Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. évi február hó 1-én, csütörtökön. 275 kenthetni, hogy a magánjogi ügyletekre nézve általában az Írásbeliséget hozzuk be. A 3. § a jogi rendszer további kiépítését tartalmazza és kimondja azt, hogyha a főhiba a szavatossági idő kezdő időszakában bizonyos, a rninisterium által megállapított időn belül — ez az u. n. vélelmi idő — következik be, akkor a vélelem az, hogy ez a hiba az állatban már az átadáskor megvolt. A vélelmi időszakokat azután ismét a rninisterium lesz hivatva ministeri rendelettel megállapítani az állatorvosi tudomány haladásának megfelelőleg. Mint az előbb is volt szerencsém említeni, a vélelem előnyt biztosit a vevő javára és hátrányos az eladó javára. A perjogi helyzet ebből kifolyólag az, hogy a vélelemmel szemben az eladót terheli annak a bizonyítása, hogy az állat az átadás időpontjában nem leledzett abban a hibában, amely hiba miatt a vevő a felelősségre vonást érvényesiti, a vevő azonban csak ugy élhet ezzel a jogával, ha tudomása van arról, hogy az állatban a hiba megvan és ha tudomást szerezhet arról, hogy a vevő vele szemben felelősségi igényt kivan érvényesíteni. Hogy ezt a lehetőséget az eladó részére a törvény biztosithassa, a 3. § 2. bekezdésében kimondja a törvényjavaslat, hogy a vélelemre a vevő csak akkor hivatkozhatik, ha az eladót a főhiba felismerése után legkésőbb a vélelmi időszak lejártától, vagy, ha az állat utóbb elhullott, vagy leöletett, ettől számított 3 nap alatt értesiti, az értesítést elküldi, vagy a községi elöljáróságnak bejelenti, avagy az állatorvossal az állatot megvizsgáltatja. A cél itt az, hogy a törvényjavaslat az eladót abba a helyzetbe juttassa, hogy az állatot megvizsgáltathassa és e célból rendeli az értesitési kötelezettséget, mig ott, ahol ez a cél a vevő által adva van, nevezetesen ha ő az állatot állatorvossal megvizsgáltatja, ez az értesitési kötelezettség nem áll fenn. A 3. § utolsó bekezdése megszabja annak a követelményét, ha a vevő az értesítést elmulasztja és nagyon helyesen és logikusan kimondja, hogy az értesítés elmulasztása által a vevő nem szavatossági igényét veszti e], hanem elveszti azt a jogkedvezményt, amelyet neki a vélelem biztosit és ha ezek után szavatossági igényt akar biztosítani, azt eredményesen csak ugy teheti, ha most már bizonyítja a szavatossági hiba fennforgását, amit különben e törvényjavaslatnak ez a pontja a főhibákon kívül felsorolt szavatossági hibákra nézve szintén megállapít. Halász Móric : Volenti non fit injuria ! Pesthy Pál előadó *. A 4. §-ban foglalt jogelvek általában megfelelnek az általános magánjogi elveknek, nevezetesen a vevő nem érvényesítheti szavatossági igényét akkor, ha az állat megvételekor a hibáról tudott, azt ismerte; de nincs szavatossági igénye akkor sem, ha a hibát az átvételkor fokozottabb körültekintéssel felismerhette volna. Az 5. § arról rendelkezik, hogy árverésen eladott, vagy más érdekében a törvényben meghatározott esetekben eladott állatra vonatkozó.NAPLÓ IX. lag szavatossági igény érvényesítésének helye nincs. A 6. és 14. § megállapítja, hogy mi joga van a vevőnek akkor, ha a főhiba, vagy a szavatossági hiba igazoltatik és kimondja, hogy árleszállitási követelésnek általában nincs helye, hanem a vevő csakis a felbontást kérheti. Folytatólag kimondja azonban a 6. § azt is, hogy amennyiben nem egyedileg, hanem csak faj szerint volt meghatározva a vétel tárgya, ugy a vevő felbontás helyett kívánhat ja, hogy az eladó adjon neki ugyanazon fajú, vagy nemű állatból középminőségü, középfajú dolgot. Ebben a tekintetben azután a törvény az általános szabálytól eltérést statuál, amennyiben módot ad az eladónak arra, hogy ettől való mentesítését kérje, nevezetesen akkor, ha ez az ő gazdasági érdekét lényegesen sértené. Ennek indoka az, hogyha valaki pl. elad két tehenet, melyek közül az egyik szavatossági hibában szenved, ezt a szavatossági hibát a bíróság megállapítja és ennek folytán a 6. § 2. bekezdése szerint az a kisgazda köteles lenne ezt a tehenet kicserélni. Halász Móric : Es nincs is neki ! Pesthy Pál előadó : Felteszem azt az esetet, hogy egyrészt nincs is neki, vagy felteszem azt az esetet, hogy van neki egy, de az jó, mert azt megtartotta magának ; már most ezt az egy jót adja oda azért, amelyet a bíróság hibásnak minősített ? Ez gazdasági érdekei ellen lenne és ezért restringálja ezt a jogot a törvényjavaslat ugy, hogy az eladó kérhesse a vevő eme jogának korlátozását. A 7. és 12. §-okbariioglalt rendelkezések azokat a jogelveket foglalják magukban, amelyek szerint az üzlet felbontása folytán az előbbi állapctba való visszahelyezésnek van helye. A 7. § általában kimondja, hogy mindegyik fél visszaadni köteles azt, amit kapott, nevezetesen a vevő az állatot szaporulatával együtt, az eladó pedig a vételárat a felvétel napjától járó törvényes kamataival együtt. Tartozik ezenkívül az eladó a szerződés megkötésével járó költségeket, szóval a mellékköltségeket megfizetni. Ebben a rendelkezésben eltérés van az általános szabályoktól annyiban, amennyiben a hasznok kiadására a vevőt csak akkor kötelezi, ha a vevő az adásvétel tárgyát képező jószágot tényleg használta, vagy minden veszély és nehézség nélkül használhatta. Ennek a rendelkezésnek indoka az, hogy a törvény nem kötelezheti a vevőt arra, hogy azt a hibás, vagy kevésbé használható állatot használj a és kitegye annak a lehetőségnek, hogy az értékében még a hibánál is nagyobb értékcsökkenést szenvedjen. A 8. § megállapítja, hogy mi az eljárás akkor, ha a felbontás esetén vevő az állatot saját hibáján kivül, vis major következtében, állatforgalmi korlátozás vagy zárlat miatt nem tudja visszaadni ; megállapítja azt, hogy az állat az akadály meg* szüntéig a vevő birtokában marad ugyan, de a vevő az állattal csak az eladó beleegyezésével rendelkezhetik, azonban a rendes gazda gondosságával köteles megtenni mindent, hogy az állatban 39