Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
10 A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. Lukács György: Az indemnitásról szóló törvenyjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök ; Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Bogya János ! Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! Abban a kivételes szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előttem szóló t. képviselő urnák rendkívüli érdekes és értékes fejtegetéseibe kapcsolódhatom bele beszédemmel. A képviselő ur azt mondotta volt, hogy Magyarország jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy aktiv külpolitikát folytasson. Ebben nem vagyok vele egy nézeten, mert én azt mondom, hogy egy ország sohasem lehet olyan helyzetben, hogy külpolitikailag az aktivitás ne lenne kötelessége. Mert hiszen mi a diplomácia lényege ? A. diplomácia nem egyéb, mint az erők összevonásának művészete, mint a szövetségek politikája. Nem ugy van mint ahogy a t. képviselő ur mondotta volt, hogy azért nem lehetünk akti vak, mert az aktivitáshoz szükséges anyagi, katonai erővel nem rendelkezünk, mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy akaratunknak külpolitikai súlyt tudjunk adni. A diplomáciának nem a kardcsörtetés a lényege, ez a legnagyobb hibája annak; a diplomáciának az érdekazonosságot kell keresnie az egész vonalon, s az érdekazonosság alapján kell keresnie a kapcsolatot. A diplomáciának — ugy, amint az előttem szóló képviselő ur mondotta volt — a világ változott mentalitásának megfelelően kell propagandát folytatnia és ebben a propagandában arra keli törekednie, hogy Magyarország megismertessék, hogy a mmket ért igazságtalanság uiegszüntettessék. A világ ma egy bizonyos frazeológia használatára szoríttatott azon világcsalás következtében, amelyet a békék folyamán az entente diktált önmagának, ezt a frazeológiát diktálja az entente nekünk is, ennélfogva nekünk is keresnünk kell azt, hogy a változott mentalitásba helyezzük bele a mi álláspontunkat, a mi igazunkat. Mindezek olyan tények, olyan tényezők, amelyeket aktivitás nélkül elérni nem lehet, amelyekhez feltétlenül aktivitásra van szükség. En azonban azon a nézeten vagyok, hogy az általános világpolitikai helyzet sem annyira sivár, amint azt a képviselő ur festette. Én azt mondom ; a világhelyzet megváltozott, a világhelyzet lehetőségeket adott a magyar diplomata számára a megértésre, lehetőséget adott arra, hogy segitőtársakat biztosítson nekünk. (Zaj a baloldalon.) Epen ezért legyen szabad mindenekelőtt a világpolitikai helyzet szignaturáját röviden vázolnom. A világ politikájának tengelye ma a francia hatalom előnyomulása. Kétségtelen, hogy a világháborúban hatalmak omlottak össze, még pedig nemcsak a vesztesek táborában, hanem a győztesek között is. Kétségtelen, hogy azok a hatalmak, amelyek fegyvertényeikkel döntő súlyt képviseltek volt, ma nincsenek többé abban a helyzetben, hogy akaratuknak ágyúval, tank-kai, tengeri blokáddal biztosítsanak súlyt és szerezzenek érvényt; kétségtelen, hogy ma azok is politikai, diplomáciai utón kénytelenek érdekeik védelmét és biztosítását keresni. Sándor Pál: Látjuk Németországban! Bogya János: T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, a győztes hatalmak között is vannak olyanok, amelyek hatalmi szempontból devalválódtak, amelyeknek hatalmi jelentősége csökkent, s amilyen mértékben csökkent azoknak hatalmi súlya, ugyanolyan mértékben emelkedett annak súlya, amely a háború következtében katonai erejéből nem veszített. Ilyen állam a hadviselt hatalmak között alig van Franciaországon kivül még egy. Ez magyarázza meg azt a különös diplomáciai és világpolitikai súlyt, amellyel ez a nemzet ma különösen az európai politikában bir. Franciaország nem is rest és nem is habozik a maga előnyét kellőképen kihasználni s ezt helyesen teszi ; én mint a francia nemzet ellenfele állapítom meg azt, hogy ez az ő reálpolitikájának igazsága, mert a politika nem ismerhet szentimentalizmust, az csak célokat követhet s a nemzet kárára, a nemzet rovására szentimentálisnak lennie senkinek sem szabad. Ez nem lehet tanács erről az oldalról Franciaország számára, mert ez a céltudatos nép, amely a maga kérlelhetetlen céltudatosságának köszönheti a jelenlegi világpolitikai pozícióját, e tekintetben tanácsra senki részéről nem szorult. Ma az a helyzet, hogy mivel Anglia és Amerika katonai jelentőség tekintetében mondjuk bizonyos devalváción ment keresztül, ennek következtében Franciaország az európai helyzetnek határozott urává lett. A franciák épen ezért keresik céljaik kérlelhetetlen megvalósítását, épen ezért nyomulnak olyan céltudatosan előre, hogy az ő természetes ellenségüket, a német nemzetet rombolják, zúzzák ugy szót, hogy az többé ellenségük ne lehessen. A francia-német viszony megítélésében egy optikai csalódással állunk szemben. Biró Pál képviselőtársam volt az, aki ezen reláció súlypontját a gazdasági kérdésben látta, aki azt állította, hogy Franciaország ezzel a politikájával öngyilkos-politikát követ, mert ezáltal lehetetlenné teszi azt, hogy Németország a maga fizetési kötelezettségének eleget tegyen, hiszen elvonja tőle azt a gazdasági alapot, amely f a jóvátétel lehetőségét képezhetné reá nézve. En azt mondom : Franciaországnak nem pénzre, nem fizetésre van szüksége, Franciaország olyan gazdag gazdasági ressource-ok tekintetében, . . . Sándor Pál : Nagy tévedés ! Bogya János : . . . hogy neki a német jóvátétel nem kell, hogy a jövőjét biztosítsa. Sándor Pál: Nagy tévedés! Bogya János: Nem itt kell, hogy jövője biztosítását keresse; . . . Sándor Pál: Nagy tévedési
