Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-91
r A 'nemzetgyűlés 91. ülése Ï923. tényleg megpróbálják keresztülvinni, vissza kell majd csinálni az egészt. T. Nemzetgyűlés !" Ha mi ilyen halasztó megoldásba belemegyünk — én ugyan nem gongolom, hogy ez sibolást jelentene, mert sokkal többre becsülöm a pénzügyminister urat, de valami biztató ígéretet a határozati javaslattal kapcsolatban tett mai kijelentésében sem láttam arra vonatkozólag, hogy ez gyorsan meg fog történni — akkor kár volt nekünk az ebet a karóhoz kötnünk, kár volt az ország közönségének, választóinknak ígéretet tennünk olyan irányban, hogy ezt a kérdést pedig alaposan dűlőre fogjuk vinni. Akkor ne reméljük, hogy a magyar gazdáknak újból módjuk lesz kisüstön főtt saját főzésű jó pálinkához jutniok. Akkor valljuk be, hogy igazunk van ugyan, de nem tudunk igazunkért kellő eréllyel harcolni ós küzdeni. En nem tudok megelégedni ezzel a tervezettel. Indítványom nem jár senkinek a sérelmével s módot ad arra is, hogy az érdemtelenek mellőzhetők legyenek, viszont a részletes szabályozásra is olyan tág felhatalmazást ad a pénzügyministernek, hogy a pénzügyi felfogást kellő mértékben tudja majd érvényesíteni. Ha a bánya- és mórtékilletékek emelése felvehető a javaslatba, akkor a szeszfőzés kérdésének elintézése is felvehető, annál is inkább, mert eminenter pénzügyi kérdés, másrészt pedig precedens is van rá, az 1921. évi XXXIV. te, melyet a múlt nemzetgyűlés épen a szeszfőzés kérdésében hozott. Az is azt célozza, hogy ez a kérdés dűlőre jusson. Direkt, kifejezetten felhatalmazza a pénzügyministert, hogy egyénenkint adjon engedélyt szeszfőzésre. A törvény azonban nem volt megfelelő, az engedélyek nem adattak ki és igy szükség van ennek a kérdésnek az általam most javasolt módon való rendezésére. A részletekbe nem bocsátkozom, az a pénzügyi kormányzat feladata lesz. Még csak arra kérem a pénzügyminister urat, fogadja el ezt a módosítást, különös tekintettel a mai viszonyokra, amikor alkotni, segíteni, megnyugtatni kell. Másféle megoldás ad absurdum fogja vinni a dolgot. Azt hiszem, hogy a gépekre való többkiadás mellett a pénzügyminister ur bizonyára örülni fog az állam többjövedelmének, (Zaj.) ha ezt a kérdést gyorsan és ebben a szellemben megoldja. Ne hallgasson mindig okvetlenül a tanácsosaira, hallgasson egyszer erre a képviselőközönségre és meg fogja látni, hogy az egész országban valódi örömet fog kiváltani ez az intézkedés. B. Podmaniczky Endre: Ebben igaza van! Lakó Imre : Hiszen az ő fáradtságát, munkáját, súlyos nehéz gondjait méltányoljuk és igazán nem esnék jól, ha ennek a kérdésnek megoldása kellemetlen nyomot hagyna a pénzügyi kormányzat intézkedéseiben, de viszont ne kívánja a pénzügyminister ur sem, hogy kellemetlen nyomot hagyjon a mi nyiltan vallott. évi január hó 26-án, pénteken. 195 jól felfogott, átgondolt jogérzetünkön. Ez a kérdés nem incidentaliter merült fel. Eégóta rágódik rajta a pénzügyministerium is, a kormányzat is, a képviselők is. Itt van most már az idő, rá kell lépni a helyes útra. Oldja meg a pénzügyminister ur ezt a kérdést, mint nemrégiben is, egy hozzá méltó gesztussal és bizonyára az egész nemzetgyűlés egyhangú akaratával és meggyőződésével fog találkozni. (Helyeslés balfelöl) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni ! Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az indemnitási vita alatt egy pótló indítvány tétetett a törvényjavaslathoz. Erre vonatkozólag a délelőtt folyamán már volt alkalmam egy rövid nyilatkozatot tenni, amelyet most megismételnetek, megemlítvén, hogy ennek a kérdésnek mielőbbi rendezését, illetőleg a vitaanyagból való kiküszöbölését magam is igen kívánatosnak tartom (Helyeslés.) és azt hiszem, elsősorban épen az én törekvésem az, hogy ez, mint vitaanyag végre kiküszöböltessék ugy a nemzetgyűlés, mint a közvélemény beszédtárgyai közül. Ahhoz a megoldáshoz azonban, amelyet a t. képviselő ur javasolt, sajnálatomra nem járulhatok hozzá, mert hiszen bármennyire rám lenne is bizva a vógreha|tás ezen törvényjavaslat szerint, attól félek, hogy nem tudnánk teljesen megfelelő eredményre jutni. Az eredmény t. i., amely ennek a szakasznak végrehajtásából származnék, semmiképen sem lehetne olyan, amely, vagy engem, vagy pedig őt teljesen kielégítené. En azt hiszem, hogy más utón kell elindulni és azt tartom, hogy ezt a helyes utat meg is találtuk azokon a megbeszéléseken, amelyeket ebben a tekintetben eddig folytattunk. Hivatkozom arra, hogy épen az érdekelségek egy képviselete, a mai délelőtt folyamán nálam volt, azt kérve, hogy az intézkedések megállapítását és a döntést halasszuk el addig, amig őket is meghallgatjuk és velük is megbeszéljük a kérdést. Ez a legrövidebb idő alatt meg fog történni, és azt hiszem, hogy az az ut, amelyen máris megindultunk és amelyen a megbeszélések folynak, kielégítő megoldásra fog vezetni. Csak egy olyan pont van, amelyben eddig nem tudtunk teljes megegyezésre jutni egymással, ez azonban olyan pont, amelyet a t. képviselő ur javaslata nem érint és nem emlit. A lisztes anyagok tekintetében ugyanis Csontos t. képviselőtársammal nem vagyok egészen egy véleményen. Ez az egy pont az, amely még tisztázatlan, amelybon nagyon nehéz a megértés lehetősége, de a többi pontot illetőleg azt hiszem, hogy sikerült egy olyan utat találni, amelyen ezt a kérdést közmegelégedésre rendezhetjük. Mivel a törvényjavaslatnak ez a szakasza a javasolt értelemben nem veti fel ezt a kérdést, és ennélfogva olyan kapukat dönget, ahol a
