Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

210 A nemzetgyűlés 92. ülése 1923. T. Nemzetgyűlés ! Amint ebből megállapítható, a haza szempontjából a szociáldemokrata párt nemzetközisége nem olyan veszedelmes, mint ahogy ezt egyik-másik oldalról feltüntetni igyekeznek. Megállapíthatom, hogyha akár a háború előtt a háborúkkal szemben, akár a háború befejezését illetőleg és a békéket illetőleg a szociáldemokrata felfogás érvényesülhetett volna, akkor ma egészen más helyzetben volna egész Európa. És ha afelett talán lehetnek viták közöttünk, hogy az események okait hol keressük, de abban megegyezhetünk valamennyien, hogy háború nélkül nem lett volna Magyarországon forradalom, nem lett volna bolsevizmus . . . Klárik Ferenc: Nem lett volna ellenforradalom ! Peidl Gyula : ... és nem lett volna csonka Magyarország. Igaz, még valami nem volna. Egynéhány ember nem volna olyan pozícióban, ahová őket csak az ellenforradalom vethette fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem azonban, ha az egyéb bajokat és veszedelmeket elhárítottuk volna, akkor ennek a hiányát nem igen éreznénk. Az pedig, hogy a szociáldemokrata párt a háborúknak elvi ellensége, természetes, nemcsak azért, mert az ököljognak, a fizikailag erősebb jogának is általában elvi ellenségei vagyunk, hanem azért is, mert a tapasztalat megGyőzőtt bennünket arról, (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) hogy minden háborúnak, már akkor, mielőtt a háború megindul, van egy feltétlen szenvedő és vesztes fele és ez minden országban, — tekintet nélkül a győzelemre, vagy a legyőzetésre, — a dolgozó munkásság, a dolgozó nép. (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebből a felismerésből következik, hogy a szociáldemokrata párt minden háborúnak ellensége. Ma is az a helyzet, hogy a nép szenvedi meg a háború következményeit, nemcsak a leGyőzőtt országokban, hanem a győztes államokban is. Fokozatokban lehet különbség. De egészen bizonyos, hogy a háború következménye az az óriási munkanélküliség, amely a győztes entente-országokban évek óta tart. Megsínyli, megszenvedi a munkások tömege, s ha ott munkanélküli segélyekkel ellensúlyozzák ezt a szenvedést, akkor ez semmiképen sem szünteti azt meg, csak némileg enyhíti. A rokkantak, az özvegyek, az árvák mindenütt több segélyt kapnak, a győztes országokban, mint nálunk. De az özvegyet, az árvát lehetetlen, esetleg bármennyire kielégítő anyagi segítséggel is. kárpótolni az elvesztett apáért, az elvesztett férjért, ugy, hogy azokért az áldozatokért, amelyeket túlnyomó részben mindig a dolgozó nép szenvedi el, megfelelő kártérítés egyáltalán nincs. T. Nemzetgyűlés ! Én a legutóbbi napokban Francesco Nittinek

} a volt olasz ministerelnökévi január hó 30-án, kedden. nek egy könyvét olvastam, az »Európa hanyatlása« címűt, és abban megragadta figyelmemet a következő passzus (olvassa): »Ahol a helyzet teljesen zilált, ahol rom romra halmozódik, ott az újjáépítés munkája súlyos feladat. Mielőtt az újjáépítéshez hozzáfognánk, ki kell irtanunk a gyűlölet, az előítélet és az erőszakosság tüskés bokrait, melyek egészen ellepik a földet.« Ha korábban olvashattam volna ezt a könyvet, akkor a magam szavai helyett Nittit idéztem volna itt már ismételten, akinek szavai ugyan külpolitikai szempontból, az országok egymásközti viszonyai szempontjából Íródtak, de tökéletesen megállanak minden ország és, sajnos, elsősorban Magyarország belpolitikai viszonyaira is. Mert csak akkor következhetik el a komoly, a becsületes újjáépítés kora, ha sikerül kiirtani a gyűlöletet és az előítéletet a lelkekből. Az a véleményem, hogy mielőtt ez nemzetközileg sikerülhetne, ezt megelőzően elsősorban a nemzetek körében, az országhatárok között kell sikerülnie és csak azután következhetik el a nemzetközi kibékülés is. Épen ebből a szempontból azt gondolom, hogy az újjáépítés azokban az országokban lesz a legsikeresebb és a legrövidebb idő alatt lehetséges, amelyekben sikerülni fog a belső egységet minél előbb létrehozni. Amint emiitettem, megegyezem az előadó úrral abban, hogy a népszövetség nem tökéletes a mai formájában. De ha figyelembe vesszük, hogy a népszövetség mellett eddig a legfelsőbb tanács és a jóvátételi bizottság fejtenek ki működést, s ezeknek a szerveknek az utján minden ellenvetés és ellenmondás lehetősége nélkül oktrojálják rá a győztesek akaratukat a legyőzöttekre, akkor a népszövetségben, már a mai egyáltalában ki nem elégítő szervezete mellett is, egy bizonyo,s haladást és fejlődést kell megállapítanom. És a népek erős békevágya fogja a népszövetséget továbbfejleszteni és erőssé tenni. Ide tartozik, miután külpolitikai kérdés, hogy megemlékezzem arról a visszhangról, amelyet én nagyon szívesen vettem, s amely több oldalról is támadt arra az én beszédemre, amelyet külpolitikai vonatkozásban a múlt héten elmondani szerencsés voltam. Azt hiszem, hogy ha a gyűlöletet félretesszük egy pillanatra s az egész európai konstellációt képesek vagyunk a maga meztelen valóságában állítani Magyarország népe elé, akkor nem kell attól tartani, hogy a kormány bármily oldalról is visszautasításra találhatna, ha ezt a visszhangot keltett felszólalást, vagy figyelmeztetést magáévá teszi, amely oda konkludál, hogy az eseményekből, az adott helyzetekből le kell vonni a konzekvenciákat, s megegyezést kell keresnünk a bennünket környező országokkal. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. ) Az országnak, a lakosságnak, az iparnak, a földmivelésnek, kereskedelemnek mindenekfelett szüksége van a munka teljes kifejtésének lehetőségére, szüksége van. nyugalomra és biz-