Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. címen, de mindezeket a pótlékokat összefoglalva, összesen ennyit tesz ki a nyugdíj. Legyen szabad talán egy pár konkrét esetet felemlítenem «rre nézve. Itt van egy ilyen szerencsétlen eset, amikor pl. az illető munkás azt irja felettes igazgatóságának (olvassa): »Nagyságos vezérigazgató urat kirem miután én rajtam munkaközben baleset törtint velem 1908ban mind a két szemem a szén fejtis közben oly súlyos sirülist kaptam, hogy teljes munka képtelenni váltam amit mai napon is bizonyitanyi birom doktori "megállapítás szerint« — tót ember az illető, kicsit tótosan ir — »igen kirem nagyságos vezérigazgató ur nyugdíjam megvolt alapítva 1908-ban 21 korona 75 fillér társulati nagyságos uraktól kegy díj 15 korona havi öszszesen 36 korona 75 fillér.« Összesen tehát havi 36 korona nyugdíjat állapítottak meg egy munkásnak, aki mindkét szemére úgyszólván megvakult, mert hiszen az egyik szemén csak annyit lát, hogy csak a tárgyakat tudja megkülönböztetni. Az illető ismételten kérvénnyel fordult a bányaigazgatósághoz, amely egyik kérvényére például 1920 április 3-án azt irta (olvassa) : »Kelet nélküli kérvényére értesítjük, hogy okmányait annavölgyi bányaigazgatóságunknál felveheti. Ugyanott fogjuk önnek önkéntes segélyadományunkat, havi 15 koronát folyósítani.« Később természetesen, még pedig 1921 március 31-én, ujabb segélyért fordult a bányaigazgatósághoz. Itt van a társulat eredeti levele, amelyben azt irja (olvassa) : »Turász Imre nyugdíjazott bányamunkásnak. Mellékelten küldjük önnek a központi igazgatóságunknak küldött kérvényét. Igazgatóságunk azzal küldi vissza kérvényét, hogy kérésével a jövőben ne a központi igazgatóságunkhoz, hanem az annavölgyi bányagondnoksághoz forduljon. Mivel az utóbbi időben is kiutaltunk önnek 450 korona adományt és a múltban is részesült mindenkor ehhez hasonló adományban« — t. i. a 15 koronákban havonta — »jelen kérvénye tehát tárgytalan. Jó szerencsét! Bányaigazgatóság.« Szomjas Gusztáv: Jó vicc! Peyer Károly: Itt van egy másik eset arra nézve, hogyan intézik el pl. a szerencsétlenségek alkalmával visszamaradtak ügyét. Az északmagyarországi bányatársulat mizserfai bányatelepén 1921 decemberében súlyos baleset történt, amelynek báróm munkás esett áldozatul. A baleset ugy történt, hogy a munkásak, amikor reggel munkára jelentkezve, leszállottak az aknába, látták, hogy a lámpa nem ég. Jelentettek ezt a felvigyázónak, aki durván rájuk parancsolt, liögy ne próbáljanak csalni, hanem menjenek le dolgozni, mert különbén stb. A munkások kénytelenek voltak lemenni, a felvigyázó is velük ment. Alig voltak ' lenn egypár percig, â szerencsétlenség megtörtént, a felvigyázó velük együtt pusztult él s három munkást megszenésedvé hoztak ki az âknlMl A munkások özvéévi január hó 23-án, kedden. 31 gyeinek az Eszakmagyarországi Egyesitett Kőszénbánya és Iparvállalat Részvénytársaság igazgatósága Baglyasaljáról a következő levelet irta 1921 december 16-án (olvassa) : »Litnicai Ignácné asszony, Mizserfa. Értesítjük, hogy 1921 október 24-étől kezdődőleg havi 40 korona özvegyi nyugbért állapitottunk meg önnek. Nyugdíját minden hó végén főbányagondnokságunknál felveheti«. A másik özvegy a következő levelet kapta (olvassa): »Varga Jánosné asszony, Mátraszele, Értesítjük, hogy 1921 október 24-étől kezdődőleg havi 10 korona nyugbért és 24 korona nevelési segélyt állapitottunk meg önnek. Nyugdíját minden hó végén főbányagondnokságunknál felveheti.« Itt négy kiskorú gyermek maradt, tehát 4 kiskorú gyermek és az özvegy részére összesen megállapítottak havi 34 koronát, t. i. az özvegynek havi 10 koronát a négy árvának pedig 24 koronát. — (Olvassa) : »Varga Sándorné asszony, Mátraszele. Ertesitjük, hogy 1921 október 24étől kezdődőleg havi 9 korona özvegyi nyugbért állapitottunk meg önnek. Nyugdíját minden hó végén főbányagondnokságunknál felveheti.« Nem régi keletűek ezek a levelek, hiszen egy évvel ezelőtt keltek. Azt hiszem ma is változatlanul meg vannak ezek a megállapítások és ezek az összegek. Aligha változott rajtuk valami. Előbb méltóztatott kérdezni, hogy nem kapnak-e ezek valamelyes természetbeni kedvezményt. Igen, kapnak, de ez tisztán önkényes valami. Amely bányatársulat akar, az ad, amely nem akar, az nem ad. Tankovics János: Az Esztergom-Szászvári igen kedvezményes ellátásban részesiti őket. Peyer Károly : Epen az Esztergom-Szászvári a legrosszabbul látja el az ő nyugdíjasait, mert épen most akarja ezeket a nyugdíjas asszonyokat, akik a bányatelepen laknak, a bányatelepről kilakoltatni és Esztergomba küldeni, ahol nyugdíjuk esetleg elég lesz arra, hogy havonta kétszer kimenjenek és felvegyék azt a 2—3 kiló lisztet, amit nekik a bányatársulat kedvezményes áron kiszolgáltat. Igen jól ismerem ezeket a kérdéseket és tudom, hogy az egyes társulatok mikópen kezelik ezeket. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez a kedvezmény terhet jelent a bányatársulatra. Ez nem jelent terhet, mert azt a kedvezményt, amelyet folyósítanak s amely igen minimális összegű és semmi esetre sem, túlbecsülendő, beleszámítja a társulat az élelemtári árakba és akkor, amikor az árvizsgáló bizottságnál megállapítják az árakat, akkor ezek beszámíttatnak és azt nem a bányatársulat űzeti meg, hanem az a fogyasztó, aki a szenet vásárolja, aki ezzel egyúttal megveszi a nyugdíjasoknak azt az egy pár fillérjét is, amely arra a méterniásza szénre esik. Ez tehát nem jelent terhet à-vállalatra, hanem térhet jelent a fogyasztókra, akikre a társulat ezeket "a terheket áthárítja." ; :'•.••'• '-" •:•.-..'-.'•.'•:
