Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

jff- 'nemzetgyűlés 93. ülése 1923. évi január hó 31-éri, szerdán. %%> épen ezért született az meg olyan formájában, mint ahogyan ma előttünk fekszik. Mintha azonban maguk a szignatárius hatalmak is, akik ezt a paktumot létrehozták, érezték volna azt, hogy ez ezen formájában nem fog megfelelni az élet követelményeinek, épen ezért már magában a paktumban, annak 26. §-ában gondoskodtak azokról a módokról, amelyek mellett a paktum szövege és egyes pontjai a jövőben módosithatók lesznek. Már a közeli jövő megmutatta azt, hogy a paktum tényleg nem felel meg a követelményeknek, mert hiszen már a legközelebbi tiz hónapban, amikorra az első közgyűlését a népszövetség megtartotta, számos javaslat feküdt a népszövetség előtt, és érdekes dolog, hogy ezeket a javaslatokat •majdnem kivétel nélkül mindet, olyan nemzetek terjesztették elő, amelyek a háborúban vagy egyáltalában nem vettek részt, vagy pedig, ha részt is vettek, azonban a háborúban nem tényleg, hanem csak névleg vettek részt. Talán a legérdekesebb e módositó javaslatok közül az argentiniai köztársaság kormányának javaslata, amely a paktum 1. §-ának megváltoztatását követelte és követelte azt, hogy minden nemzet, minden feltétel nélkül, egyszerű jelentkezés alapján vétessék fel a népszövetség tagjai közé. Hasonlóképen érdekes módositó indítványt nyújtottak be a skandináv államok, amelyek azt követelték, hogy minden országban az esetleg felmerülendő nemzetközi ügyek elbírálására külön döntőbíróság állittassék fel. Végeredményben az első közgyűlés előtt 10 országnak 11 javaslata feküdt. E javaslatokat azonban az első közgyűlés, azon indokolással, hogy a népszövetségnek fennállása óta nem állott még elég idő rendelkezésre, tapasztalatok szerzésére, a javaslatokat visszautasította, illetőleg bizottságoknak adta ki azzal a célzattal, hogy azok jelentéseiket a második közgyűlés elé terjesszók. A második közgyűlés elé terjesztett bizottsági jelentések közül azután a közgyűlés némelyeket magáévá tett, azokat elfogadta, — ezekről van épen az ellőttünk fekvő törvényjavaslatban szó — másokat elutasított, viszont másokat újból bizottságoknak adott ki további tanulmányozás céljából A második közgyűlés lényegében a 2., 4., 6., 12., 13., 15., 16. és 26. pontokra nézve fogadott el lényeges módosításokat. Az eredeti paktum 2. pontja intézkedik a nem állandó tagok választásáról, de csak homályosan, és ismételten vita tárgyát képezte az, hogy tulajdonképen kik és hogyan választandók a nem állandó tagok sorába és mandátumuk mennyi időre terjed. A második közgyűlés kimondotta, hogy a nem állandó tagok választásához a közgyűlés kétharmad szótöbbsége szükséges és hogy a mandátumuk egy évre szól. A helyzet azóta is megváltozott, amennyiben az idei harmadik közgyűlés a nem állandó tagok számát négyről hatra emelte fel, mandátumuk idejét egy évről három évre emelte fel és megköveteli választásuknál továbbra is az abszolút többséget. A 4. pont intézkedik a népszövetség titkárságának költségeiről. Az eredeti paktum szerint a költségeket a nemzetközi postaegyezmény kulcsa szerint kötelesek az egyes tagok viselni. Miután azonban a háborúban a viszonyok anynyira eltolódtak, — uj államok alakultak, mások pedig megcsonkíttattak — hogyha ezen kulcs szerint osztották volna fel a költségeket, abszolút igazságtalanság történt volna egyes államokkal szemben, uj kulcsot állapítottak tehát meg és most már ezen uj kulcsnak megfelelő pontok szerint fizetik a népszövetség tagjai a díjakat. Bátorkodom itt rámutatni arra, hogy a magyar békedelegáció, mikor a népszövetség tagjai közé felvétettünk, kérte, hogy ép ugy, mint Ausztriát, Magyarországot is csak egy ponttal terheljék meg az illetékeket illetőleg, a bizottság nem fogadta el a magyar álláspontot, hanem öt pontot kívánt Magyarországra ráróni. Maga a közgyűlés azután Magyarországot négy ponttal terhelte meg. Egy-egy pont körülbelül 27—28.000 arany franknak felel meg. Maga ez az összeg a mai nehéz és súlyos állapotunkban talán túlságosan soknak is látszik, ha azonban azokat az előnyöket. vizsgáljuk, amelyekről épen tegnap volt szó, s amelyek abból származnak, hogy a népszövetség tagjainak sorába beléptünk, azt hiszem, hogy az országnak ezt az áldozatot meg kellett hoznia. A 12., 13., 15. és 16. pont lényegében nemzetközi bíróság alakításának, valamint a sankcióknak kérdésével foglalkozik. A 12. pont kimondja azt, hogy a népszövetség tanácsa köteles egy állandó nemzetközi bíróság szervezetét megcsinálni. A tanács 1920 nyarán tényleg összehívta az u. n. tizes jogászbizottságot, amely Hágában össze is ült, megcsinálta a nemzetközi békebiróság szervezetét, amelyet a második közgyűlés el is fogadott. Ezért vált szükségessé ezen szakaszok megváltoztatása már azért is, mert e szakaszok eredetileg ugy intézkednek, hogy vitás esetekben a tanács, illetőleg a választott bíróság, illetőleg a közgyűlés dönt. Ezek közé még mindenütt be kellett szőni az állandó nemzetközi bíróságot is. Minthogy pedig a hatáskör ezekben a szakaszokban nem volt elválasztva, intézkedik arról is, hogy mely ügyek tartoznak a tanács, melyek a választott bíróság, melyek az állandó nemzetközi bíróság elé. A leglényegesebb talán ezen módosított szakaszok között a 16. §. A 16. § intézkedik egészen homályosan a szankciók kérdéséről is, de nem mondja meg sem azt, hogy mely esetben sérti meg valamely állam a megállapodást, sem azt, hogy milyen gazdasági represszáüákkal lehet vele szemben élni, ós hogy ezek a represzszáliák mikor lépnek életbe. Ezért volt szüksé? ( ges egy uj negyedik szakasz beiktatása,, amejy 82*