Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
42 A nemzetgyűlés 88. ülése 192. ben, akkor ez folytatódni fog és ne csodálkozzanak az urak a túloldalon, ha önöknek is ilyen kellemetlenségük lesz. Én már be sem jelentem ezeket a mentelmi sérelmeket, nincsen semmi értelme, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor az egyik községben választóim között megjelentem és leültem a vendéglő udvarában, ahol körülöttem többen leültek beszélgetni, akkor öt csendőr felállt és frontot csinált, fegyverrel a kézben azt mondták : »Vagy oszoljanak, vagy lövök.« Mindenki megitta a pohár borát és távozott, pedig ott gyűlés sem volt, talán tiz percig tartózkodtunk ott. - Amikor ilyen jelenségeket látunk, azt kell kérdeznem, hogy a kormány miért nem kezdi el itt a tekintélyek tiszteletének helyreállítását ? Mennyivel helyesebb lett volna pl, ha a belügyminister ur feláll és azt mondja, hogy ezt az esetet szigorúan meg fogom torolni. (Ugyvan! a baloldalon ) Ennek csak visszhangja lett volna az egész országban és ez alkalmas lett volna arra, hogy a képviselői tekintélyt helyreállítsa. (TJgy van! a bal-és a szélsöbaloldalon.) A-tekintély helyreállítása itt kezdődik, mert ha nem lesznek képesek a nemzetgyűlési képviselők tekintélyét megvédeni, s a szerint bírálják el valakinek a működési szabadságát, hogy melyik párthoz tartozik az illető, akkor nem lehet csodálni, hogy itt a tekintélyeket lábbal fogják taposni. (Ügy van ! a bal-és a szélsöbaloldalon.) Nagyon helyes volna, ha az az erély, amer lyet a belügyi kormányzat a munkásosztállyal szemben mutat, más téren nyilvánulna meg, és a belügymínister ur és elődje ott szerezne magának tekintélyt, ahol azon meglehetős nagy csorba esett. En annak idején, amikor megjelent bizonyos ébredő plakát, olvastam Klebelsberg akkori belügymínister ur nyilatkozatát, hogy ő sajtópört inditott ez ellen az egyesület ellen. Nem tudom, hol indította meg ezt a sajtópört, mert a budapesti ügyészségen nyomát sem találtam, Rassay Károly : Sehol ! Jótékony elévülés már ráborult. Farkas István : A sóhivatalnál ! Klárik Ferenc : Megijesztették az Ébredők ! A Sörház-utca! Peyer Károly: Itt van egy másik eset, a Förster főszolgabíró esete. Ennek az ügynek nagyon érdekes előzménye van, amelyet ismertetni feleslegesnek tartok, mert mindenki ismeri. Felolvasom Klebelsberg gróf akkori belügymínister ur válaszát, amelyben Rassay Károly képviselőtársam interpellációjára ezeket mondotta (olvassa) : »Igenis tudomásom van arról, hogy a kunszentmiklósi főszolgabíró egyik budapesti napilapban nyilatkozatot tett közzé, amelyről mély sajnálattal, megdöbbenéssel értesültem stb.« Meskó Zoltán : Ki mondta ezt ? (Felkiáltások half elől : Klebelsberg !) Pikler Emil ' Az az ur ma is főszolgabíró ! Peyer Károly : Majd így folytatta a belügy'. évi január hó 23-án, kedden. minister ur (olvassa) : »Minden országban a legfontosabb feladat a közrend és a közfegyelem fentartása. Ép ezért a legszigorúbb eljárást fogom megindítani.« Rassay Károly: Es ón be hagytam magam csapni ! Peyer Károly : Erre mindenki hitte azt, hogy mivel a kormány egyik tagjának reputációjáról van szó, a kormány érvényt fog szerezni akaratának és ezt meg fogja torolni és meg fogja védeni a saját tekintélyét. Ezzel szemben az történt, hogy november 29-én a főszolgabíró ur a Szózatban a következő nyilatkozatot adta le (olvassa): »Ez év február folyamán a Szózatban megjelent és a zsidófajról felettébb kedvezőtlen véleményemet tárgyazó cikkecském miatt a belügyi kormányzat akkori vezetője, mint ä hírlapokból értesültem, felfüggesztését kilátásba helyezte.« (Derültség a szélsöbaloldalon.) Meskó Zoltán: Snejdig férfiú! Pikler Emil : Szép kis tekintélye van a kormánynak ! Peyer Károly (továbbolvassa) :' »Tekintve, hogy azóta helyzetemet illetően még most is és már igen unalmassá vált kérdezŐskÖdéseknek vagyok kitéve, ezennel kijelentem, hogy én 1919 december 16-án történt megválasztásom óta zavartalanul működöm és mind ez év februárjában, mind annakidején 1920-ban a Dömötörféle ministerkedés alatt a kilátásba helyezett felfüggesztési tervet nem effektuálták.« (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a tekintélyrombolás!) Szilágyi Lajos: Tiszta destrukció! Gr. Bethlen István ministerelnök : Tessék ránk bizni ! Horváth Zoltán : Azóta Klebelsberg elment, de a főszolgabíró ott van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly (továbbolvassa) : »Szolgáljon megnyugtatásul mindazoknak, akik a kommunizmus tanulságait, mint jó magam is, teljesen levontuk és meggyőződésünk, igazságunk kinyilvánításában mi sem feszélyez.« Nekem magához a tényhez semmi közöm, nem is tudom most hamarosan, miről volt szó, csak azt látom, hogy a belügymínister ur itt a nemzetgyűlésen, tehát az ország színe előtt egy nyilatkozatot tett, amelyben maga is sajnálatos megdöbbenéssel értesült bizonyos dolgokról és annak megtorlását helyezte kilátásba, ezzel szemben pedig a főszolgabíró ur azt mondja, hogy már unalmasak neki a kérdezősködések, hagyják őt békében, egészen jól érzi magát, neki semmiféle baja nem történt. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Fel kell vetnünk azt a kérdést ez alkalommal, hogy a kormány tényleg ura-e a helyzetnek, vagy van-e még emellett valami más : hatalom is . . . Pikler Emil: Nagyobb a kormánynál!
