Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

214 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923, kőzik — ugy gondolom, 12-én — a párisi I interparlamentáris unió konferencia végrehajtó­bizottságában, hogy határoztassék el, miszerint az országok térjenek vissza a kölcsönös keres­kedelmi egyenjogúsághoz, a személyes forgalom szempontjából az u tie vélkény szer nélküli szaba­dabb mozgáshoz, hogy kedvezményes legyen a határszél közelében lévő fontos gazdasági tele­pekről való forgalom, hogy szűnjék meg e téren a politikai elfogultság, stb. stb. Ezek mind gyö­nyörű szólamok. Sándor Pál: Ez politika! B. Lers Vilmos: Hát nem látjuk-e, hogy most is nagy gazdaságpolitikai harcban állunk ? Hát nem háboru-e — hogy imparlamentáris szót használjak — a francia fosztogatás Német­ország területén? Nem azt látjuk-e, hogy egy feneketlen elfogultság s gyűlölség harca dul ottan ? gróf Apponyi Albert az ő igazán nemes jóhiszeműségével és idealizmusával ezen a téren is reményeket táplál, úgyhogy szinte ünnep­rontó lettem volna — nem akarok politikailag megbántani senkit, de Cserti-féle szerepet ját­szottam volna — ha közbeszóltam volna és ha nem tartottam volna vissza magamat az ellen­felszólalástól. Ma nem lehet ignorálni azt a szituációt, amely körülöttünk tobzódik és igy nem lehet hinni azt, hogy Parisban a mi kedvünkért olyan határozatot fognának hozni, amely az egész trianoni béke alaptételének gerincét változtatja meg, és hogy ott ki fogják mondani a teljesen szabad kereskedelmi forgalmat ; incidentaliter levonni rabbilincseinket, kivált a mai hangu­latban. Magam is helyesnek tartanám, hogy vegyük le a rabbilincset az országokról kereskedelmi ós általában gazdaságpolitikai téren. Ehhez azonban nincs pillanatnyilag semmi reményem. Lehet, hogy pesszimista vagyok, lehet, hogy kissé realisztikusan s cinikusan gondolkozom. Nem hiszem, hogy ott Parisban az Interparla­mentáris Unió révén oldódjék meg a csomó és hogy a nagyentente olyan elvet deklaráljon, amely a minket környező országokra nézve hátrányos volna. Itt ma helyesen csak azt kell kérnünk, hogy az ipari, kereskedelmi és szociálpolitikai és egyéb szempontok figyelembevételével olyan tarifát terjesszen elő a kormány, amellyel, ha csak mellékletnek is van betéve a felhatalma­zásba, megússzuk azt az időt, amelyet átmene­tinek lehet nevezni. Mert most óriási átmenetbe kerülünk. Mi még másfél esztendeig szenvedjük a trianoni teljes kiadású nyomást. Ez alatt az idő alatt dolgozni fogunk és ezalatt talán módosítani és javítani is fogunk a tarifán, mert ezzel kell kimennünk a gazda­sági élet viharába. Hiszen mi most is zárkában vagyunk. A háború előtt Ausztriát és Magyar­országot okolták azzal, hogy Szerbia keres­kedelmi cikkeit, a szerb marjiaszállitmányokat, évi január hó 31-én, szerdán, esetleg a szerb szilvát stb. nem engedtük ki, — hogy közeledjem olyan témához, amely a kép­viselő urnák nagy ismeretköréhez közelebb áll. Igen, hibásak voltunk abban, hogy nem nyitot­tuk meg a szelentyüket Szerbiának, mert hiszen Szerbiának nem volt tengerpartja, hogy egyedüli útja felfelé Magyarország felől zárult. Hát nem vagyunk-e ma mi is ugyanilyen helyzetben? Nem vagyunk-e mi is tengerpart nélkül, nem vagyunk-e körülvéve az összes ellenségeinktől? Ne várjunk tehát csodákat a kormánytól; ne kívánjuk azt, hogy egyszerre lehetővé tegye a szabad gazdasági politikát és egymásután tegye le a szerződéseket, mert ebben nem volna köszönet. Magam is kívánom a lengyel szerződésnek siettetését. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ezzel, és bizonyára ott is vannak előttem ismeretlen nehézségek. Azt a sok nehézséget, amelyet felszóla­lásomban illusztrálni próbáltam, teljesen át­érzem. A kormány csodákat nem művelhet, és igy kérem, hogy ne tessék a túlélés kritikát fentartani. A javaslatot elfogadom, de azzal az óhajjal, amit 'nem akarok formulázni Görgey képviselő ur javaslata után. hogy mielőbb lássuk a kormány gazdaságpolitikai terveit is, kapcso­latban az uj tarifával. (Élénk helyeslés és taps a jobbóldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Dénes István! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló javas­lathoz nem akartam hozzászólni. Hogy mégis hozzászólok, ezt Görgey igen t. képviselőtársam felszólalása vonja maga után. Görgey t. képviselő­társam azt mondta, hogy nekünk nyugat felé kell védekeznünk a kereskedelmi szerződésekkel, az elzárkózás politikáját a nyugati államokkal szemben kell felvennünk, minthogy a nyugati államok iparcikkeitői kell félteni Magyarországot. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel szemben én azt állítom, hogy ez téves álláspontja a magyar kormánynak és a magyar kormány exponensének, aki az uj vámtarifatervezetet készíti és aki ezt nemsokára nyilvánosságra fogja bocsátani. Nem értem, hogy milyen célból kell védekeznünk Csehországgal és Ausztriával szemben, amikor évszázadokon keresztül onnan kaptunk mindent, onnan részesültünk a technika vívmányainak minden áldásában. Minden vámmentes és minden szerződésmentes politikának következménye az, hogy bejött Ausztriából és Csehországból mindaz, amire szükségünk volt. B. Lers Vilmos : Csakugyan nem érti ! Akkor készpénzzel tudtunk fizetni \ (Derültség.) Dénes István : Nem ez a kérdés, most is készpénzzel fizetünk. (Zaj és dUnmondások a jobboldalon és a középen.) Halász Móric ; Nincs pénzünk !

Next

/
Thumbnails
Contents