Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

264 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. dik interpellációmat a legközelebbi interpellációé napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, kimondhatom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul az interpelláció elhalasztásához. (Helyeslés.) Szólásra ki következik? Perlaki György jegyző: Dénes István! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a ministerelnök ur, akihez interpellációmat intézni akartam, nincs jelen, tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációé napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Gondolom, a nemzetgyűlés hozzájárul az elhalasztáshoz. (Helyeslés.) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki következik? Perlaki György jegyző: Dénes István! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a t. belügy minister ur nincs jelen, tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását, (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e az elhalasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés hozzájárul Dénes István képviselő ur második interpellációjának elhalasztásához Ki következik? Perlaki György jegyző: Dénes István! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Mivel harmadik interpellációmat is a belügyminister úrhoz óhajtottam intézni . . . Elnök : Kérem, az igazságügyminister úrhoz van bejegyezve. Dénes István: Már korrigáltam a jegyző urnái. Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy ezt az interpellációmat is a legközelebbi alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Minthogy szekfü viselésének kérdéséről lesz bense szó, a belügyminister úrhoz tartozik. Elnök : Gondolom, kimondhatom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a halasztáshoz hozzájárul. (Helyeslés.) Ki következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások: Beleegyezünk! Derültség.) A pénzügyminister ur sincs jelen, sőt a két pénzügyminister ur közül egyik sincs jelen — a kereskedelemügyi minister ur is pénzügyminister — mégis kénytelen vagyok elmondani interpellációmat, mert bár a minister urak nincsenek is Magyarországon, remélhetőleg lesznek más körök, amelyeknek módjukban áll az általam előhozandó anomáliákon segíteni, mert sürgős segítségre van szükség! Legutóbbi két interpellációmban a blokkrendszert és a pestvidéki pénzügyigazgatóság eljárását tettem szóvá. Amikor a blokkrendszerről beszéltem, nemcsak a saját véleményemet mondottam el, hanem azt hiszem, a túloldali t. képviselőtársaim között is sokan voltak, akik, ismervén a kerületükben lakó iparosok és kereskedők véleményét, helytelenítették azokat az intézkedéseke^ amelyeket a kormánj . évi január hó 31-én, szerdán. a kisiparosok és kiskereskedők ellen a blokkrendszerrel foganatosított. Másik interpellációmban szóvátettem a pestvidéki pénzügyigazgatónak egyik rendeletét, amelyben bizalmasan arról értesítette a községi elöljáróságokat, hogy amennyiben egyes kisiparosok, vagy kiskereskedők a kormány rendeleteivel szemben állást foglalnának, ezek neveit a pénzügyigazgatósághoz fel kell terjeszteni, és ezek semminemű törvényi kedvezményben nem részesülhetnek. Azt hiszem, ennek a sürgős interpellációnak lett az eredménye az, hogy a pestvidéki pénzügyigazgató nyugalomba vonult. Akár ennek volt eredménye, akár nem, mindenesetre örömmel állapítom meg, hogy ezt az intézkedést visszavonták és annak nem lévén semmi alapja és igazán nem lévén egyéb, mint a rentörvénynek előrevetett árnyéka, a pénzügyminister ur maga is fontosnak és szükségesnek látta, hogy intézkedjék. Azért terjesztem elő ma interpellációmat, mert ma már köztudomású az, hogy a devizaközpont működésével kapcsolatban a kereskedelem és ipar a kiutalások megtagadása miatt, sajnos, olyan nehéz helyzetbe jutott, amely az ipar és kereskedelem végleges válságára vezethet, ha a pényügyminister ur nem fog sürgősen intézkedni. Méltóztatnak tudni azt, hogy a kommün bukása után Magyarországon az iparüzemek és kereskedelmi üzletek tulajdonképen ki voltak fosztva, és épen a magyar kereskedők élelmességének és kitűnő külföldi összeköttetéseinek köszönhettük azt, hogy mégis sikerült a kereskedőknek árut szerezniök külföldi hitelek ellenében. Most felállíttatott a Devizaközpont és annak első intézkedése az volt, hogy 1922. évi augusztus előtt keletkezett külföldi adósságok kiegyenlítésére nem ad idegen valutát, ami azt jelenti, hogy amennyiben pénzünk értékében eltolódás állana be, természetes következményeként, ugy mint a szokol-tartozások emelkedtek, emelkedni fognak a másfajta különféle idegen valutatartozások is, s minthogy a kereskedő magyar koronát vesz be, de künn külföldi valutában köteles fizetni, ennek következménye az lesz, hogy lassankint az egész magyar kereskedelem és a magyar iparnak külföldi nyersterményekre szoruló része inzolvens lesz. Ez az első része a dolognak; a második pedig az, hogy valahányszor devizaszükséglet fedezése iránti kérvényt ad be valaki a Devizaközponthoz, — arról nem is beszélek, hogy a kérvényeket hosszú időn keresztül nem intézik el, hogy a kérvényeket A), B) és C) osztályba sorozzák, a B) és C) osztályba tartozókat egyáltalában nem intézik el, a többieket pedig 25 százalék erejéig — de arról kénytelen vagyok beszólni, hogy ha valaki például Németországból akar árut importálni ebbe az országba és ott angol fonttal kénytelen fizetni, akkor az úgynevezett eltérő valutát egyáltalában nem kapja meg.