Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. U Bogya János : ... neki a legfontosabb az, hogy imperialista céljait érje el, hogy egyszersmindenkorra ugy zúzza szét a nála számbelileg sokkal hatalmasabb német birodalmat, . . . Sándor Pál : Bele is fog bukni ! Bogya János :. . . hogy az többé revanehesal ne fenyegethesse őt, s hogy magának azt a poziciót biztositsa a világpolitikában, amelyet a jelenlegi európai helyzet számára lehetővé tesz. Ennélfogva Franciaország eltekint minden gazdasági érdektől, habár, mint mondottam volt, a megváltozott mentalitás őt is bizonyos frazeológiára kényszeríti; kénytelen takarózni azzal a köpenyeggel. amelyet neki ez a mentalitás diktál, kénytelen alkalmazkodni a világfelfogáshoz és kénytelen követelni a jóvátételt. Ez az a köpenyeg, amely mögé imperialista céljait elrejti, e mögött a köpenyeg mögött nyomul előre, garanciákat, biztosítékokat követelve kérlelhetetlenül ellenségétől a jóvátétel számára. Amikor ezt követeli s ebben az irányban tesz határozott lépéseket, minden gazdasági politikus megállapíthatja azt, hogy ekképen gazdaságilag teszi lehetetlenné e jóvátétel eszközlését. Sándor Pál : Poincaré megbukott ! Rothenstein Mór: De meg fog bukni Bogya is ! (Élénk derültség.) Bogya János: T. Nemzetgyűlés! Ha azt keressük, hogy Franciaországnak mik lehetnek imperialista céljai, akkor természetes, hogy igazat kell adnunk Biró Pál t. képviselőtársam azon állításának, hogy ezek a célok el vannak rejtve, azokat határozottan megállapítani senki sem képes. A politika nem is határozottan megállapított dolgokon épül fel ; a politikusnak politikailag kell látnia, a diplomatának diplomáciailag kell gondolkoznia, és csak így építheti fel képét annak a helyzetnek, amelynek alapján ő magának véleményt alkot. A diplomatának véleményt kell tudni alkotni a maga számára. Sándor Pál : Bár ne volnának a világnak diplomatái ! Bogya János: Ha igy keressük azt, hogy mik Franciaország céljai, ha látjuk, hogy ő kénytelen Németország szétzúzásán, szétrombolásán dolgozni, akkor azt kell hinnünk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy Németországgal szemben azért követi a jelenlegi taktikát, azért nyomult előre a Ruhr-vidéken és szállta meg annak ipari és bányatelepeit, hogy ezzel Németországban olyan gazdasági helyzetet teremtsen, amely lehetetlenné teszi az ottani sürü lakosságnak a megélhetést, amely lehetetlenné teszi azt, hogy ott az ipar továbbra is ugy dolgozzék, mint ahogy eddig dolgozott, szóval, hogy kihúzza a gyékényt a németség lába alól, hogy a kenyeret, a kenyérkereseti lehetőséget vegye el tőle és ezzel tömeges kivándorlásra kényszerítse a német nemzetet. - .. Sándor Pál: Animálja a kisen tente- ot! Bogya János : De menjünk tvább, t. Nemzetgyűlés ! A kenyér elvonása, a munkalkalmak csökkentése minden országban szociális megrázkódtatással jár. Ilyen szociális megrázkódtatásra fog a Franciaország által Németországban tervszerűen előidézett munkanélküliség is vezetni, előrelátható ott is számos szociális mozgalom, ez alapon előrelátható az, hogy ezzel a bolsevizmusnak vetik meg ott az alapját. Sokan azt mondják, hogy ezzel Franciaország a saját érdekei ellen cselekszik. Nem ugy mondja azonban az, aki ismeri a német viszonyokat, aki tudja azt, hogy ez a nemzet mennyire decentralizált. Magyarországon elég volt Budapesten kiütnie a bolsevizmusnak, ezzel az egész ország, íz egész nemzet a bolsevizmus karjaiba lett belelökve. A még sokkal nagyobb és hatalmasabb orosz birodalomban elég volt SzentPétervárott kitörnie a bolsevizmusnak, ezzel a centralizált hatalom népével együtt egyszerre a bolsevizmus karjaiba lett beletaszítva. Nem így a német birodalomban. Ott a dencentralizációnak az az előnye, hogy egyes helyeken sporadikusan léphet fel a bolsevizmus, — mint ahogy fel is lépett volt, — a birodalom többi részei mégis intakte megmaradtak, azok még sem bolsevizálódtak. Németországban látja Franciaország igen jól, hogy egyik pillanatról a másikra a nemzet a bolsevizmusba nem lesz betaszítható, hogy ott csak sporadikusan fog fellépni az a szociális betegség és ennek a sporadikus fellépésnek az lesz a következménye, hogy a bolsevista és nembolsevista területek egymással össze fognak ütközni, hogy ott ki fog törni a polgárháború. Ez az a cél, amelyért másodsorban dolgozik a francia imperializmus. Harmadik célja a francia imperializmusnak az, hogy, — tudva azt, hogy egy beteg állapot nem állandósítható, tudva azt, hogy az emberiség a kultúránál fogva kénytelen nemzetekre tagozódni és államok alakjában élni, számol azzal, hogy ezek a betegségek el fognak múlni és a német nemzet újra talpra áll. Épen ezért erre az időre gondolva meg akarja akadályozni azt, hogy a német birodalom akkor teljes egységben legyen, hogy azt az erőt, azt a hatalmat képviselje a majdani talpraállás esetén vele szemben, mint amilyen hatalmat képviselt a Bismarck által egységbe kovácsolt német birodalom. Ezért nyomul olyképen előre, hogy egyes lapok már megállapították róla azt, hogy az északi és déli németség elválasztásán dolgozik, hogy éket akar verni az északi és déli németek közé. Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy azok a diplomaták és politikusok, akik igy látják a helyzetet, akik igy állapítják meg Franciaország céljait, azok a helyesen látók, azok a helyesen gondolkodók. Nekünk magyaroknak^ számolnunk kell ezzel a ténnyel, számolnunk kell azzal, hogy NémetI országban a francia akarat az ur, hogy Euros'
