Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

282 A nemzetgyűlés 94. illése 1923. évi február hó 1-én, csütörtökön. A szövetkezet gondolata bennem és a hasonló gondolkodású kubikusokban régen megérlelődött. Ennek a gondolatnak megérlelődése volt az, amikor mi kubikusok megalapitottuk a Munka eímü termelő szövetkezetet, melynek az lett volna a célja, bogy földmunkásokat, a kubikusokat tömörítse, és a vállalkozói haszon kizárásával lehetővé tegye azt, hogy az önmaguk vállalkozása révén tudjanak segíteni helyzetükön. Azt láttuk azonban, hogy mikor mi ezt a szövetkezetet megcsináltuk, mindenkitől elhagyatva kellett kínlódnunk mindaddig, amig a szövetkezet tökéletesen összeomlott. A javaslat indokolása hivatkozik Olaszországra. Tökéletesen igaz, Olaszországban a szövetkezeteket a földmunkások kifejlesztették, kifejleszthették, mert támogatást kaptak és igy módot adtak nekik arra, hogy megerősödjenek. Az előbb azt mondottam, hogy az az előttünk fekvő javaslat egy félénk lépés azon célok fele, amelyek felé haladnunk kell, mert meg vagyok győződve, hogy a jövő termelési formájának egyik kiegészítő része lesz a szövetkezés. Nagyon szerettem volna, ha a javaslat kissé merészebb és bátrabb lépést tett volna ez irányban. Az olaszok sem kizárólag a kubikos munkásokra terjeszkedtek ki a szövetkezeteik alakításánál, hanem földbérlő és talajjavító szövetkezeteket is alakítottak. Nagyon szerettem volna, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatban is érvényesültek volna ezek a gondolatok. Amig a törvényjavaslat csak öt millió koronát áldoz erre a célra és amig ilyen szerény lépést akar előre tenni, nem vagyok abban a helyzetben, hogy nagy reményekkel nézzek a szövetkezet kifejlődése elé. Nagyobb koncepciójú, sokkal inkább kiterjedtebb, más munkaágakra is kiterjeszkedő javaslatot szerettem volna látni, mert akkor akceptálhattam volna az előadó ur nézetét, hogy ez a javaslat hatalmas lépés a szövetkezeti célok felé. így azonban nem titkolhatom el azt a szerény nézetemet, hogy ez a javaslat csak egy városra van szabva, . . . (Egy hang a jobbóldalon : Az nem bay !) Szabóky Jenő: Kubikos vidékekre! Szeder Ferenc : . . . mert az emiitett kategóriákat és a földbérlő szövetkezeteket is kizárja az állami támogatás lehetőségébőlErdélyi Aladár : Ez téves ! Szeder Ferenc :... és az állami támogatást nem is adja meg mindenütt, csak feltételez, mert hiszen azt mondja a javaslat, hogy állami támogatásban részesíthető.« De maga az az egy tény is, hogy csupán öt millió van beállítva erre a célra, bizonyítja, hogy csak egy városra van szabva ez a javaslat. (Felkiáltások jobbfelöl : Melyik városra ?) Erdélyi Aladár : Szóval, még a jóból is rosszat lehet csinálni! Szeder Ferenc : Nem. Én csak azt kérem, méltóztassék az előadó urnák módosítás utján kiterjeszteni a szövetkezetek tevékenységét a földbérletekre is, — erre nézve javaslatot is teszek, —• és méltóztassék nagyobb összeget beállitani erre a célra, — amire szintén leszek bátor javaslatot tenni, — és mi készséggel meg fogjuk szavazni ezeket a költségeket. Egyébként pedig a javaslatot, amely bár félénk lépés, de mégis egy lépés a földmunkások szövetkezetének a támogatása felé, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hébelt Ede jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ezt az alkalmat felhasználjam arra, hogy ettől a javaslattól kissé eltérjek és általános munkáskérdésekkel is foglalkozzam. (Halljuk !) Elnök : Engedelmet kérek, a képviselő ur bevezető mondatából ugy vettem észre, hogy a tárgytól el akar térni. Ehhez a házszabályok értelmében a Ház engedélyére van szüksége, Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e megengedni, hogy Perlaki képviselő ur a tárgytól eltérhessen ? (Igen !) A Ház az engedélyt megadja. Perlaki György : Szükségesnek tartom ezt azért, hogy a közvélemény előtt a munkáskérdések ne teljesen egyoldalú megvilágításban jelenjenek meg. Peidl Gryula t. képviselőtársam az indemnitási vita során elhangzott beszédében leszögezte azt az álláspontot, hogy a szociáldemokrata párt az osztályharcot nem adhatja fel, azt folytatnia kell mindaddig, amig osztályok léteznek. Várnai Dániel: Amig a termelő erők rákényszerítik. Perlaki György : Ö azt mondta, hogy amig osztályok léteznek, ezekkel a szavakkal fejezte ki magát. Kénytelen vagyok felvetni a kérdést, vájjon az osztályharc a munkáskérdés előbbrevitelét elősegiti-e vagy nem. Szerintem az osztályharc olyan fegyver, mely a jogos munkáskérdések megoldását nemhogy előbbre vinné, de hátráltatja. Az osztályharc szerintem osztály gyűlöletet fakaszt, az osztálygyülölet pedig egyáltalában nem alkalmas arra, hogy olyan atmoszférát teremtsen, amely ezeknek a nagy kérdéseknek tárgyilagos megoldására feltétlenül szükséges. Az osztálygyülölet igen sok olyan embert, ki munkáskérdésekkel nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatban is foglalkoztat, eltántorit ezeknek a kérdéseknek tárgyalásától, ezzel a munkásság eltaszítja azokat az erőket, amelyekre pedig feltétlenül szüksége van. Az osztálygyülölet, sajnos, nemcsak a háború után lépett fel, megvolt már a háború előtt is. Én nem akarom elitélni a jelenlévő szocialista képviselő urakat, de én a vidéken igen gyakran tapasztaltam, hogy az osztálygyülöletet már a gyermekek lelkébe is belenevelik, (Felkiáltások a baloldalon: Az éhség! A nyomor!) és igen gyakran szenvedtek saját gyermekeink az osztálygyülölet miatt. Nagy Ernő: A nyomor neveli belé!