Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. Ennek pedig az a következménye, hogy mi Németországból és más rosszabb valutájú álla­mokból árut importálni nem vagyunk képe­Bek 3 mert kereskedőink és iparosaink jó hir­neve lassankint veszendőbe megy s az illető ország kereskedői és iparosai nekünk a jövőben árut szállítani nem hajlandók. Bár ez nagyon fontos kérdés, csak nagyon röviden mondom el interpellációim at, minthogy figyelemmel vagyok képviselőtársaim türelmet­lenségére és az idő előrehaladott voltára. Egy dolgot azonban még kénytelen vagyok megemlí­teni, amelyet az előttem szólott t. képviselő­társam is megemlített, az úgynevezett tarifális kérdést. A kormány most le akarja szállítani a vasúti tarifát. Nagyon helyes. Időközben azonban megtörtént az, hogy mi hiába kiabáltuk, hogy a kormány ne emelje fel a vasúti tarifát, mert a Magyarországon keresztülmenő tranzitófor­galom meg fog szűnni. A tarifaemelés megtörtént, bekövetkezett az, amire figyelmeztettük a kor­mányt s az illető országok, amelyeknek árui eddig Magyarországon keresztül mentek le a Balkánra vagy Magyarországon át jöttek fel a Balkánról nyugatra, most más utat kerestek. Talán sikerülni fog a kereskedelmi kormányzat­nak a tarifakedvezmények ujabb megállapításával s a tarifa leszállításával ismét eljutni odáig, hogy visszaszerezzük a tarifaemelés előtti tranzit­forgalmat. Egyelőre, amig a pénzügyminister ur haza nem jön, ez az interpelláció csak figyelmeztetés a pénzügyminister urnák és a pénzügyi kor­mányzatnak. Majd akkor bővebben leszek bátor kiterjeszkedni erre a kérdésre. Most pedig bátor leszek felolvasni interpellációmat (olvassa) : »1. Van-e tudomása a pénzügyminister ur­nák arról, hogy idegen valutáknak a deviza­központ által az utóbbi időben mind gyakrabban történő megtagadása vagy csak részbeni kiuta­lása a magyar ipart és kereskedelmet súlyos válságba juttatta? 2. Van-e tudomása a pénzügyminister ur­nák arról, hogy a devizaközpont az 1922 augusz­tus előtti tartozások kiegyenlítésére egyáltalán nem ad idegen valutát? » 3. Van-e tudomása a pénzügyminister ur­nák arról, hogy a devizaközpont úgynevezett eltérő valutákat nem engedélyez és ezzel az egész tranzitó-kereskedelmet veszélyezteti? 4. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intéz­kedni abban az irányban, hogy a magyar ipar és kereskedelem inzolvenciájának megakadályo­zása végett régi tartozásainak fedezésére szolgáló valuták a kérelmezőknek megfelelő mennyiség­ben bocsáttassanak rendelkezésére? 5. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intéz­kedni abban az irányban, hogy minden olyan importárura, amelyre a behozatali engedély megadatott, értékének megfelelő mennyiségű idegen valuta utaltassák ki? 6. Hajlandó-e a pénzügyminister ur fel­évi január hó 31-én, szerdán. 265 világosítást adni a nemzetgyűlésnek arról, hogy mi történt azokkal a milliárdokkal, amelyek a Devizaközpont fennállása óta a vásárlási és eladási árak közötti Spannungból származtak?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügy­minister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Mivel türelemmel kivártam a négy órát, engedje meg a t. Ház, hogy pár percig én is igénybe vehessem türelmét. Midőn Baja város és környéke a szerb megszállás alól felszabadult és a szerb meg­szállás idejére a visszamenőleges adóztatást el­rendelték, a Baja város akkori nemzetgyűlési képviselőjének, Kiss Györgynek interpellációjára az igen t. pénzügyminister ur megnyugtató kijelentéseket tett és megigérte, hogy ennek a vidéknek sokat szenvedett hazafias polgárságát kivételes elbánásban fogja részesíteni és a jugoszláv értékben teljesített befizetéseket meg­felelő kulcs alkalmazásával magyar koronaér­tékre fogja átszámítani. Hogy milyen volt ez a kivételes elbánás, az a következőkből fog ki­tűnni. Olyan ^.horribilis, és sok esetben minden komoly alapot nélkülöző javaslatokat tett köz­szemlére a bajai m. kir. pénzügyigazgatóság, hogy az párját ritkítja az egész országban. Sok esetben az 1917—22. évi jövedelem-, vagyon-és hadinyereségadó címén többet követel a m. kir. pénzügyigazgatóság, mint a mennyi az egész vagyon értéke. Tetézi még a bajt az a körül­mény is, hogy a pénzügyminister ur a meg­szállás alatt jugoszláv koronában kényszer kö­vetkeztében teljesített befizetéseket csak ugyan­annyi magyar koronának hajlandó elfogadni és egyúttal elrendelte azt is, hogy a megszállás alatt teljesített befizetések betudása után neta.án még fenmaradó túlfizetést az 1921. év végén törlésbe kell hozni. Sérelem az is, hogy csakis a vonatkozó adó­nemekre teljesített befizetéseket veszik figyelembe és a végrehajtási költség és a késedelmi kamat címén teljesített jugoszláv befizetések figyelembe nem vehetők, pedig e címen is horribilis össze­geket szedtek be jogtalanul a szerb megszállás alatt. Aki ott lenn volt, aki végigszenvedte a meg­szállás keserveit, az tudja, hogy ott nem rend­szeres adóztatás volt, hanem a szerbek csak ugy arc után, — az illetőnek kinézése után — aki egy kicsit kövérebb volt, többet fizetett, nem nézték, hogy zsidó-e, keresztény-e, van-e neki vagy nincs . . . Halász Móric: Pofa szerint! Meskó Zoltán : .. . napról-napra jöttek adóz­tatni, kíméletlenül behajtottak minden összeget s arról a legtöbb esetben még nyugtát sem adtak az illetőnek. Megtették sokszor azt is, hogy tiz órakor rótták ki az adót és 11 órakor 37*

Next

/
Thumbnails
Contents