Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. Rothenstein Mór: Majd még lesz egy har­madszor is! Dénes István : Én ugy gondolom, hogy bor­zasztó téves álláspontja a magyar kormánynak, amikor azt hiszi, hogy ha külföldről áruk jön­nek be, azok rontják pénzünk értékét és hogy azokra nincs szükségünk. Halász Móric: Dehogy, nagyon használ! Dénes István : Engedjenek meg nekem, de a vámokkal nem lehet elérni azt a célt, hogy ne jöjjenek be. Méltóztatnak látni, hogy 1921 január 1-től szeptemberig, tehát 9 hónap alatt nem kevesebb mint 87^ milliárd korona értékű áru jött be Magyarországba. Görgey István: Elég szomorú! Dénes István : Ha logikusan gondolkoznak, megállapíthatják, hogy előzőleg soha ennyi be­hozatal nem volt. Hogyan lehet az, hogy arany­paritás mellett, tehát roppant magas vámok mellett mégis bejött ez a rengeteg áru ? Ez csak ugy lehetséges, hogy ami bejött, arra a magyar nemzetnek, a magyar népnek, a magyar terme­lésnek feltétlenül szüksége van. A helyes gazdasági politika tehát nem az volna, hogy az árukat rettenetes terhekkel ro­vom meg, bogy a magyar nép milliói számára lehetetlenné teszem az ezen árukhoz való hozzá­jutást, hanem ha azt mozditom elő, hogy ezek az áruk díjmentesen, vagy lehetőleg olcsóbban jöjjenek be az országba, mert azokra a magyar népnek, a magyar fogyasztó közönségnek, a magyar termelésnek feltétlenül szüksége van. Az évi 87 milliárd korona értékű behozatal­hoz, hozzászámítva a 18 milliárd vámtételt — mert körülbelül ennyi a vámja ennek 19— 20%-ot véve —, hozzávéve a rettenetes for­galmi adókat, a vasúti tarifákat, látjuk, hogy rengeteg értékű árut hoztak be az országba. Ha pedig a magyar kereskedők, a magyar ter­melők ilyen rettenetes áldozatok ellenére is be­hozták ezeket az árukat, ez csak azt bizo­nyítja, hogy azokra az országnak szüksége volt és az volna a baj, hogy ha nem volna itt ennyi áru. Még csak arra kívánom felhívni a t. Nem­zetgyűlés figyelmét, — miután külkereskedelmi szerződéseinkkel szorosan összefüggnek a vám­politikai kérdések és miután tudom, hogy nem fog a Ház elé kerülni ez a törvényjavaslat, hanem egyszerűen egy felhatalmazás alapján akarják majd elintézni ezt a kérdést — hogy azok a gyárak, azok a nagyiparok, amelyek ma Magyarországon a legerősebbek, fognak a leg­nagyobb védelemben részesülni, ellenben azok az iparágak, amelyek a legzsengébbek, amelyek a legnagyobb támogatásra szorulnának, nem fognak ipartelepeket létesíthetni, mert nem fog­nak hozzájutni, mivel a hatalmasak, a nagyok, a protezsáltabbak, a nagyobb politikai befolyá­suak el fogják őket attól zárni. Elnök: Miután félkettő van és a Ház ha­tározatához képest az interpellációkra kell át­^ATLÖ IX. évi január hó 31-én y szerdán. 247 térnünk, kérnem kell a képviselő urat, hogy szíveskedjék beszédét befejezni. Dénes István : Akkor, amikor ilyen nagy horderejű törvényjavaslat vagy rendelet küszö­bén állunk, arra vagyok bátor felhívni a figyel­met, hogy az az uj vámtarifatervezet, illetőleg az az uj vámtarifatörvényjavaslat, amely talán nemsokára a nemzetgyűlés elé kerül, nem azt a célt szolgálja, amelyet a világ összes államai­ban a védővámosok elfogadtak, hanem kizárólag a legerősebb nagyipari érdekeket, amelyek lehe­tetlenné fogják tenni épen azt, amit a védő­vámokkal a védő vámosok talán el akarnak érni, hogy t. i. a zsenge iparok megvédessenek. A törvényjavaslatot, minthogy a jelen hely­zetben nem lehet mást tenni, elfogadom. Elnök: A vitát megszakítom ós megteszem napirendi javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy leg­közelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, február hó 1-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki : 1. Magyarországnak a Nemzetek Szövetsé­gébe való felvételéről szóló törvényjavaslat har­madszori olvasása; 2. a Nemzetek Szövetsége egyességokmányának módosításáról szóló törvény­javaslat harmadszori olvasása ; 3. egyes külálla­mokkal való kereskedelmi és forgalmi viszo­nyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvény­javaslat folytatólagos tárgyalása; 4. a Dunára vonatkozó végleges szabályzat megállapítása tár­gyában 1921. évi július hó 23-án Parisban kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavas­lat; 5. az állatforgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslat; 6. a földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról szóló tör­vényjavaslat. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzá­járulni ? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mon­dom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Áttérünk az interpellációkra. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző : Héjj Imre ! (Nines itt !) Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Az in­terpelláció töröltetik. Következik! Hébelt Ede jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az a kér­dés, amelyről én interpellálok, nemcsak minden országnak, de Magyarországnak is tradicionális kérdése; azóta van, mióta maga Magyarország is van : nevezetesen, a földbirtokreform kérdése. Hiszen társadalmunk történelme kezdet­től fogva alig más, mint a földbirtokreformért való küzxlelem, habár ez a küzdelem századokon 35

Next

/
Thumbnails
Contents