Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
156 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. vednek meg, akiket szolgálni kivan. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Az aradi magyarok ezt megköszönik ! Peidl Gyula: Ezen a téren helyes politikával nem lehetetlen eredményeket elérni, bár az idők folyamán sok minden elrontatott. Erre bizonyíték Ausztria sorsa. Ausztria hasonló helyzetben van, mint mi és Ausztria mégis tudott magának egyrészt az ő demokratikus berendezkedésével, másrészt a történt tények tanulságainak levonásával és főként semleges állásfoglalásával barátokat szerezni, és ma az a helyzet, hogy ennek az Ausztriának vannak támaszai, amelyek közérdeknek tartják, hogy talpraállitsák ezt a szerencsétlen kis országot. Én azt gondolom, hogy megfelelő politikával hasonló eredményeket Magyarországon is lehet elérni, bár ismétlem, hogy az éveken keresztül folytatott helytelen politika sokat rontott e / tekintetben En a külpolitikai kérdéseket közelebbről nem kívánom boncolgatni, mert hiszen tudom, hogy meglehetős kényes, és talán olyan területre tévednék, amely pillanatnyilag nem kellemes ós nem hasznos és én ezt mindenáron kerülni akarom, mégis felkivánom említeni amellett amit mondtam, annak megerősítése szempontjából, hogy tehát ne szaladjunk mi Kemal pasa után, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) maradjunk Európában és igyekezzünk Magyarországot európai módszerekkel megmenteni és felépíteni. De ne szaladjunk másrészt Moussolini ur után sem, még pedig két okból : mert Magyarországon a fascizmus három és fél esztendőn keresztül épen elég volt, ha másnak nevezték is, a másik ok ellenben az, hogy Olaszország a győztes országok közé tartozik és az talán átmenetileg kibír egy fascizmust, de Magyarország az én legjobb meggyőződésem szerint egy ujabb kiadást semmiképen nem tudna kibírni. De meg aztán Mussolini urnák a barátsága, hogy mennyit ér, azt talán a jóvátételi kérdéssel kapcsolatban nem szükséges nekem bővebben fejtegetnem ! (Egy hang bal felől : Dupla zsákkal jön !) Szükségesnek tartom, hogy itt a szociáldemokrata pártnak a népek önrendelkezési joga tekintetében elfoglalt álláspontját leszögezzem. A legutóbb megtartott pártkongresszus a következő határozatot hozta e tekintetben (olvassa) : »Külpolitikai tekintetben a szociáldemokrata párt az 1918-ban a berni konferencián elfoglalt álláspontján áll. Az erőszak politikája külpolitikai téren ép ugy megbosszulja magát, mint belpolitikai téren. A népek hovátartózandóságát csak demokratikusan végrehajtott népszavazás döntheti el. A szociáldemokrata párt valamennyi ország szociáldemokratávial együtt küzd ezekért a követelésekért. A jóvátétel követelése igazságtalan és teljesithetlen követelés, amelynek erőszakos végrehajtása az ország gazdasági összeomlását vonhatná maga után.« Ezek után legyen szabad nekem röviden a jóvátétel kérdéséről néhány szóval megemlékeznem. Az én megítélésem szerint Magyarországnak kétféle jóvátételi kérdéssel kell foglalkoznia és ha talán nem 100°/o-nyira, nem is egészen, de bizonyos mértékben a kettő összefügg, és egyiknek az elintézése, kedvező, vagy kedvezőtlen elintézése folyik a másikból. Itt folyik t. i. egy úgynevezett belső jóvátétel, amelyet én épen olyan igazságtalannak tartok, mint amilyen igazságtalannak tartja a kormány és tartjuk valamennyien a külső jóvátételt. Hogy a kettő mennyire analóg, arra nézve talán elég felhoznom azt, hogy a kis és nagyentente egyaránt azon a címen követel vagy vél tőlünk követelhetni jóvátételt, hogy a háborút mi okoztuk a németekkel együtt, nekik abban nincs részük, tehát a háború költségeiért is mi vagyunk felelősek. A belső jóvátételnek ugyanez az alapja, az a feltevés, hogy a háborút mi vesztettük el, t. i. szociáldemokrata párt, a szabadkőművesség, a zsidóság és a többi, a háborút mi vesztettük el, a forradalmat, a diktatúrát mi csináltuk, tehát mindezekért mi vagyunk felelősek (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) ós mi tartozunk jóvátétellel. Én nem kétlem, hogy akiben csak egy csöpp objektivitás van, az egyetért velem abban, hogy ez az utóbbi belső jóvátételi alap ép ugy igazságtalan és jogtalan, mint ahogy igazságtalan ós jogtalan az entente jóvátételi alapja (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.), mert amint a háborúért nemcsak a középeurópai országok felelősek . . . Propper Sándor: Különösen nem azoknak népei ! Peidl Gyula : . . . hanem felelős azért mindenki, felelős elsősorban az imperialista nagytőke . . . Rassay Károly: A diplomácia! Peidl Gyula : . . . felelős a diplomácia, felelősek a politikusok jobbra és balra, épen ugy nem lehet egy csöppnyi igazságérzettel azt állítani, hogy akár a háború elvesztésóért, akár az első vagy második forradalomért és azok következményeiért a népességnek egy rétege, legyen az szociáldemokrata, zsidó vagy szabadkőműves, lenne egymaga felelős. Igenis hibásak vagyunk valamennyien, hibáztunk valamennyien, vagy azáltal, hogy elmulasztottunk bizonyos intézkedéseket a nép szükségleteit szolgáló intézmények felfrissítése tekintetében, amelyet a ministerelnök ur a forradalmaknak főokaként állított oda általában, vagy azáltal, hogy hibát követtek el azok, akik helytelenül ítélték meg a helyzetet, akik későn jöttek rá bizonyos igazságokra. Mert az ón meggyőződésem szerint, ha csak egy fél esztendővel a háború befejezése előtt leszámoltak volna Magyarországon azzal, hogy a háború elvesztése pedig természetes vaskövetkezetességgel felfordulást eredményez és ennek megfelelően igyekeztek volna berendezkedni, akikor mindennek ellenére el lehetett volna kerülni
