Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

30 A nemzet gyűl és 88. ülése 1.923. évi január hó 23-án, kedden. téveszteni, hogy a munkások nagy része nem munkástelepeken lakik, hanem 60°/o-ban a bányatelepet környező falvakban szétszórtan, kicsiny falusi házban, esetleg a saját házikójában Ezeknek a munkásoknak orvosi ellátásáról ilyenkor, télviz idején, amikor rossz a közlekedés, beszélni sem lehet, mert az orvos nem hajlandó őket meglátogatni és számtalan eset van arra, hogy az ipari munkások egy része minden orvosi kezelés nélkül hal el. A legsérelmesebb a bánya-társpénztáraknál a nyugdíj megállapítása. A betegsegélyezés, a balesetbiztosítás kérdése valamiképen rendezve van, ha nem is véglegesen és nem is megelégedésére az érdekelteknek, de legalább annyira rendezve van. hogy ez, nem olyan égetően sürgős kérdés. Azonban a nyugdíjügy megmaradt ős eredeti állapotában, ahhoz senki sem nyúlt hozzá és az ma is az 1854-ben kibocsátott császári rendelet alapján alkotott alapszabályok szerint van megállapítva és folyósítva. Hogy a nyugdíj terén milyen rendszer van, azt nehéz volna megmondani, mert ahány bányatársulat van, annyi a rendszer. Az egyik társulatnál a járulékot a tiszta keresetből vonják le, a másiknál az összes keresetből. Az egyik helyen beszámítják a természetben nyújtott kedvezményeket és ezekből is levonják a járulékokat, a másiknál nem. A járulékok levonása tehát teljesen ötletszerűen történik. A nyugdíjak megállapítása és folyósítása szintén teljesen önkényesen történik, itt sincs semmiféle alap, ha ugyan az alapszabályok igen tág rendelkezéseit nem vesszük annak. Vannak társulatok, amelyek ugy számítják ki a nyugdíjat, hogy a szolgálatban eltöltött összes évek keresetét összeadják, ebből megállapítják az átlagos keresetet és ennek az átlagos keresetnek a szolgálati éveknek megfelelő százalékát folyósítják nyugdíj címén. A bányatársulatok másik csoportja ezt a kérdést ugy intézi el, hogy a nyugdíjazás előtti utolsó három év keresetét összegezi és e három évi kereset átlagának megfelelően állapítja meg és folyósítja a nyugdíjat. Aki a bányaipart csak némileg ismeri, tudja azt, hogy a munkás már zsenge gyermekkorában kerül a bányához, 13—14 éves gyermekek már dolgoznak, lovakat hajtanak, vagy más könnyebb munkákat végeznek és amint nőnek, lassanként beletanulnak a szakmába, vájárokká válnak és végzik a legnehezebb munkákat, amíg csak életüknek vége felé közelednek. Amikor aztán a bányamunkás a nehéz munkában eltörődött, megrokkant, kihelyezik őt u. n. külszíni munkára, nem a föld alatt, hanem a föld felett dolgozik, és ilyenkor természetesen lényegesen kevesebbet keres. A bányamunkás tehát dolgozik egész életén át, de a nyugdíj megállapításának nem az az alapja, hogy mennyit keresett és mennyit fizetett be járulék címén, hanem az az alapja, hogy a nyugdíjazás előtti három utolsó évben mennyit keresett, amikor már munkaképessége és keresete lényegesen csökkent. Van egy másik rendszer is, mely a munkásokat osztályokba sorozza és azt mondja, hogy X munkások, felvigyázók, stb. ebbe az osztályba tartoznak és ezen osztály tabellája alapján folyósítják a nyugdíjat. Azonban a járalékot nem az osztályok alapján vonják le, hanem a kereset arányában, ugy hogy megtörténik az, hogy egy munkás egész életén át magasabb járulékot fizet, de alacsonyabb osztályban lesz nyugdíjazva, viszont a felügyelő alacsonyabb járulékot fizet, de nyugdíjazásánál — mivel felvigyázó volt — magasabb nyugdíjban részesül. Ezeket az igazságtalanságokat véleményem szerint igen sürgősen meg kell szüntetni mert ezek talán sehol nem jutnak annyira kifejezésre, mint a bányaiparban. A bányamunkások nyugdíjügyeiről a bányamunkások szövetsége a legutóbbi időből statisztikát készített, melynek alapján megállapítottuk azt, hogy összevéve férfiakat és nőket, egész Magyarországon a nyugdíj megállapításánál tíz éves szolgálati idővel találtunk 38 munkást s az illetők havi 62 K 41 fillér nyugdíjat kapnak; 20 évi szolgálattal találtunk 52-őt, ezek havi 79 K 88 f nyugdíjat kapnak. Propper Sándor: Aranykoronát? Peyer Károly: Nem, papirkorónát, sajnos! 30 évi szolgálattal van 35 munkás, özvegy ós egyéb, akik 123 K 80 f nyugdíjat kapnak. 40 szolgálati évvel — ami a ritkaságok közétartozik, ezt bizonyítja az alacsony szám is — 19 munkás van, akiknek a nyugdíja átlagban havonta 87 K 25 fillér. Propper Sándor: Egy fél kiló kenyér! Peyer Károly : Vannak azután egyéb esetek is. Pl. a salgótarjáni társulatnál látjuk, hogy 10 évi szolgálattal van 3 férfimunkás, akik átlag 75 K 30 fillért kapnak, van továbbá 6 özvegy, akiknek férje 10 évig szolgáit ott, ezek 32 K 80 f nyugdíjban részesülnek. Propper Sándor: Egy villamosra elég! Peyer Károly: Ezek a 10 éves szolgálatok a legsúlyosabbak azért, mert a legtöbb munkás, aki tiz évi szolgálat után élvezi nyugdíját, üzemi balesetből kifolyólag lett nyugdíjas, vagy amely özvegy kap ilyen nyugdíjat,''annak férje bányaszerencsétlenség folytán pusztult el. Ugyanennél a társulatnál látjuk, hogy 20 évi szolgálattal van 4 férfimunkás, akik átlagban 184 K 60 fillért kapnak; özvegy van 2, akiknek férje 20 évig szolgált, ezek 123 K 81 fillér nyugdíjban részesülnek. Nem akarom ezeknek a számoknak tömegeit felolvasni. Tankovios János: Nem békebeli? Peyer Károly: Nem! Ezek ma fizetendő papir koronák. Majd rátérek erre a dologra is. Ezek a nyugdíjak is már valamelyest fel vannak emelve, ezek összegében már bennfoglaltatik valamelyes összeg drágasági pótlék vagy egyéb