Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-93
A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. megszüntetni nem tudjuk; akkor zárjuk be a templomokat is és szüntessük meg az erkölcsi intézményeket, mert a bűnt az emberiségből teljesen kiküszöbölni nem sikerül. Minden emberi baj ellen való küzdés törvénye az, hogy annak teljes kiküszöbölését el nem érhetjük, de a végtelenig megközelíthetjük ezt az ideált, a baj megszüntetését. Egy ifjúkori emlékem illusztrálja ezt az igazságot. Visszaemlékezem még gimnáziumi éveimre. Megmaradt lelkemben egy benyomás, még pedig épen abból a tantárgyból, amelyben a leggyengébb voltam. A geometriában tanultunk egy egyenes vonalról, mely bizonyos geometriai formula szerint közeledik a hiperbolának a végtelenbe nyúló száraihoz. Ez az egyenes vonal az asimptota, melynek geometriai formulája az, hogy sohasem éri el ugyan a hiperbola szára, de azért mégis vég nélkül közeledik hozzá. Ez a dolog annyira hatott az én képzeletemre, — bár logikai abszurdumot láttam benne, de mégis meg kellett adnom magamat a geometriai formula bizonyosságának — hogy azóta is folytonosan az eszemben járt,, annyira, hogy még most is, hatvan esztendő multán emlékezetemben van, s végre rájöttem arra, hogy ez a geometriai formula tulajdonképen minden emberi haladás törvényét jelenti; az asimptoták, azok az egyenes vonalak, a hiperbola száraival, a végtelenben találkoznak, — és ez is a túlzást fejezi ki — amint közeledünk mi is a legvégső ideál felé anélkül, hogy elérhetnők azt, de egyben anélkül, hogy meg lenne adva a végső határa annak, hogy mennyire közelíthetjük meg. Ebben a matematikai, illetőleg geometriai törvényben lelek én megnyugvást; ezért vagyok hive és leszek mindenkor hive azon intézmények fejlesztésének, amelyek a nemzetközi viszályok békés elintézését intézményesen akarják biztosítani. Másik kategóriája azoknak, akik a Nemzetek Szövetségébe való belépésünket ellenzik, már sokkal közelebb áll az én felfogásomhoz. Ehhez a második kategóriához azok tartoznak, akik nem szkeptikusak, akik nem perhorreszkálják elvileg feltétlenül a nemzetek közti viszályok békés megoldására törekvő intézményeket, hanem azt mondják, hogy a Nemzetek Szövetsége, ugy, amint most, a háború után létrejött, nem felel meg annak az ideálnak, nem felel meg annak a törekvésnek és nem valósítja azt meg, ami a cél, hanem tulajdonképpen semmi egyéb, mint az entente-hataimak szövetségének más alakban való fentartása, az ő egyoldalú akaratuk az emberiségre való rátukmálásának egyik eszköze. Ebben, mélyen t. Nemzetgyűlés, igen sok igazság van és ebből a szempontból a Nemzetek Szövetségébe való belépésünkkel szemben felhozott érveknek én is igen nagy súlyt tulajdonitok. De ezzel szemben az áll, hogyha az intézete január hó 31-én, szerdán. 227 meny kezdetén igenis rajta tapad a vicium originis, a háborús mentalitásból való keletkezés, azért maga az intézmény magában foglalja a fejlesztésnek és a javításnak lehetőségét. Hiszen láttuk, — a most szőnyegen lévő törvényjavaslat is mutatja — hogy módosítások lehetségesek. Hallottuk, — tudja különben mindenki — hogy egy délamerikai köztársasága amely igen nevezetes szerepet játszott a Nemzetek Szövetsége első tanácskozásán, az argentínai köztársaság már indítványt adott be abban az irányban, hogy szüntettessék meg az a cenzúra, amelyet a Nemzetek Szövetségében ma domináló entente-hataimak gyakorolhatnak a felvétel tekintetében, hanem hogy minden állam felvehető legyen, amely felvételre jelentkezik, s amely önállló kormányzattal, állami szuverenitással bír. Én, akinek alkalmam volt a Nemzetek Szövetségével félhivatalos alakban meglehetősen sürün érintkezni, meg tudom állapítani, hogy ez a felfogás a Nemzetek Szövetségének tagjai közt állandóan terjed, mert utóvégre, ha a Nemzetek Szövetségében vezető szerepet játszanak is még azok a nagyhatalmak, amelyek az ententehoz tartoznak, mindinkább öntudatra, önálló gondolkozásra és önálló törekvésekre ébred a semlegeseknek az a nagy száma, amelyeknek befolyása alól nem lehet elzárkózni. Szóval én látom lehetőségét annak, hogy a Nemzetek Szövetségéből, ugy, amint az eredetileg hiányosan és hibásan megalkottatott, kifejlődjék az, aminek valóban lennie kell : egy pártatlan fórum, egy a viszályok megelőzésére és kiegyenlítésére alakult olyan testület, amely valóban teljes egyenlőséget ismer el és állapit meg a világ összes államai számára. Mert, mólyen t. Nemzetgyűlés, mindaddig, míg kétféle nemzetközi jog lesz, az egyik a háborús győzők, a másik a háborús leGyőzőttek számára, mindaddig nincs béke, mindaddig tulajdonképen tovább folyik a háború, ha a vérontás ideiglenesen felfüggesztetik is. (Igaz ! Ugy van !) Ezt a lehetőséget látom én a Nemzetek Szövetségének nagy céljai szempontjából. De azonkívül látok Magyarországra nézve különösen abban, hogy a Nemzetek Szövetségének tagjai vagyunk, olyan előnyöket is, amelyek elől, ha módunkban áll azokat nemzetünk számára megszerezni, el nem zárkózhatunk. Hogy egészen általánosságban szóljak, itt van pl. a 11. §, amelyre még vissza kell még térnem, s amely a Nemzetek Szövetségének minden tagját felhatalmazza arra, hogy bármely olyan körülményt, mely az ő felfogása szerint a békét veszélyezteti, a Nemzetek Szövetségének tudomására hozzon és követelhesse a tanács összehívását, hogy a tanács ezen körülmény eltávolításáról, enyhítéséről, szóval az abban való eljárásról tanácskozhasson. Itt van a Nemzetek Szövetsége eredeti paktumának 13. cikke, amely egyenesen tiltja, hogy a Nemzetek Szövetségének bármely tagja a Nem*:
