Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-91

1Ô6 A nemzetgyűlés 91. ülése 1923. megoldást meg fogjuk tudni találni, kérem az indítvány elvetését és a kérdés megoldásának azokra a tárgyalásokra való bízását, amelyek ebben a tekintetben már eddig is megtartattak. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Lakó Imre képviselő ur módosító indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik) Kisebbség! A javaslat elvettetett. Következik a 3. §. Perlaki György jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök : Kiván-e valaki szólni a 3. §-hoz ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Méltóztatnak a 3. §-t változatlanul elfogadni? (Igen.) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az előadó ur kivan szólni. Ivády Béla előadó: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A pénzűgyminister ur ma délelőtt mondott beszédében már bejelentette, hogy feltétlenül szükségesnek tartja az értékforgalmiadó kulcsának megfelelő változtatását és pedig olyan értelemben, hogy az osztalókpapirokra és nyereménykötvényekre vonatkozólag megállapított 3 koronás adótétel 5 koronára emeltessék. A pénzügyminister ur egyidejűleg ennek az emelésnek indokolását is közölte a nemzetgyűléssel, ennélfogva a 4. §-ként van szerencsém a nemzetgyűlésnek tisztelettel a következő szöveget javasolni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Ivády Béla előadó (olvassa) : »4. §. Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az osztalékpapírokra és a nyereménykötvényekre vonatkozó ügyletekre nézve az 1920. évi XXIV. te. 44. §-ának második bekezdése második pontjában 1000 koronánkónt 3 koronában megállapított értókpapirforgalmi adót 1000 koronánként 5 koronára felemelhesse.« Meskó Zoltán : Nagyon kevés! Ivády Béla előadó : Kérném ennek a szakasznak 4. §-ként való elfogadását. Elnök: Kiván-e valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatik-e a t. Nemzetgyűlésnek az uj 4. §-ként indítványozott előadói módosítást elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többság ! Elfogadtatott. Következik a régi 4., uj 5. §. Perlaki György jegyző (olvassa a régi 4., uj 5. §-t) Elnök : Kiván-e valaki szólni ? Senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Méltóztatnak a szakaszt változatlanul elfogadni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyal tatván, harmadszori olvasás iránt napirendi előterjesztésem során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. évi január hó 26-án, pénteken. Zsirkay János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Én a szót megadtam neki. Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Peidl képviselő ur tegnapi indemnitási beszéde kapcsán ... Bogya János: A legnagyobb politikus Peidl! Elnök: Csendet kérek! Zsirkay János : ... belém kötött s olyan rágalommal illetett, amelyet igazán egy magyar ember sem viselhetne el védekezés nélkül. Nemcsak azt mondotta, hogy kommunista vagyok, hanem azt is mondta, hogy a területi integritás gondolata ellen vétettem, amely minden magyar embernek oly szent gondolata, hogyha azt tényleg elkövettem volna, egyáltalán nem volnék méltó, hogy magyar embernek nevezhessenek. (ügy van ! Ugy van ! a középen.) Nem is válaszolnék Peidl ur vádjára, de meg akarom ragadni az alkalmat, hogy rámutassak a vádra, mert ez olyan tipikus, mondhatnám iskolás példája annak a módszernek, amellyel a szocialista párt az ellentábor politikusait elgáncsolni, megrágalmazni és lejáratni,akarja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én, aki nyugodtan nézhetek minden magyar ember szemébe és vállalom a felelősséget összes tetteimért, nagyon könnyű győzelmet arathatok e váddal szemben, mert hiszen bebizonyíthatom, hogy az lehetetlen, annyira lehetetlen, hogy még ha akartam volna, akkor sem követhettem volna el a nekem felrótt bűnt. Peidl képviselő ur ezt a vádat az »Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez« című könyvből veszi, amelynek 30' oldalán a következő sorok állanak (olvassa) : »A szegedi kerületi parancsnokság parancsot kapott, hogy 3 zászlóaljat indítson útnak Soborsinba. Ennek hírére erős agitáció indult meg a kommunisták részéről, amelyet a lapok közül különösen a Tüz támogatott erősen.« Minthogy ő hallott valamit harangozni arról, hogy én a Tüz-nek valamikor szerkesztője voltam, nem kutat és nem gondolkozik, hanem egyszerűen rámszórja a vádat és ugy tüntet M engem, mintha én a területi integritás ellen dolgoztam volna. Ha ő ezt a könyvet egészen és alaposan elolvasta volna, meg kellett volna tudnia belőle, hogy a Tüz-nek ez a száma február elején jelent meg, én pedig nem voltam abban az időben a Tüz-nek szerkesztője és akkor még semmi közöm sem volt a Tüz-höz, mert én, mint a területvédő liga főtitkára csak február 15-én vettem át a Tüz-et. Eám tehát azért, mert ezek a sorok megjelentek, mert esetleg egy magyar ember — vagy talán nem is magyar ember — a munkásság terrorja folytán esetleg megggyőződésből ezt irta, ilyen vádakat szórni nem lehet, (Felkiáltások : Könnyű vádolni ! Zaj.) Meskó Zoltán: No, ezt a tüzet hamar eloltottad ! Zsirkay János: Igen, ezt a tüzet nagyon hamar eloltottuk, de fel akarom szitani újra,