Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

'À nemzetgyűlés 94. ülése 1923. hibája, akkor szerződéssel megszabadulhat a felelősség és a bizonytalanság alól, más oldalról pedig a vevő is biztositva van a szerződéssel a tekintetben, hogy ha azt a hibát, amely az állatban van, a szerződés megkötésekor nem mondták be, akkor a szerződós semmis és a hiba tekintetében fennáll az eladó szavatossága. Ez a törvényjavaslat tehát mindenképen, mind a két irányban intézkedik, amennyiben az eladónak és a vevőnek jogait is megvédeni igyekszik és a megkárosodástól mindkét felet a lehetőség határán belül biztosítani akarja a csalások és csalárd elhallgatások esetében. Azok után a magyarázatok után, amiket az előadó ur szives volt itt szakaszról-szakaszra a törvényjavaslathoz adni, azt hiszem, erre az én részemről szükség nincs. A magam részéről mint földmivelésügyi minister csak azt jelentem ki, hogy a törvényjavaslathoz örömmel járulok hozzá és kérem annak elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl) Elnök: Miután szólani senki sem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az áilatf org almi szavatosságról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék elsősorban a törvényjavaslat címét felolvasni. Hébelt Ede jegyző {olvassa a törvényjavaslat címét és 1—5. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 6. §-t.) A 6. §-nál Halász Móric képviselő ur van szólásra feljegyezve. Halász Móric : T. Nemzetgyűlés í A törvényjavaslat 6. § -a a következőkép szól (olvassa) : »Ha a vétel tárgya a felek kétségtelen akarata szerint nem egyedileg, hanem csak faj szerint volt meghatározva, a vevő felbontás helyett azt kívánhatja, hogy az eladó a szavatossági hibában szenvedő állat helyett ugyanabból a fajból középfajtáju és minőségű hibátlan állatot szolgáltasson neki. Ha e tekintetben a felek meg nem egyeznek, a bíróság a körülmények gondos figyelembevételével határoz.« Eltekintve attól, hogy itt ez az utolsó mondat egy kis pleonazmust tartalmaz, mert hiszen a bíróság mindig a körülmények gondos figyelembevételével szokott és köteles határozni, itt az eddigi gyakorlattól bizonyos eltérést is látok Ezt a kérdést t. i. a 7. § teljesen és világosan rendezi. Ennek a törvényszakasznak ez a második bekezdése tehát teljesen felesleges. A 7. § ugyanis a következőket mondja (olvassa) : »A vétel felbontása következtében mindegyik fél köteles a másiknak visszaszolgáltatni, amit a szerződés évi február kó 1-én, csüföriöhön. 279 alapján tőle kapott.« Nevezetesen a vevő köteles visszaszolgáltatni az állatot, az eladó pedig a pénzt. Ennek a szakasznak és ennek a bekezdésnek alapján, mondjuk, a kisgazda esetében mi a helyzet? Az a kisgazda eladott négy hizlalt sertésből kettőt s ezekről megállapította esetleg az állatorvosi vizsgálat vagy a későbbi levágás eredménye, hogy a húsuk használhatatlan, a kisgazdának tehát már igy is, ugy is vissza kell fizetnie azt a pénzt. De az a gazda a saját számára is hizlalt két sertést. Most az, aki megvette tőle az első kettőt, joggal követelheti ennek a szakasznak az alapján, hogy adja oda neki még a másik két sertést is, holott azok egyáltalában nem voltak eladásra szánva. (Mozgás jobbfelöl. Egy hang jobbfelöl: Nem!) Ugyanez a helyzet állhat elő nagyobb sertésfalkának eladásánál is és előfordulhat, mondjuk, egy nagyobb juhnyáj eladásánál szintén. Ezért a szakaszhoz egy módosítást vagyok bátor benyújtani, amely egyszerűen ugy szói, hogy (olvassa) : »Ennek a szakasznak második bekezdése törlendő. Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ez a szakasz már előbb vita tárgya volt, s t. képviselőtársamnak igaza van a tekintetben, hogy előállhatnak olyan lehetetlen helyzetek, mint aminőket ő is felsorolt, de ezek; előállhatnak a lónál és szarvasmarhánál is, különösen azért, mert amikor kisebb gazda ad el ezekből egyet, vagy kettőt és megtörténhetik, hogy az állatot elpusztítják, vagy visszaadják a szavatossági hiba miatt, az a kisgazda képtelen helyébe mást adni, mert megfelelő állatja egyáltalában nincs is. A bíróság azonban ebben a tekintetben jogosult — és módja is van erre — eldönteni, mi a helyes, mi a méltányos és olyan esetekben, amikor a gazda képtelen azt visszaadni, eltekinthet ettől a rendelkezéstől. Az igazságügyministcriumban óhajtják ennek a,

f szakasznak ilyen értelemben való fentartását. En a magam részéről nem akarok élesen állást foglalni, de nem látok semmi bajt abban, ha ez a módositó javaslat itt a Házban mégis keresztülmegy s igazán nem is olyan értelemben szólalok fel, mintha talán pártkérdéssé akarnám tenni a dolgot. Egyszerűen a t. Nemzetgyűlés bölcs megítélésére bizom, hogy miként határoz, újból is kijelentem, hogy a magam részéről nem ellenzem a szakasz második bekezdésének törlését. Elnök : Az előadó ur kíván szólni. Pesthy Pál előadó : Igen t. Nemzetgyűlés Ezzel a módosítással épen az ellenkezőjét érjük el annak, amit elérni akarunk. Az általános szabály az, hogy a fajlagos kötelem esetén a jogosított igenis követelheti annak kicserélését, amennyiben az eladónak még van állatja.