Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

i 228 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. évi január hó 31-én, szerdán. zj©tek Szövetségének egy másik tagjával szemben támadólag lépjen fel, ellenséges cselekményt vigyen végbe, mielőtt azt az esetet, amely a viszályra alkalmat adott, amely miatt magát panaszra feljogosítottnak érzi, a Nemzetek Szövetsége elé hozta volna, ahol ez a dolog természete szerint abban az esetben, ha juridikumot tartalmaz, az állandó nemzetközi biróság elé, ha pedig nem tartalmaz juridikumot, a Nemzetek Szövetsége tanácsának kiegyenlítő, békéltető eljárása elé utaltatik. Mindaddig, mig ez nem történik meg, a hozott arbitrális ítélettől vagy a tanács békéltető határozatától számítandó három hónapon belől a Nemzetek Szövetségéhez tartozó egyetlen állam sem léphet tettleges eljárás teréra a másikkal szemben. En azt hittem és azt hiszem most is, hogy igazam volt abban, bogy a paktum 17. §-a ezt a biztosítékot megadja olyan államoknak is, amelyek a Nemzetek Szövetségéhez nem tartoznak, ha kijelentik, hogy a szóban forgó konkrét kérdés tekintetében alávetik magukat a Nemzetek Szövetsége szabályzatának. Én szerintem a 17. § szövegezése szerint kétségtelen, hogy ez igy volt és igy van Azonban egy minket közelről érdeklő esetben, t. i. az 1921. évi októberi események alkalmával, amidőn a saomszéd államok Magyarországgal szemben fenyegető magatartást tanúsítottak, a Nemzetek Szövetsége nem interveniált és a szövetség titkársága később olyan értelmezését adta ennek a 17. §-nak, hogy ez a garancia, tudniillik a megtámadtatás tilalma csupán a Nemzetek Szövetségének tagjait védi meg más tagokkal szemben. Én nem bocsátkozhatom vitába a Nemzetek Szövetségének titkárságával ez értelmezés helyességéről. Ez az értelmezés áll, mert ennek folytán az ország biztosságának szempontjából is minden előre nem látott rögtöni támadás esetére igen fontos, hogy a Nemzetek Szövetségének tagjai legyünk. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy ez végül is csak papiros-garancia. Nem egészen az, mert hiszen a 16. cikk igen erős szankciókat tartalmaz a Nemzetek Szövetségének olyan tagjaival szemben, amelyek a 11. és 13. §-okban foglalt tilalmakat átlépik és a paktum ellen vétenek. Mondjuk, hogy ezek is papiroson maradnak. De itt van, uraim, az a nagy erkölcsi garancia, az erkölcsi erők mozgásba hozatalának lehetősége, amelyeket ne méltóztassék lekicsinyelni. Azok az úgynevezett reális politikusok, akik az erkölcsi tényezők hatályosságát és erejét kétségbe vonják vagy lemosolyogják, épenséggel nem reálpolitikusok, mert ezek az erkölcsi tényezők igenis nagyon is reális dolgok és csodálom, hogy épen a világháború tanulságai után ezt kétségbe lehet vonni, (TJgy van! Ugy van!) Hiszen nagyon kétséges, lehetett volna-e Angliát legalább mindjárt a háború kezdetén a háborúba belevinni, ha Németország nem követi el sztrat%iai szempontoktól vezetve azt a nagy politikai hibát, hogy Belgium semlegességét megsérti. (Ugy van! TJgy van!) Az pedig egyáltalában nem kétséges, hogy Amerikának a háborúba való bevonása, amely pedig a háborút eldöntötte, lehetetlen lett volna, ha a sokkal jobb propagandaszolgálat folytán nem sikerült volna az amerikai közvéleményt szaturálni azzal a gondolattal, azzal a hittel, hogy a központi hatalmak vétkesek a háború előidézésében és hogy a szabadság és a demokrácia védelme a központi hatalmak letöréséhez van kötve. Nem kétséges, hogy ennek a hitnek elterjedése nélkül nem lett volna az az elnök, nem lett volna az a szenátus, nem lett volna hatalom, amely az Amerikai EgyesültÁllamokat a háborúba bevihette volna. Egyenesen ezek az erkölcsi tényezők döntötték el tehát a világháborút. Ilyen tapasztalatokkal szemben nem lehet ezeknek az erkölcsi tényezőknek hatályosságát kétségbe vonni és minden kételyen felül áll, hogy a kis- és nagyhatalmak kétszer is meggondolják, vájjon olyan vállalkozásba bocsátkozzanak-e, amelyet az egész müveit világ közvéleménye elítél, (ügy van ! Ugy van !) Erre a szempontra bizonyos konkrét vonatkozásokban még lesz szerencsém visszatérni. Ezek azok az általános elemek, amelyek a Nemzetek Szövetségébe való belépésünkhöz kötnek abból a szempontból, hogy bizonyos erőtényezőket a mi ügyünk szolgálatába vonjunk. De vannak két irányban egészen konkrét elemek is. Az egyik a lefegyverzés, a másik a nemzetiségi kisebbségek kérdése. A lefegyverzés kérdésében — igaz — a Nemzetek Szövetségének eddigi viselkedése inkább a Nemzetek Szövetsége ellenzőinek ad fegyvert a kezébe, mintsem barátainak. A t. külügyminister ur hivatalos állásához kötött felelőssége tudatában nagyon enyhén és nagyon eufemistice jellemezte azt az állapotot, amely ezen a téren fennáll, midőn azt mondotta, hogy a lefegyverzésre vonatkozó határozatok nálunk és más leGyőzőtt államokban keresztül vannak vive, de a többi államoknál^ sajnos, csak kezdetleges állapotban vannak. Én kevésbé felelősségteljes helyzetben vagyok, bár mindenkinek, ki e Házban felszólal, éreznie kell annak a felelősségnek súlyát, mely még a Ház egyszerű tagjának felszólalásához is fűződik, de mindenesetre módomban áll, jogomban áll, lehetőségemben van magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül a dolgokat inkább a maguk nevén nevezni, mint a magyar diplomácia hivatalos vezetőjének. Én tehát azt mondom, hogy ami a lefegyverzés terén történik, vagy helyesebben szólva nem történik, az az uj európai érának egyik legnagyobb botránya, (Ugy van ! Ugy van !) ennek a kérdésnek rendszeres szabotálása. (Ugy van ! Ugy van!) A mai állapot, amely szerint a nemzetek egyrésze le van fegyverezve oly fokig, hogy kétséges, vájjon a belső rend fentartására is bir-s