Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

246- A nemzetgyűlés 93. ülése 1923 láini, hogy nem áll az, hogy Magyarországon a zsenge ipart, pl a textilgyártásra szükséges vagy a- bőrgyártásra szükséges ipart akarnák támogatni, távolról sem, hanem egyforma igen magas védővámokat, aranyparitásos védővámokat állítanak fel, olyankor, mikor a tisztviselők és a fogyasztók a századrészét sem keresik az aranyparitásnak. Ugy járunk a zsenge ipar támogatásával ebben a kérdésben, mint ahogy járnak azok a gazdák, akik egyszerre engedik a vályúhoz a nagy, egészséges és fejlett sertéseket és a zsenge malacokat. A sertések elzavarják a zsenge malacokat onnan, és ezek nem jutnak oda az ételhez, amihez pedig hozzá kellene jutniok. így vagyunk mi is. A vámtarifatervezet, amely szorosan összefügg ezzel a külkereskedelmi kérdéssel, megfojtaná a magyar ipart a legteljesebb mértékben és elsősorban lehetetlenné tenné azt az ipart, a zsenge ipart, amelyet biztositani akartak. Patacsi Dénes : Eddig azt hittük, hogy csak földszakértő. Délies István ; Itt egy óriási ellenmondás van. A magyar kormány erősen körülhatárolja Magyarországot védővámokkal. (Ellenmondások jobb felől.) 1921 június óta Magyarországon aranyparitásos védővámok vannak. (Zaj.) Bud János közélelmezésügyi minister: Ez tévedés ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dénes István : Ezzel szemben vámtarifánkat felemelték aranyparitásra a legtöbb árucikknél. Most az uj vámtarifával a magyar kormány nem elégszik meg az aranyparitással vagy felpénzzel, hanem kívánja még a biztosítéki koefficienseket is. Méltóztassék Ferenczy Izsó ministeri tanácsosnak »A magyar vámtarifa alaptervezete« című munkáját elolvasni, akkor nem csodálkoznak azon . . . Bogya János : A cseh ipar érdekében dolgozik! (Zaj.) Dénes István : A cseh ipari cikkekre szükség van Magyarországon. Bogya János : Azoknak az érdekében beszél ! (Zaj.) ' Elnök : Csendet kérek, Bogya képviselő ur ! Dénes István: Ne beszéljen arról, hogy minek az érdekében beszélek, én a magyar ipar és a magyar nemzet érdekében beszélek ! (Zaj.) Elnök: Csendet kéreki Dénes István: Itt folyton azzal állnak elő, hogy a cseh ipart fejlesztjük, amikor a szabadkereskedelmet akarjuk. Méltóztatik látni, hogy felhatalmazást kér tőlünk a kereskedelemügyi minister arra, hogy ő legnagyobb kedvezmény alapján Csehországgal szerződést csináljon. Érthetetlen dolog, hogy minek akkor megadni a ministernek ezt a felhatalmazást. Itt van az ellenmondás. Akkor fölösleges, ha nincs szükségünk a cseh iparcikkekre. Két oldala van a kereskedelmi szerződéseknek és a külkereskedelemnek. Egyik az, hogy ki akarjuk vinni az árut évi- január hó 31-én, szerdán. inkát, a másik az, hogy behozzunk másikat. Csehország nem bolond, hogy beengedje magához a magyar bort, amikor elzártuk teljesen a határunkat a cseh cukor elől, amely legközelebb van hozzánk és a legkönnyebben volna árusítható, de hogy a magyar kormány 50%-ot kapjon a magyar cukorból, elzárta a határt. Erre bejött Jávából a cukor, Csehországból nem jött be és ennek következtében fogyasztjuk most a drága cukrot. Ez nem kereskedelmi politika, ez nem védi a cseh érdekeket, hanem a magyar nemzet érdekeit rontja. Bogya János: En csak azt mondtam, hogy neki az a hordó, ami nekünk az élet! Dénes István : Itt van az ellenmondás, hogy a magyar kormány óriási vámokkal veszi körül Magyarországot és ugyanakkor felhatalmazást kér tőlünk arra, hogy . . . Görgey István : Egész Európában itt vannak a legalacsonyabb vámok. Dénes István : Aranyparitásos vámok vannak ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Görgey István : De azok az aranyparitásos vámok a legalacsonyabbak egész Európában. Dénes Isván : Miután a vámoknak az a természetrajza, amint ezt maguk a védővámosok is elismerik, hogy drágítják az életet rettenetes mértékben, ennek következtében az aranyparitásra nem lett volna szabad felemelni a vámokat addig, amig nem gondoskodott a kormány arról, hogy a magyar munkásság és tisztviselők aranyparitásban kapják bérüket és fizetésüket. Aranyparitásos vámokkal sújtják a behozott cikkeket és megengedik a belföldi ipari gyártásnak, hogy olyan magas fokra emelje cikkeinek az árát, mint külföldön. Ehhez csak akkor lett volna joga a magyar kormánynak és bárkinek, ha előbb arról gondoskodott volna, hogy a fogyasztó milliók is aranyparitásban keressenek. Az iparfejlesztésnek pedig nem az a módja, hogy körülsáncoljuk az életet, ellenkezőleg, a magyar ipar létfeltétele, jövője ugy van biztosítva, ha szabad kezet engedünk neki mindenfelé, hogy teljesen szabadon járhassa az ő útjait és ha nem kötjük gúzsba, mint ahogy Sándor Pál is kijelentette, hiszen a nagyiparnak nem az az előfeltétele, hogy ne engedjünk be külföldről árukat, mert arra, ami a külföldről bejön, mind szüksége van a belföldi termelésnek vagy a fogyasztásnak. Magyarországon még nincs nagyipar olyan mértékben... Bogya János : Szóval a selyemharisnyák behozatala érdekében beszél! Kuna P. András : Igen, a selyemharisnyák érdekében ! Dénes István ; Kuna P. András bátyám, ez legfeljebb önnek kell, de a magyar nép milliói^ nak nem kell. Bogya János (közbeszól). Elnök: Bogya János képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. . - - .. --