Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. Mese 19,21 -még tűzifája sincs. Ez milliókba kerülne és teljesen tönkretenné a kisembereket. Szerintem hiába mondják a földmivelésügyi ministeri um állategészségügyi osztályában és a vármegyei állategészségügyi felügyelőségen, hogy erre egészségügyi szempontból szükség van. Hiszen sokszor megtörténik, hogy a bekerített vásártéren kivül ugyanakkora vásár van, mint a korláton belül, mert nagy vásárkor nem férnek bele az összes állatok. Különben is a járlaton rajta kell lenni, a járlatkezelő felelőssége mellett, hogy az illető állat negyven nap óta vészmentes helyről hajtatott fel. Fertőzött helyről tehát ugy sem hajtanak fel. A községek nagy költségére azért van kirendelve négy állatorvos, hogy ellenőrizzék az állatokat és ha beteget látnának, zár alá helyezzék. Nagyon kérem a t. földmivelésügyi minister -urat, hogy ezen intézkedés visszavonására utasitsa az illetékes osztályt, mert különben azt érjük el, hogy vásárokat nem tartanak, mert a vásárteret bekeríteni a mai viszonyok között lehetetlen. Ugyanekkor még egy kívánságom, még egy kérésem volna a földmivelésügyi minister úrhoz, amikor az állatkiviteli vásárok tartását teszem szóvá. Jól tudjuk ugyanis, hogy csak itt Budapesten van állat kiviteli vásár. Ez a kereskedelem haszna, mert ha tőlünk az ország déli részéből valaki felhozza ide az állatját, ki van szolgáltatva annak, hogy a mai nehéz és drága szállítási viszonyok között- vissza már nem viheti. Ezért veszik meg itt, ahogyan akarják. Ezért azt kérem, hogy ezek az állatkiviteli vásárok a tenyésztő érdekében minden vármegye központjában tartassanak, hogy hozzáférhetőkké legyenek a legkisebb tenyésztő kisgazdának is. (Helyeslés a jobboldalon.) Az adózás terén is bajok vannak. A jövedelmi adó kivetésénél megkérdezik azt a kisgazdát, mennyi bora és egyebe termett. »Ennyi«. Beirják : ennyi a jövedelme, ennyit fizet; Azt nem kérdezik, hogy mennyi rézgálic, mennyi raffia fogyott el, mennyi munkaerőre volt szükség és mi mindenbe került. Nem vonják le tehát, ami kiadása volt az embernek, hanem mindent jövedelemnek vesznek. így vannak sok helyen az óriási aránytalan megadóztatások. A kisiparosnál megjelenik a finánc, —• ugy szigetvári, mint s zent lőrinci kisiparosoknál megtörtént a környékemen — kihúzza a fiókot, nézi a könyveket és azt mondja : önnek nem ekkora az üzeme, nem ennyi a produktuma, az ön üzemének ennyit kell produkálnia, ennyitől fizet adót. A mai nehéz helyzetben, a mai drágasági viszonyok és a mai nehéz hitelviszonyok között, amikor nem bir annyit produkálni az a kisiparos, amennyit normális időben, ha még ilyennel zaklatják, nem csoda, ha elkeserednek a vidék kisemberei. Ugyanígy van a földmives munkásoknál a munkabér .megállapítása tekintetében. Ezért kérem -a,, földmivelésügyi minister urat, hogy mielőbb térjessze be azt a törvényjavaslatot, amelyben a munkabérek megállapitását szabályozza, hogy mindenki . évi január hó 23-án, kedden. 23 hozzájuthasson tisztességes keresetéhez, tisztességes megélhetéséhez. Az adóügyi kérdéseknél nagyon szeretném felhívni a pénzügyminister ur figyelmét arra is, hogy mit csinál a finánc. Amikor vásár van, valóságos hajsza folyik a polgárok után a forgalmi adó miatt. Amikor az a gazda vasáról egy csikót vagy bármi állatot, ha rossz idő jön és ha messze, van a községe, azt mondja ; Fiam vezesd haza, ón meg majd átiratom a jáxlatot és akkor lefizetem a forgalmi adót. A finánc elfogja a fiút : »Hol a jár lat ?« — »Édesapámnál van, átiratja és majdiizet.« — »Adóeltitkolás, fizess 6000 koronát.« Miért ? Mert 5000 korona, 5

/

6-odrész a fináncé , és csak 1000 korona az államé. Felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hegy ha igy favorizálja, hogy a fináncok túlkapásokat kövessenek el, akkor eléri, hogy az adóalanyok tönkre fognak menni. Nagyon kérem tehát, hogy ezen adóügyi bajokat szem előtt tartva, olyan utasításokat küldjön az illetékes pénzügyigazgatóságokhoz, hogy ezek a bajok orvosoltassanak. A kisiparosoknál lehetetlenségnek tartom, hogy az is könyvvezetést folytasson, akinek sem képzettsége, sem ideje, sem módja nincs erre. Nagy vállalatoknál, ahol erre berendezett könyvvezetés van, állj on fenn ez a rendelkezés, de azt nem tartom helyesnek, hogy a kisembereket ilyennel zaklassák, mert, mint mondom, soknak a képzettsége sincs azon a nivón, hogy ezt elvégezze, vagy pedig nincs hozzá elegendő ideje. Ha pedig egy tévedés fordul elő, nem elég, hogy tévedés, hanem ismét csak ott van a finánc az óriási büntetéssel. Ezek azok a dolgok, amelyek a nép hangulatát elkeserítik ; igy meginog a népben az a bizalom, amely bizalomra, összetartásra, egységre, a jelen viszonyok között, az ország szomorú helyzetében olyan nagy szüksége van a mi szerencsétlen hazánknak. Még egyet akarok a t. pénzügyminister ür figyelmébe ajánlani : a kisüstön való pálinkafőzést. Nagyon sokszor hangoztattuk mi már ezt. A falu kisemberei is, ha ezt felhozzuk, nevetve és mosolyogva azt mondják : már megint a kisüst. Nemcsak azért fontos ez, hogy az a falusi ember épen a kisüstön főtt pálinkát akarja elfogyasztani, hanem nemzetgazdasági és teherviselési szempontból, vagyis adófizetési képesség szempontjából is fontos. Mert például az én kerületemben a szentlőrinci biztosi kerületben van 32 apró-cseprő község. November hónapban, ebben az egy hónapban, közel 2 millió korona tiszta bevétel folyt beebből a 32 községből, az egyetlen november hónapban közel 2 millió folyt be az állam pénztárába. Ezzel szemben, ha kisüstök nem lettek volna, ez az összeg teljesen elveszett vclna, mert lehetetlen, hogy ilyen utakon és ilyen közlekedési eszközökkel máshová szállítsák és máshol főzzék ki az . anyagot. Elveszett volna a termelőnek az anyag, elveszett volna az államnak a befizetett illeték. Ezért kell tehát lehetővé tenni, hogy tisztességesebb módozatok mellett a kisüst ügye végre olyan elintézést nyerjen,: hogy ne legyen örökös kivé-