Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. csak arra hivatkozom, hogy magában Budapest környékén ezek a károk 1.280,780.000 koronát tesznek ki. Ehhez jönnek még az Esztergom-, Győr- és Komárom vármegyei károk, a győri ágyúgyár felszerelése stb. Itt megvan azután az is, hogy hány vonat futott ki az oláhoknak elszállitott értékekkel. Mai érték szerint tehát a károk végösszegben 100 milliárdot tesznek ki. Hát, kedves tisztelt ^entente barátaim, ha ezt elolvassák, nekik is látni kellene, hogy mit jelent ez. Én nagy hibának tartom a kormány részéről hogy a külügyministerium ezt nem hozza az egész világ tudomására, hogy az egész világ lássa meg a mi igazságunkat és hogy megcáfoljuk a ránk zuditott román hazugságokat. Horváth Zoltán: Ezért Apponyit kellett volna Génuába is elküldeni! Őt legalább meghallgatták volna! Nagy Ernő : Apponyit kellett volna ministerelnökké tenni ! Patacsi Dénes: Most pedig nem a mi kisentente-ellenségeinkhez, hanem a nagy, művelt nyugati államokhoz, de különösen Olaszországhoz fordulok, amely legjobban van érdekelve a jóvátétel kérdésében velünk szemben és azt kérdezem, hogy ezeknek a bemutatása után akarja-e az az Olaszország, amelynek szabadságáért Magyarország népe Garibaldi alatt annyi vért hullatott, hogy most tönkre tegye ezt a nemzetet, amely az egész világnak egy Petőfit és Madáchot adott, akiknek centennáriumát ünnepeljük. Ez igazán nemcsak a magyar nemzet tönkretétele volna, de a balkán népeknek kultúráját tépné ki teljesen. Nagy Ernő: Ezt jobban tudod, mint Kossuth Lajos Habsburg-pártiságát ! Patacsi Dénes: Majd erről is szólok. Miért sodortattunk a háborúba? Azért, mert Ausztriának gyarmata voltunk. (Félhiáltásolc a szélsöbalóldalon : Ez igaz !) Ezért tehát újból is kérem azt az Olaszországot, amely velünk együtt küzdött a szabadságáért, hogy ne követelje most a magyar nemzet létérdekét veszélyeztető jóvátételt, amelyet úgysem fizethetünk meg. Kell, hogy a legutóbbi külpolitikai eseményekről is megemlékezzem. Amikor a körülöttünk levő ellenség oly nagy harci riadót fujt és az itt levő ellenőrző bizottságok megvizsgálták a dolgot, végeredményben kitűnt, hogy csak vaklárma volt az egész. Ügy látszik, hogy tendenciózusan csak alkalmat kerestek arra, hogy ezt az amúgy is megtépázott Magyarországot azok a halottrablók újból ós újból megtépázhassák. Én ismét a világ Ítélőszéke felé fordulok, a nagy kulturnemzetekhez, hogy nézzenek ide kissé, mi történik itt, a keleti és nyugati Európa áthidalásánál, Magyarországon. Az történik, hogy céltudatosan akarnak megfojtani egy kulturnemzetet, amely évszázadokon keresztül a Nyugatnak védbástyája volt a keleti pogányság ellen, NAPLÓ IX. évi' jrtnuár hó 23-án, kedden. 25 akik most ismét az újkori pogányságot akarják a Nyugatba beplántálni. Eckhardt t. képviselőtársam kimutatta, hogy mily lehetetlenség és az ententenak milyen hazugsága az, hogy mi fegyverkezünk, hogy mi támadó szándékkal vagyunk s az ellenőrző bizottság szintén nekünk adott igazat. Le kell azonban szögeznem nekem, mint a falu gyermekének, amely falu népe a világháborúban is megállotta a helyét, hogy mi nem támadunk, nincs is ez a gondolatunkban, de ha halálra akarnának Ítélni bennünket és meg akarnának fojtani, akkor nem az a leszerelt kicsiny hadseregünk, hanem igenis, nyolcmillió magyar állana a határszélen, és ezekből olyan hullahegyek lennének, hogy azok akadályoznák meg az ellenség betörését. Ha pedig azt akarja a kisentente, hogy itt magyar érzés ne legyen, magyar sziv ne dobogjon, nemzeti érzésről ne beszéljünk, s hogy fájó panaszainkat ne tárjuk a világ elé, akkor először minden magyar anyát végeztessen ki, mert amig egy magyar anya lesz, s amig egy magyar fiu születik, addig mindig appellálunk a világ itélőszékéhez, azon igazságtalan tett miatt, amellyel bennünket az egész világ csúfjára a sirba igyekeznek taszítani. Nagy Ernő t. képviselőtársam ide kiáltotta, hogy ezt jobban tudom, mint Kossuth Lajosnak Habsburg-pártiságát. Hát ón nem azt mondtam, hogy Kossuth Lajos Habsburg-párti volt, hanem azt mondtam, hogy amikor Kossuth Lajos megkezdte a nemzet szabadságára törekvők mozgalmát akkor hűségesen elment a király elé. O nem köztársaságpárti volt, hanem királypárti, királyhü. Ezt a történelem igazolta. Csak amikor a nemzet jogait semmibe vem vették, amikor a kamarilla eltiporta a nemzetet, s a nemzetiségeket felbujtatta ellenünk, és amikor az olmützi patens megjelent, akkor vetett véget Kossuth Lajos a királyhűségnek, (ügy van! a szélsöbalóldalon.) Ezt mondtam, ezért állom a felelősséget. Ezért mondtam, hogy tanuljon történeimet a képviselő ur, nem azért, mintha kétségbe vonnám Nagy Ernő t. barátom képességeit, mert tudom, hogy nagyobb képzettsége van, mint nekem, de ne kicsinyelje le azt sem, amit én önszorgalomból tanultam. Nagy Ernő: Sőt azt becsülöm a legnagyobbra ! Patacsi Dénes' Mindezeket látva, látva azokat a viharfelhőket, amelyek körülöttünk tornyosulnak, én is azt mondom, hogy csak egységes munkával, egységes erővel lehet ezt a nemzetet megmenteni, még pedig a nemzeti érzéssel. Ne haragudjék az igen t. túloldal akkor, amikor mi rámutatunk bizonyos dolgokra és azt mondjuk, hogy Károlyi Mihály bűnös volt. Mit csinál most is Belgrádban? Mit csinált Lovászy Márton Pécsett, ahol a mi elnyomott véreinknek beszélt a szerb hatalom előtt, hogy ; addig pedig ki ne vonuljon innen a meg4