Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

Ö8Ö A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. Halász Móric : Ez a baj. Pesthy Pál előadó: Igen, de itt kivétel tétetik az általános szabály alól. T. i. ez a bekezdés helybenhagyja az általános szabályt, hogy egyáltalában vissza tartozik adni, utolsó pontjában azonban azt mondja, hogyha megegyezni nem tudnak, akkor egyiknek is, másiknak is módja van a birósághoz menni és a biró mondja meg a körülmények gondos mérlegelésével, hogy az általános szabály alkalmaztassék-e, vagy sem. Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Amennyiben a Halász Móric képviselő ur által beadott módosító javaslat az eredeti szöveggel szembenáll, mindenekelőtt ugy fogom feltenni a kérdést, hogy méltóztatnak-e elfogadni a 6. §-t eredeti szövegezésében. Amennyiben az eredeti szöveg elfogadtatik, magától értetődőleg elesik Halász Móric képviselő ur módositó javaslata. Amennyiben nem fogadtatik el az eredeti szöveg, akkor a képviselő ur módositó indítványára, amely a 6. § második bekezdésének törlését hozza javaslatba külön is fel fogom tenni a kérdést. Kérdezem tehát a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a 6. §-t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem most azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget nem fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés tehát eredeti szövegében fogadta el a szakaszt, s igy Halász Móric képviselő ur módositó javaslata elesett. Következik a 7. §. Kérem annak felolvasását. Hébelt Ede jegyző (olvassa a 7—19. §ohat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 20. §4). Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Pesthy Pál előadó: Igen t. Nemzetgyűlés! Javaslom, hogy a 20. § akként egészíttessék ki az életbelépési időt illetőleg, hogy ez a törvény 1923. évi március hó 1. napján lép életbe. Elnök : Ha szólani senki sem kivan, következik a határozathozatal. Kérdezem, méltóztatnak-e a 20. §-t az előadó ur által javasolt pótlással elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés tehát a 20. §-t az előadó ur által javasolt pótlással fogadta el. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltat ván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. Napirend szerint következik a földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 90, 134) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Szociálpolitikai szempontból azt hiszem, rendkívül fontos célt van hivatva szolgálni az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról évi február hő 1-én, csütörtökön. szól. Őszinte örömmel kell üdvözölnöm azt a törvényjavaslatot, amelynek minden egyes sorából a gyengék iránti megértés tükröződik vissza, és amely ismét egy láncszemmel kapcsolódik abba a magasztos, nemzetmentő törekvésbe, amelytől át van hatva nemzetünk szerencsétlen helyzetében a konszolidációra igyekvő kormányférfiak minden törekvése. Mindannyiunk előtt ismeretes az a szerencsétlen helyzet, amelybe országunk a reánk erőszakolt trianoni szerződés következtében jutott. Az ország belsejében nagy tömegekben voltak letelepedve a földmunkások, akik már a béke idejében járták az ország minden részét, sőt az ország határain kivül fekvő helyeket is mindenütt, ahol földmunkákra alkalom nyilt. Ennek a vándorló életnek egyik legfontosabb oka az volt, hogy már a béke idejében sem találtak a mezőgazdaságban teljes elhelyezkedést, mert azokon a vidékeken, amelyeken nagy számban települtek le földmunkások, a mezőgazdaság felvevőképessége nem volt elegendő arra, hogy a nagy tömegben jelentkező földmunkásokat kellően foglalkoztatni tudja. Másrészt oka volt ennek az is, hogy ez a nagy testi megerőltetést kivánó kubikosmunka a mezőgazdasági munkánál sokkal jövedelmezőbb foglalkozás volt, és igy ezek a földmunkások különösen ifjabb éveikben, amikor még erejük teljében voltak, szívesen végezték ezt az emberfeletti munkát azért, hogy nagyobb jövedelemre tehessenek szert, s ebből a nagyobb jövedelemből maguknak kis ingatlant, vagy akkora tőkét szerezhessenek, amelyből majd öreg korukban tengethetik életüket. A szerencsétlen trianoni szerződés azonban úgyszólván minden munkaalkalomtól megfosztotta ezt az értékes, munkabíró és munkára vágyó tömeget, és most ezeknek a földmunkásoknak ezrei vannak munka nélkül. Nem is lehet tehát azon csodálkozni, hogy a mostani nehéz gondok közepette a földmunkások elégedetlensége napról-napra nő. Ez indította a földmivelésügyi kormányt arra, hogy a földmunkásoknak munkával való ellátásáról törvényhozási utón gondoskodjék. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak célja tehát az, hogy a földmunkások államilag támogatott önsegély utján mai helyzetüknél kedvezőbb gazdasági helyzetbe juthassanak oly módon, hogy vállalkozó szövetkezetekbe tömörülve önmaguk is vállalkozókká legyenek, igy az a tetemes vállalkozói haszon, amely eddig a kiuzsorázó nagytőkések zsebébe vándorolt, most a szövetkezeteknek jusson, és a szövetkezeteken keresztül el jusson a földmunkásszövetkezetekbe csoportosult földmunkásokhoz. Ez a törvényjavaslat, amely úgyszólván kizárólag csak előnyöket biztosit a földmunkásoknak, nagy előrehaladást jelent a szociális béke felé. Lehetővé kívánja tenni az első berendezkedést a földmunkásoknak, a szükséges forgó-