Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

§26 'Â nemzetgyűlés 93. ülése 1023. szakaszban a tanács bizatik meg annak meghatározásával, vájjon valamely állam megsértette-e a nemzetközi jogot, hogy milyen szankciókkal szükséges ezzel az állammal szemben élni, és hogy ezek a szankciók mikor lépjenek életbe. Megváltoztatta azonkívül ennek a szakasznak azt a részét is, amely az illető állammal szemben fentartandó, illetőleg érvényesítendő bizonyos büntető szankciókat tartalmaz. Nevezetesen a szakasz eredeti szövege szerint a vétséget elkövető államnak állampolgáraival szemben kellett a szankciókat alkalmazni. Miután azonban az egyes államok területén élő idegen állampolgárokat saját államuk ellenőrizni különösen ilyen esetben teljesen képtelen, a paktumot akkép változtatták meg, hogy nem az illető ország állampolgáraival, hanem az illető ország lakosaival szemben kell a szankciókat alkalmazni. Végre a 26. § intézkedik arról, hogy ', mikor lépnek életbe azok a módosítások, amelyeket a közgyűlés elfogadott. A módosítás kimondja, hogyha a közgyűlés valamely módosító indítványt abszolút többséggel magáévá tesz, ez még nem elég ahhoz, hogy az tényleg életbe is lépjen, hanem ehhez szükséges, hogy a közgyűlésen résztvett tanácstagok, valamint a közgyűlés összes tagjai 22 hónapon belül nyilatkozzanak afelől, hogy a módosítást magukévá teszik-e, s amennyiben 22 hónap eltelte után valamely állam még egy évig nem nyilatkoznék, akkor ugy tekintetik, mintha az illető állam a népszövetség tagjainak sorából kilépett volna. Az elmondottakból látjuk azt, hogy bár még csak három esztendő telt el azóta, hogy a népszövetség a maga funkcióját megkezdte, de mintha az a gyűlöletes légkör, amelyben a paktum megszületett, máris oszladozni kezdene, mintha a világ népei lelkében egy uj, a háborúban talán nem hallott hang szólalna meg. Figyelembevéve azt, hogy már az első, második és harmadik közgyűlés is igen lényeges módosításokat eszközölt a paktumon. minden reménység megvan arra, hogy minél jobban távolodunk a háborútól, annál jobban közeledünk ahhoz az időhöz, amikor a világ szemei fel fognak nyilni, amikor a világ be fogja látni azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a győző hatalmak békediktátumaiban a leGyőzőttekkel szemben elkövettek, és akkor eljön a revízió ideje. Miután ezek a módosítások ránk nézve csak előnyöket biztosítanak, tisztelettel bátorkodom kérni az igen t. Nemzetgyűlést, hogy ezeket a módosításokat az eredeti szövegezésben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljen- \ zés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Hébelt Ede jegyző : Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert : T. Nemzetgyűlés ! Törvényjavaslatnak tulajdonképei) i tárgyának, a Nemzetek Szövetsége eredeti paktumán ejtett módosításoknak méltatását az igen t. előadó ur kimerítően végezte el s megállapította, hogy évi január hó 31-én

f szerdán. azok, habár nem kielégítő mértékben, de mégis nagyjából in melius módosítását jelentik az eredeti határozatoknak, ugy hogy nem lehet kétség az iránt, hogy az a nemzetgyűlés, amely magát azt a tényt, hogy mi a Nemzetek Szövetségébe beléptünk, elfogadta, magáévá tette, törvényeink közé iktatta, ezen módosítások becikkelyezéséhez is hozzá fog járulni. En tehát ezekről a módosításokról nem kívánok bővebben beszélni, inkább a tegnap elfogadott törvényjavaslatra óhajtanék visszatérni. A t. Nemzetgyűlés talán elnézéssel lesz irántam, (Halljuk ! Halljuk !) ha — minthogy — tegnap sürgős magánügyek által akadályozva voltam a felszólalásban — most nem tartom magamat szorosan a napirenden levő tárgyhoz, t. i. ezekhez a módosításokhoz, hanem a Nemzetek Szövetségéről általában beszélek, ami azonban összefüggésben lesz a ma napirenden levő tárggyaHs. (Halljuk ! Halljuk !) En mélyen t. Nemzetgyűlés, mindenkor barátja voltam annak, hogy Magyarország a Nemzetek Szövetségébe belépjen. Nem ismerem félre azoknak az érveknek súlyát, amelyek amellett voltak felhozhatók, hogy mi ettől tartózkodjunk. Ezek az érvek azonban két kategóriára oszthatók. A Nemzetek Szövetségébe való belépésünk ellenzőinek egyrésze ezt abból a szempontból teszi, hogy egyáltalában nem hisz nemzetközi békefentartő intézményekben, nem hisz a nemzetközi bíráskodás hatályosságában, nem hisz intézményesen szervezett egyeztető fórumok hatályos működéséhen, szóval — hogy ugy mondjam — egészen a régi állásponton áll, mely csupán az anyagi hatalmak mérkőzésétől, és az ezen mérkőzésben való felülkerekedéstől várja a boldogulást. Akik ebből a szempontból ellenzik a Nemzetek Szövetségébe való felvételünket és belépésünket, azokkal én elvi ellentétben állok, mert én igenis elvileg, elméletileg és gyakorlatilag is hiszek ezekben az intézményekben, hiszek ezen intézmények hatályosságában, ha nem is a jelenben, de egy olyan jövőben (Ugy van ! a szélsobalóldalon), melynek bekövetkezését nem lassítani, hanem gyorsítani a feladatunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szóval hiszek abban, hogy az emberiség oda fog fejlődni, hogy mentől nagyobb számban, mentől gyakrabban és mentől inkább szabályszerűen fogja a nemzetek közt felmerült viszályokat békésen elintézni. Az a bizonyos érv, melyet a képzelt fölény mosolygásával szoktak felhozni azok ellen, akik azt az álláspontot vallják, amelyet én is vallok, hogy a háborúkat sohasem fog sikerülni megszüntetni, ez az érv felhozható minden intézkedés ellen, amelyet az emberiséget sújtó bajok leküzdésére létesítünk. Akkor szüntessük meg az ispotályokat és az orvosokat, mert a betegségeket kiküszöbölni nem sikerül; akkor zárjuk be az iskolákat, mert a tudatlanságot teljesen