Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-93
r A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. évi január hó 31-én, szerdán. 245 B. Lers Vilmos: Kompenzációt adunk! Dénes István : Méltóztassék megnézni a mi külkereskedelmi mérlegünket és be fogják látni, hogy mi magyar árucikkekkel fizetünk, olyan cikkekkel, amelyeket Magyarországon állítanak elő és termelnek. B. Lers Vilmos : Számitásom szerint 1922-ben 12 milliárd volt a cseh import! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dénes István : Én azt mondom, hogy 1922 januártól 1922 szeptemberig 8 7^2 milliárd korona értékű árut importáltunk. Ebben a magyar kormány és annak hivatalos szervei veszedelmet látnak. Ezzel szemben én azt mondom, hogy ez nem veszedelem, mert ezzel nem károsodott az ország, sőt ellenkezőleg, gyarapodott. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Akik hivatalos és — csodálatos módon — tudományos körökben is, melyek t. i. tudományosnak mondják magukat, azt állítják, hogy a behozatal káros egy országra nézve, azok nincsenek tisztában a külkereskedelem lényegével és jelentőségével, nincsenek tisztában a pénznek szerepével és jelentőségével. Ezeknek a tévedése ott van, hogy a pénzre helyezik a fősúlyt és nem veszik észre, hogy azok a javak, amelyek a külföldről bekerülnek, szintén pénzértéket képviselnek, sőt olyan értékeket, amelyekre ennek az országnak nagyobb szüksége van, mint a pénzre. Téves álláspont a külkereskedelemre való hivatkozással azt mondani, hogy passzív a mórlegünk. Nem igaz, hogy a külkereskedelmi mérlegünk passzív, ellenkezőleg. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ez egészen uj !) Nagyon uj dolog, azzal tisztában vagyok, és méltóztassanak meghallgatni, hogy megmagyarázhassam. El vagyok készülve arra, hogy a homlokegyenest ellenkező állítás mosolyt fog fakasztani többeknél, de méltóztassanak meghallgatni. Mi Magyarországról olyan cikkeket viszünk ki Ausztriába, Csehországba, Németországba, amelyekért a külföldön sokkal többet adnak, mint itthon. Hiszen a külkereskedelemnek az a lényege, hogy amikor Magyarországról kiviszik az árukat, (FélhiálUásoTc : No halljuk !) akkor a külkereskedelmi mérlegen pénzérték szerepel, amit ezek az áruk idebenn Magyarországon képviselnek, azonban nem szerepel a mi kiviteli mérlegünkön az a többletérték, amit elértek a mi kereskedőink termeivényeikért a külföldön, vagyis a haszontétel nem szerepel. A külkereskedelem technikája az, hogy azért jön be legtöbbnyire külföldről áru, amit mi kiviszünk. Amikor bejön az a külföldi árú, nemcsak abban az értékben jön be természetesen, amit kiviszünk, hanem hozzájön egy többlet is, az a haszonérték-többlet, amit elértünk külföldön és annyival több külföldi áru jön be az országba. Egyszerű matematika a dolog. Természetes, hogy mindig több kell hogy legyen egy egészséges külkereskedelem mellett a behozatali összegünk, mint a kivitelünk. Tehát ha megfordítva volna, akkor azt jelentené, hogy mi az áruinkat olyan helyekre visszük ki, ahol olcsóbban adjuk el, mint amenynyit belföldön ér. (Zaj.) Világos és tiszta dolog. Ha nem hisznek, méltóztassék egyszer igy beállítani a mi kereskedelmi mérlegünket és ahhoz csapni a többletet, amit elértünk külföldön és az annak megfelelő behozatali értéket és akkor meg méltóztatnak látni, hogy nincs passziv külkereskedelmi mérlegünk. Majd rá méltóztatnak jönni, hogy a korona romlását nem a passziv külkereskedelmi mérleg okozta, hisz ha külkereskedelmi mórlegünk passzivitása valóban rontaná valutánkat, megtette volna ezt a háború előtt is. Méltóztassék egy vámpolitikai munkát elolvasni, vagy méltóztassék a magyar külkereskedelmi mérleget a háború előtti időből figyelembe venni, rá fognak jönni arra, hogy az osztrák-magyar monarchiában visszamenőleg 10 esztendőre mindig sokkal nagyobb külkereskedelmi passzívákkal dolgoztunk, mint amennyivel most dolgoznak Magyarországon. Tehát ha igaz az, amit állit a kormány és a kormányzópárt többsége, hogy a külkereskedelmi mérlegünk passzivitása rontja a koronánkat, akkor ebből az a következés, hogy a háború előtt is le kellett volna sülyednie koronánknak. Bíró Pál: De a fizetési mérleg tótelei kiegyenlítették. Dénes István : Méltóztassék megnézni, 600—700 millió aranykorona behozatali többletünk volt, nem állanak tehát azok a megállapítások és konzekvenciák, amit külkereskedelmi mórlegünkhöz hozzáfűznek. Csodálatos dolog, hogy ami Magyarország iparának fejlődését és fellendítését idézte, hogy mi a Nyugattal és a gazdag nagy államokkal, — Csehország, Ausztria — szabadon érintkeztünk vámmentesen, most egyszeriben hatalmas vámokkal t meg akarják azoktól védeni Magyarországot. Én ugy gondolom, hogy ami évszázadokon át erősítette a mi nyomorúságos birtokviszonyaink mellett a gazdasági életet, ami évszázadokon keresztül jó volt ennek az országnak, most az ellen védekezni teljesen tudománytalan és logikátlan dolog. Mert a legnagyobb tévedése a kormánynak és a kormányzópárt többségének, és a legnagyobb tévedése annak, aki azt autonóm vámtarifát tervezte, az, hogy azt hiszik, hogy ha igen magas vámokkal körülsáncolják Magyarországot, akkor a magyar ipart fejleszteni tudják. Liszt Frigyes a nagy védővámos azt mondotta, hogy csak olyan védővámokat szabad egy országban inaugurálni, amelyek a zsenge ipart támogatják. Méltóztassék a magyar kereskedelmi és vámpolitikát megnézni és megnézni Ferenczy Izsó doktor minisfceri tanácsos könyvét ... Bogya János: Zseniális! Dénes István : Ahhoz maga nem ért, t. képr viselőtársam ! (Derültség.) Bogya János: Hol a magyar Ruhr-vidék? Dénes István : . . . méltóztassék megnézni az uj autonóm vámtarifa tervezetét, azt méltóztatik
