Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-91

1?4 A nemzetgyűlés 91. ülése 1923. közgazdaságra és hogy ennek a deficitnek ilyen I módon való fedezése idézi elő azt, ami miatt állandóan panaszkodunk, hogy az árak emelkednek annak ellenére, hogy a korona bizonyos mérvű stabilitását az utóbbi hónapokban biztosítani sikerült. Ami a koronának ezen állandóságát és ezzel gazdasági életünk stabilizálásának lehetőségét is illeti, ismeretes előttünk és mindnyájan tudjuk, hogy itt főleg három tényezővel kell számolnunk. Az első — és engem hivatalomból kifolyólag az itt teendő intézkedések illetnek elsősorban — a költségvetésünk kérdése. Ez — mint jeleztem — már az első félévben is meglehetős nagy mérvben deficites volt és ez a deficit, sajnos, az egész évre vonatkoztatva, még nagyobbnak fog mutatkozni. Mindent meg kell tehát tennünk arra nézve, hogy itt az egyensúlyt, biztosithassuk, hogy legalább is megközelíthessük azt az állapotot, hogy minél kisebb mérvben kelljen fedezetlen bankjegyeket kibocsátani. Ennek módja egyrészt a kiadások redukciója, amire nézve csak hangsúlyoznom kell azt, amit már annyiszor mondtam, hogy t. i. hozzá kell alkalmazkodnunk ahhoz a helyzethez, amelyben vagyunk s az adott nehéz és letört helyzetünkhöz kell alkalmazni minden intézkedésünket és berendezkedésünket. (ügy van ! a középen.) A másik a bevételek fokozásának a kérdése. Ebben a tekintetben én ezidőszerint nagyobb jelentőségű konkrét javaslatokkal a nemzetgyűlés elé jönni nem kívánok. Azt hiszem, hogy ennek akkor lesz meg az ideje és módja, amikor előterjeszthetem a költségvetést, amikorlátjuk annak teljes kialakulását és ezen az alapon ítélhetjük fneg azt, hogy melyek azok az intézkedések, amelyek a jövőre nézve az imént jelzett célnak elérésére szükségeseknek és alkalmasaknak látszanak. Mindaddig azonban, amig költségvetésünk — amint mondottam — és államháztartásunk ilyen deficites, még nagyobb súlyt kell helyeznünk arra a másik tényezőre, annak mikénti alakulására, amely koronánk értékét befolyásolja, s ez a pénzügyi, a külfölddel való fizetési irérleg kérdése. Ebben a tekintetben bizonyos mérvig segítségünkre jött a viszonyoknak háború utáni rendezetlensége annyiban, hogy a külfölddel szemben való tartozásaink nem voltak mindeddig véglegesen megállapíthatók, azokat csak most osztották fel. E felosztásból kifolyó intézkedések még szintén igénybe vesznek bizonyos időt. Nem jelentkeznek tehát még ezidőszerint a külfölddel való mérlegünkben azok a külföldi fizetések, amelyek ezeknek a háború előtti adósságoknak a terhét jelentik, és amelyek egyik legsúlyosabb és legnehezebben viselhető tételét képezik a mi fizetési mérlegünknek De ni aga a kormány is épen az imént jelzett okokból kénytelen volt restriktiv intézkedéseket tenni ezen a téren, az importot lehetőleg korlátozni és megakadályozni minden olyan behozatalt, amely a luxusnak jellegével bírhatott volna. (Helyeslés.) Ezek az intézkedések mesterségesek, ameévi január hó 26-án, pénteken. lyek egy normális gazdasági élet esetén nem tarthatók fenn, de amelyekre az adott körülmények között elkerülhetetlenül szükség volt és szűkség van mindaddig, amig magából, belsőleg olyan alapot nem teremtünk a korona stabilizálására, amely képes lesz azután azt a gazdasági élet viszontagságai között is fent ártani. Ennek a fizetési mérlegnek még egy tételéről kell közbevetőleg megemlékeznem, s ez a felszólalások során, azt hiszem, két képviselő ur által is emiitett amerikai bevándorlók és amerikaiak által küldött pénzek kérdése. Ez a tétel, amely fizetési mérlegünkben kétségkívül aktívumként szerepel, ugy látom, a közvéleményben nagyobbnak van feltüntetve, mint amilyennek a valóságban tényleg mutatkozik. Én hallottam olyan megállapításokat i.s, amelyek 55 millió aranykoronáról beszélnek aktiv tételként a jelzett címen a mi fizetési mérlegünkben. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy ilyen mérvű aktív tétel egy időben sem volt, amióta uj állami berendezkedésünket éljük. Felinemek mindkét dolgozata, amely a fizetési mérlegre nézve megjelent, sokkal kisebb összegre, mintegy 39 millió aranykoronára becsüli ezeket az Amerikából befolyó pénzeket, és pedig olyan időpontra vonatkoztatva, amely a kezdet stádiumát jelzi, azt az időpontot, amikor a hosszú háború után elsőizben volt alkalmuk az embereknek hazajönniök Amerikából és pénzeket küldeni ide, szóval, azt az időt, amikor még hosszú éveknek nagyobb mérvben felhalmozott gazdasági ereje volt az, amely bejutott ebbe az országba. Ha most az adott viszonyok között próbáljuk ebben a tekintetben felállítani a mérleget, akkor azt látjuk — és Szabókynak az én, illetve ministeriumom közreműködésével készített dolgozata már ezt a helyzetet tünteti fel a fizetési mérlegről. — hogy ezeknek az Amerikából befolyó pénzeknek és általában az idegenforgalomnak jelentősége jóval csekélyebb és most már a felét sem teszi ki annak az összegnek, amelyről Fellner dolgozatában szó van. A jövőre nézve sincs ebben a tekintetben kilátásunk arra, hogy olyan összegeket érjünk el, mint amelyek a legelső izben szerepeltek állami berendezkedésünk idejében, s amelyekről azok az emiitett kimutatások szólnak. A harmadik tétel azonban, amely talán a legfontosabb az összes között a korona értékének alakítására nézve : a bizalomnak, a megnyugvásnak kérdése. Az egész országnak, minden polgárnak kell abban az érzésben, abban a gondolkodásban lennie, hogy tényleg produkálja azt az eredményt, amelyet azután produkál is mindenkor, amikor meg van gyökeresedve ennek az át érzése, ennek a bizalomnak valódi gondolata a közvéleményben. Itt egyes intézmények, egyes berendezkedések ellen támadni, illetve azok ellen kifogást hangoztatni, azt hiszem, teljesen hiábavaló dolog. Ezek megnyilvánulási jelei annak az ideges hangulatnak, annak a mozgalomnak, amely időnkínt mutatkozik a lelkekben és a közvéleményben.