Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

A nemzetgyűlés 92. ülése 1923. évi január hó 30-án, kedden. 209 Magyarország a népszövetség tagjai közé be­lépett. Mondhatom ezt mint magyar, Magyar­ország helyzete szempontjából, amelynek más eszköze arra, hogy igazságának érvényre jutta­tását csak meg is kísérelhesse, nincs, mint a népszövetség, és mondhatom mint szociáldemo­krata, akinek programmszerü követelése az, hogy a jövőben a véres háborúkkal szemben az egyes országok között felmerülhető vitákat ne háború­val, hanem közös nemzetközi bíróság utján intézzék el. Ha a népszövetség mai formájában nem az, amit mi kívánatosnak tarthatunk, ebből, az én véleményem szerint, le kell vonni azt a kon­zekvenciát, hogy annak működéséhez egyelőre ne is fűzzünk túlzott reményeket, nehogy az ország lakosságát csalódásoknak tegyük ki. De másrészt túlzott erőpróbának sem szabad kitennünk idő előtt azt a népszövetséget, mert semmiképen sem lehet érdekünk, hogy annak esetleges szét­robbantásában részünk legyen. Mint emiitettem, a szociáldemokrata párt úgyis, mint országos párt, úgyis, mint olyan párt, amely nemzetközileg időközönkint össze­jöveteleket, tanácskozásokat, kongresszusokat tart, programmszerüen is, ezeken a tanácskozásokon is mindenkor kivétel nélkül, következetesen a háború ellen foglalt állást. Utalok ebben a tekintetben az 1912. október hó 24-én és 25-én Bázelben tartott nemzetközi békekongresszusra, amikor a Balkán háború nyomán fenyegetett az a veszély, hogy a világháború nyakunkba szakad. Egyenesen abból a célból tartottak akkor a szocialdemokratapártok nemzetközi kongresszust, hogy tiltakozzanak a háború ki­terjesztése ellen, tiltakozzanak a népek önren­delkezési jogát fenyegető minden beavatkozás ellen, Sajnos, ezek a tiltakozások és ezek a fogadkozások a háborúskodás ellen a döntő pilla­natban a szociáldemokrata pártok részéről nem érvényesülhettek, nem érvényesülhettek külön­böző szempontból; egyrészt azért, mert ezek a pártok a különböző országokban megfelelő erők­kel még nem rendelkeztek, de nem akadályoz­hatták meg a háborút másrészt azért sem, mert a háborút akaró uralkodó osztályoknak sikerült a háború megindításának okait annyira ellep­lezni, hogy ez a világon sokfelé megtévesztőleg hatott a munkásokra. Hogy csak egyet említsek, a háború első pillanataiban, első napjaiban ugy festett az, mintha a háború az orosz cárizmus ellen menne, és természetes, hogy még azok is, akik a háború­nak elvi ellenségei, gyengéknek érezték magukat a háborúval szemben, amikor arról volt szó, hogy az orosz cárizmus ellen folyjék a háború, amely orosz cárisztikus uralmat minden kultúr­ember okkal és joggal gyűlölt és amelynek meg­szüntetését mindenki kívánta. A háború tar­tama alatt, amikor nyilvánvaló volt, hogy a háborút megakadályozni nem sikerült, a szociál­demokrata pártok Stockholmban tartottak egy nemzetközi összejövetelt ós pedig olyan időben, amikor ez a középeurópai országokban nem va­lami kedvező visszhangot keltett, mert a harc­téri események ugy álltak, hogy a győzelem az övéké lesz. Ilyen időben a szociáldemokrata pár­tok mégis bírtak elég bátorsággal és erkölcsi erővel ahhoz, hogy leszögezték magukat a kár­térítés- ós annexiomentes béke mellé. 1919-ben, a háború befejezte után Bernben ült össze egy nemzetközi konferencia, és azon a nemzetközi konferencián a szociáldemokrata pártok hűen a maguk múltjához, a következő álláspontra he­lyezkedtek s a következő határozati javaslatot fogadták el (olvassa) : »A konferencia a nemzetközi kérdések bé­kés megoldásában látja a tartós és igazságos béke legjobb biztositékát. Egymással szemben barátságtalan indulatú népeknek kényszer utján egy államban való egyesítése mindig ad okot a nemzetközi bonyodalmakra. A nemzeti kérdé­seknek ezért nemzetközi jelentőségük van és csakis nemzetközi megegyezések utján, legoél­szerübban a népszövetség keretében oldhatók meg. A párisi konferencián megnyilvánult irány­zattal szemben, amely az államok határait a háborúban alakult hatalmi viszonyok kihasz­nálásával akarja megállapítani, a szocialista konferencia a következő alapelveket állítja fel. A konferencia elutasítja : 1. a győztesnek zsák­mányhoz való jogát és mindazokat a szövet­ségi szerződéseket, amelyekkel egyes államokat területnyereség biztosításával bírtak rá a há­borúhoz való csatlakozásra; 2. a határoknak a katonai érdekek szerint való megállapítására vonatkozó követeléseket; 3. az erőszakos és leplezett annexiókat állítólagos történelmi jogon ; 4. erőszakos vagy leplezett annexiókat állító­lagos gazdasági szükségesség alapján ; 5. fait accompli teremtését vitás területek előzetes katonai megszállásával. A konferencia követeli: 1. a népek ama jogának kétségtelen érvényesülését, hogy sorsuk és állami hovatartozásuk felől maguk dönt­senek; 2. vitás területekben a népszövetség ellenőrzése alatt történő döntést; 3. a nemzeti kisebbségek védelmét oly szerződésekkel, amelye­ket a népek szövetsége jóváhagyott és az állam alkotmányába felvesznek, még pedig: a) zárt nyelvterületeken a belső állami és gazdasági közigazgatás, a kultúra- és nyelvszabadságát a svájci kantonrendszer mintájára, b) más népek közé beékelt kisebbségek részére kultúrájuk és nyelvük szabadságát és a teljes állampolgári egyenlőséget; 4. uj államok alakulásánál más államokhoz való csatlakozás biztosítását, föld­rajzi és gazdasági kapcsolat fennforgása esetén kereskedelmi és forgalmi szerződések utján, amelyeket a népek szövetsége hagy jóvá ; 5. annak a lehetőségét, hogy a népszövetség népszavazás utján döntsön népek vagy néptöredékek határ­változtatási kérdéseiben.« 30*

Next

/
Thumbnails
Contents