Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

276 A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. kár ne essék. Követelheti, hogy az eladó a vételárat helyezze birói letétbe. Ennek a rendelkezésnek indoka az, hogy a visszaszolgáltatás sokáig huzódhatik, addig az eladónak vagyoni helyzetében a vevő szempontjából rosszabbodás állhat be, tehát a vevő érdekében kell biztosítani azt, hogy az in integrum restitució megtörténhessék. Ezért követelheti a vevő, hogy az eladó a vételárat helyezze birói letétbe. A 9. § kimondja, hogy ha az állat akár a szavatossági hiba következtében, akár véletlen folytán elpusztul, vagy kényszervágás utján, vagy hatósági intézkedésre leölték, vagy a rajta hatósági intézkedésre végzett védőoltás következtében elhullott, a vevő csak a fenmaradt használható részek értékét köteles az eladónak visszatéríteni, a leölt vagy elhullt állatért esetleg járó kártalanítás összege az eladót illeti és ezt az összeget a visszatérítendő vételárból akkor is levonhatja, ha a kártalanításhoz való jog a vevő hibája miatt elenyészik. Ebben a szakaszban foglalt rendelkezés tulajdonképen azt mondja ki, hogy : casus nocet domino. Ha ugyanis a hibás állat véletlen folytán elpusztul, még a szavatossági igény vagy a szavatossági hiba megállapítása előtt, de később bekövetkezik a szavatossági hiba megállapítása, akkor az üzlet ugy tekintetik, mintha már eredetileg érvénytelen lett volna és igy az átadás utáni időpontban bekövetkezett véletlenért is csak az eredeti tulajdonost és eladót terhelheti felelősség. A törvényjavaslat utolsó bekezdése kimondja, hogy a vétel felbontását az sem zárja ki, ha a vevő az állatot leölette, elidegenítette vagy visszaadását egyéb módon maga tette lehetetlenné. Megtörténhetik ugyanis, hogy a hibás állatot sürgősen le kellett öletnie a vevőnek vagy sürgősen el kellett idegenítenie csak azért, hogy értékét annyira amennyire meg tudja menteni. Természetes, hogy ilyenkor ez a körülmény a szavatossági igény felbontását nem zárja ki. Van azonban a törvénynek egy rendelkezése, nevezetesen az, hogy a vevő ilyen esetben csak a valódi értéket, a leölés értékében való értéket tartozik visszaadni, ami a jogelveknek és az észszerüségnek teljesen meg is felel. A 10. § arról az esetről rendelkezik, ha nem egyedileg meghatározott állat a vételügylet tárgya, hanem egész nyájat vagy több állatot mint együvé tartozót adtak el és kimondja általában azt az elvet, hogy a szavatossági igényt és az ügylet felbontását csak a hibás állatokra vonatkozólag kérheti a vevő. Kivételt tesz azonban abban az esetben, ha a szétszakítás akár a vevő, akár az eladó anyagi érdekét lényegesen sértené. Ebben az esetben a bíróság állapítja meg azt, hogy valamennyi állatra nézve felbontandó-e az ügylet vagy sem. A második kivétel pedig, amit ez a törényjavaslat statuál, az, hogy a vevő követelheti az egész ügyletnek felbontását akkor, ha a hiba ragadós betegség. Ennek indoka az, hogy senki sem tartozik fertőzött nyájat vagy falkát megtartani, jtt is kivételt statuál azonban a törvény a kivétel évi február hó 1-én, csütörtökön. alól és azt mondja, hogy a vevő ragadós betegség esetén oly állatra is kérheti a vétel felbontását, amely állat az átadás időpontjában abban a betegségben még nem szenvedett, nevezetesen ha nem kéri az egész ügylet hatálytalanítását, kérheti oly állatra is, amely az átadás időpontjában abban a fertőző betegségben még nem szenvedett, hanem az átadás után valamely beteg állatról ragadt rá a betegség. A 11. § rendelkezést tartalmaz abból a célból, hogy a tartási költségek felszaporodását a folyamatban lévő per tartama alatt lehetőleg megakadályozza és módot nyújtson ahhoz, hogy a tartási költségek fel ne emésszék az egész ügyleti tárgyat. Erre módot ad azáltal, hogy a felek bármelyikének kérelmére megengedi, hogy az ilyen vitás állat eladassék, de csak akkor, ha a pervezetés, a bizonyítás szempontjából az állatra annak megszemlélése végett többé szükség nincs. A törvényjavaslat azonban itt is védeni akarja az eladónak érdekeit még pedig azzal a rendelkezéssel, hogy módja van az eladónak az állatot magához venni, de ennek ellenében kötelezi arra, hogy az állat értékét birói letétbe helyezze. Lényeges továbbá a 13. §, amely szerint ha az eladó a szavatosságot írásban vállalta el oly hibákért, mely nem tartozik a főhibák, vagy a szavatossági hibák közé, ha ezt külön elvállalja, akkor azt a szabályt állítja fel, hogyha írásbeli szerződéssel szavatossági idő kikötve nincs, akkor erre a hibára is a törvény hat heti szavatossági időt állapit meg, ha pedig szavatossági idő kiköttetik, akkor ehhez hozzáfűzi a vevő részére a vélelem jogkedvezményét is. A 14. § pedig megállapítja azt, hogy mikor tartozik teljes kártérítéssel az eladó a vevőnek. Amint már emiitettem, teljes kártérítéssel tartozik akkor, ha az ismert hibát csalárdul elhallgatja az eladó előtt. Kártérítéssel tartozik akkor, ha a hiba fenn nem állásáért és az állat hibátlan voltáért kifejezetten jót állott, vagy ha az állatnak valamely írásban kikötött tulajdonsága hiányzik. Ebben a rendelkezésben tér rá a törvényjavaslat az általános magánjog rendelkezésére és tér le arról a kedvezményes jogállapotról, amit a szavatossági hibák tekintetében egyébként megállapít. A 15. § határozottan kimondja, — és ez vonatkozik a törvényjavaslat minden kedvezményére és az irásos szerződések minden fázisára — hogy az eladó szavatosságát vagy korlátozó kikötés hatálytalan, ha az eladó a hibát a vevő előtt csalárdul elhallgatta, vagyis csaló eladót a törvény nem hajlandó védeni és azt kiszolgáltatja a magánjogi szabályok teljes következményeinek. A 16. § állapítja meg az elévülési időt, értvén ezalatt a psrinditásra kitűzött időt, és pedig megállapít ja azt a szavatossági idő leteltétől számított 15 napban. Ha visszatérünk a 3. §-ra és figyelembe vesszük azt, hogy a törvény a szavatossági időt 6 hétben állapítja meg és ha figyelembe vesszük a 16. § rendelkezését, amely az elévülési időt 15 napban állapitja meg, 8 hét az az idő, amelynek lejártával