Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-93
A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. Ennek pedig az a következménye, hogy mi Németországból és más rosszabb valutájú államokból árut importálni nem vagyunk képeBek 3 mert kereskedőink és iparosaink jó hirneve lassankint veszendőbe megy s az illető ország kereskedői és iparosai nekünk a jövőben árut szállítani nem hajlandók. Bár ez nagyon fontos kérdés, csak nagyon röviden mondom el interpellációim at, minthogy figyelemmel vagyok képviselőtársaim türelmetlenségére és az idő előrehaladott voltára. Egy dolgot azonban még kénytelen vagyok megemlíteni, amelyet az előttem szólott t. képviselőtársam is megemlített, az úgynevezett tarifális kérdést. A kormány most le akarja szállítani a vasúti tarifát. Nagyon helyes. Időközben azonban megtörtént az, hogy mi hiába kiabáltuk, hogy a kormány ne emelje fel a vasúti tarifát, mert a Magyarországon keresztülmenő tranzitóforgalom meg fog szűnni. A tarifaemelés megtörtént, bekövetkezett az, amire figyelmeztettük a kormányt s az illető országok, amelyeknek árui eddig Magyarországon keresztül mentek le a Balkánra vagy Magyarországon át jöttek fel a Balkánról nyugatra, most más utat kerestek. Talán sikerülni fog a kereskedelmi kormányzatnak a tarifakedvezmények ujabb megállapításával s a tarifa leszállításával ismét eljutni odáig, hogy visszaszerezzük a tarifaemelés előtti tranzitforgalmat. Egyelőre, amig a pénzügyminister ur haza nem jön, ez az interpelláció csak figyelmeztetés a pénzügyminister urnák és a pénzügyi kormányzatnak. Majd akkor bővebben leszek bátor kiterjeszkedni erre a kérdésre. Most pedig bátor leszek felolvasni interpellációmat (olvassa) : »1. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy idegen valutáknak a devizaközpont által az utóbbi időben mind gyakrabban történő megtagadása vagy csak részbeni kiutalása a magyar ipart és kereskedelmet súlyos válságba juttatta? 2. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a devizaközpont az 1922 augusztus előtti tartozások kiegyenlítésére egyáltalán nem ad idegen valutát? » 3. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a devizaközpont úgynevezett eltérő valutákat nem engedélyez és ezzel az egész tranzitó-kereskedelmet veszélyezteti? 4. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni abban az irányban, hogy a magyar ipar és kereskedelem inzolvenciájának megakadályozása végett régi tartozásainak fedezésére szolgáló valuták a kérelmezőknek megfelelő mennyiségben bocsáttassanak rendelkezésére? 5. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni abban az irányban, hogy minden olyan importárura, amelyre a behozatali engedély megadatott, értékének megfelelő mennyiségű idegen valuta utaltassák ki? 6. Hajlandó-e a pénzügyminister ur felévi január hó 31-én, szerdán. 265 világosítást adni a nemzetgyűlésnek arról, hogy mi történt azokkal a milliárdokkal, amelyek a Devizaközpont fennállása óta a vásárlási és eladási árak közötti Spannungból származtak?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Mivel türelemmel kivártam a négy órát, engedje meg a t. Ház, hogy pár percig én is igénybe vehessem türelmét. Midőn Baja város és környéke a szerb megszállás alól felszabadult és a szerb megszállás idejére a visszamenőleges adóztatást elrendelték, a Baja város akkori nemzetgyűlési képviselőjének, Kiss Györgynek interpellációjára az igen t. pénzügyminister ur megnyugtató kijelentéseket tett és megigérte, hogy ennek a vidéknek sokat szenvedett hazafias polgárságát kivételes elbánásban fogja részesíteni és a jugoszláv értékben teljesített befizetéseket megfelelő kulcs alkalmazásával magyar koronaértékre fogja átszámítani. Hogy milyen volt ez a kivételes elbánás, az a következőkből fog kitűnni. Olyan ^.horribilis, és sok esetben minden komoly alapot nélkülöző javaslatokat tett közszemlére a bajai m. kir. pénzügyigazgatóság, hogy az párját ritkítja az egész országban. Sok esetben az 1917—22. évi jövedelem-, vagyon-és hadinyereségadó címén többet követel a m. kir. pénzügyigazgatóság, mint a mennyi az egész vagyon értéke. Tetézi még a bajt az a körülmény is, hogy a pénzügyminister ur a megszállás alatt jugoszláv koronában kényszer következtében teljesített befizetéseket csak ugyanannyi magyar koronának hajlandó elfogadni és egyúttal elrendelte azt is, hogy a megszállás alatt teljesített befizetések betudása után neta.án még fenmaradó túlfizetést az 1921. év végén törlésbe kell hozni. Sérelem az is, hogy csakis a vonatkozó adónemekre teljesített befizetéseket veszik figyelembe és a végrehajtási költség és a késedelmi kamat címén teljesített jugoszláv befizetések figyelembe nem vehetők, pedig e címen is horribilis összegeket szedtek be jogtalanul a szerb megszállás alatt. Aki ott lenn volt, aki végigszenvedte a megszállás keserveit, az tudja, hogy ott nem rendszeres adóztatás volt, hanem a szerbek csak ugy arc után, — az illetőnek kinézése után — aki egy kicsit kövérebb volt, többet fizetett, nem nézték, hogy zsidó-e, keresztény-e, van-e neki vagy nincs . . . Halász Móric: Pofa szerint! Meskó Zoltán : .. . napról-napra jöttek adóztatni, kíméletlenül behajtottak minden összeget s arról a legtöbb esetben még nyugtát sem adtak az illetőnek. Megtették sokszor azt is, hogy tiz órakor rótták ki az adót és 11 órakor 37*
