyesület feloszlatása tárgyában. — A belügyminister válasza, — Meskó Zoltán a földmivelésügyi ministerhez, a kisbérietek kötelező kiadása tárgyában. A kormány résééről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, gr, Klebelsberg Kunó, Szabó István (nagyatádi), Belitska Sándor, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3ö perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hébelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 107, 125) folytatólagos tárgyalása. Szólásra ki következik? Perlaki György jegyző: Keischl Richárd! Reischl Richárd : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az indemnitási vita során annyi értékes eszme merült fel, annyi megszívlelésre méltó téma hangzott el, hogy ujat idehozni nem tudok. Csak néhány gazdasági kérdéssel akarok foglalkozni, és ezekre akarom a t. kormány figyelmét felhívni. Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy Peyer Károly képviselő ur tegnapi beszédére néhány szóval reflektáljak. Peyer képviselő ur beszédének első része szociális dolgokkal foglalkozott, és különösen a gyermekvédelem szomorú helyzetéről festett képet élénk színekkel. A bányamunkási biztosító pénztáraknál talált hiányok ügyében és a bányapénztárak egyesítésére beadott határozati javaslatát az egész Ház élénk figyelemmel kisérte. A szénkérdés körüli hiányosságok szakszerű fejtegetésével is felkeltette figyelmünket, beszédének második része azonban a túloldalról megszokott film lepergetése volt, amit majdnem mindennap tapasztalhatunk itt. Különösen kiemelem e tekintetben azt a részét beszédének, amelyben ők a nemzetgyűlési képviselők tekintélyének visszaállítását a kormánytól követeli. Erre nézve nekem az a megjegyzésem, hogy a nemzetgyűlési képviselők tekintélyét mi magunk állithatjuk helyre, ha ebben a parlamentben olyan hangot használunk, amely méltó ehhez a parlamenthez. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Saly Endre: Olyat, mint Bogya! Reischl Richárd : A múlt nemzetgyűlésen, amelyben 38 csizmás képviselő foglalt helyet, arról volt szó, hogy a parlament nem éri el azt a szinvonalat, amelyet a nemzet elvárna tőle. Mégis a múlt parlamentben olyan gyalázatos kifejezések, mint aminők itt naponkint elhangzanak, sohasem fordultak elő. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az ember nem is a parlamentben képzeli magát, hanem valami kültelki kocsmában; nem akarom azt mondani, hogy ez kocsismodor, mert a kocsisomat nem sértem meg azzal, hogy ilyen kifejezéseket használ, aminők itt uri emberekkel és különösen képviselőtársaimmal szemben naponkint használnak. Ezért hive vagyok a házszabályszigoritásnak, hogy az olyan képviselők, akik megfeledkezve a képviselői tekintélyről, ilyen hangot használnak, mentelmi bizottság elé legyenek utalhatók és a mentelmi bizottság a legszigorúbban járjon el velük szemben. Karafiáth Jenő: Angliában becsukják! Rothenstein Mór: Akkor Karafiáth is már a börtönben lenne. (Zaj.) Reischl Richárd : Önök ezt a hangot Ausztriából importálták Magyarországba, mert a magyar parlamentben ilyen sohasem fordult elő, Propper Sándor: Csak vegye elő a régi naplókat ! NAPLÓ IX. I
