Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

146 'A nemzetgyűlés 90. Wiese 1923. évi január hó 25-én, csütöttöhön. Elnök : Kérem a képviselő urakat minden oldalról, méltóztassanak csendben maradni. Peidl Gyula: Miután itt munkások, tisztviselők és minden alkalmazotti viszonyban álló egyén magyar koronában kapja fizetését, nem lehet azt mondani, hogy Magyarország a legolcsóbb ország, sőt azt sem, hogy Magyarország olcsó ország. Mert az igazságnak másik fele akkor derül ki, ha megnézzük, hogyan aránylanak a mai fizetések a piaci árakhoz, szemben a háború előtti állapotokkal. Ha pedig ezt nézzük, akkor, hogy csak röviden és csak egy pár számmal, de világosan, és érthetően fejezzem ki magamat, meg kell állapitanom a következőket : Egy jobb ipari munkás a háború előtt keresett hetenkint 40 koronát ; a búza ára akkor métermázsánkint 19—20 korona volt, tehát keresett egy jobb ipari munkás hetenkint 2 métermázsa búzát. Ma ugyanez a munkás hetenkint körülbelül 6000—6500 koronát keres és ezért a legjobb esetben csak 50 kg. búzát vehet. Ez röviden és világosan azt jelenti, hogy a munkásság életnívója a háború előtti állapotokkal szemben a negyedére csökkent. Erre azután már igazán nem lehet azt mondani, hogy ez olcsó ország, de még azt sem lehet mondani, hogy a munkások nem érzik meg a drágaságot oly mértékben, mint akármely más osztály . . . Csontos Imre : Ki tehet róla ? Peidl Gyula : . . . mert a valóságos helyzet az, anélkül, hogy a munkásság életviszonyait össze akarnám hasonlítani más kategóriákéval, hogy Magyarországon ennél a most kimutatottnál alacsonyabbra csak egyetlen kategória életnívója sülyedhetett és ez a mezőgazdasági munkásság. (Ügy van ! TJgy van ! balfelöl.) Erdélyi Aladár: Az mind gabonában kapja a fizetését! Perlaki György: És a tisztviselőké! Peidl Gyula : Ismétlem, nem kívánok összehasonlítást tenni, de ha megteszem ezt az összehasonlítást, ki fog tűnni, hogy az én állitásom megáll. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula : Emellett még nem vettem figyelembe azt a tényt, mely a munkásságot egész életén végig kiséri, hogy t. i. az esztendőből átlagban körülbelül csak 40 hetet tölt normális időben munkában, csak 40 héten át keresi meg a háború előtti életnívójának 25%-át, a további 12 héten pedig mint munkanélküli nem keres semmit. Rassay Károly: Ez igy van! Peidl Gyula; De ha szabad nekem ehhez m

^g egy megjegyzést fűznöm, ez az volna, hogy annak a tételnek felállítása, hogy a munkásság, tehát a tömegek nem érzik olyan súllyal a drágaságot, mint más kategóriabeliek, nézetem szerint befolyásolja a jóvátétel kérdését is ; mert ha egy országban a ministerelnök szerint a tömegek viszonylag jól élhetnek, akkor ott talán mégis akad még valami, amit jóvátétel címén el lehet vinni. Ezzel szemben a valóság az, hogy Európában sehol sincs még egy ország, ahol a dolgozó nép életnívója annyira lecsökkent volna, mint Magyarországon, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ez az igazság !) Herczegh Béla : A szellemi munkások is ! Peidl Gyula: Azoké is lecsökkent, azokat is besorozom ebbe a kategóriába. Azt hiszem, E őri-Szabó Dezső t, képviselőtársam volt az, aki igazán lelkesültséggel beszélt az agrárdemokrácia kérdéséről, amelyet ő és társai az egységes pártban követelnek és nem szűnnek meg követelni és ehhez ragaszkodnak. Kitajka Lajos: Már nem ragaszkodnak! Peidl Gyula: Azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik ezt a felfogást vallják, azt ajánlom figyelmükbe, hogy Magyarország is már régen, de haladottabb felfogású emberek még régebben, és Magyarország ujabban hivatalosan is az önrendelkezési álláspontra helyezkedett. Vegyék figyelembe ezek a t. képviselő urak azt, hogy az önrendelkezés alatt értendő az is, hogy ne kivánjanak boldogítani egyes néprétegeket az ő tudtuk, az ő hozzájárulásuk, az ő megkérdezésük nélkül. (Félkiáltások jobbfelöl : No végre !) Csontos Imre: Hát mit csináljunk? Peidl Gyula : Oda kellene konkludálnom, (Halljuk! Halljuk!) hogy az önrendelkezési jog kötelességükké teszi az agrárdemokrata elvet valló képviselőknek, hogy mindenekelőtt a falusi népességnek is biztosítsák a titkos választójogot. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Ezt árulták el! Meskó Zoltán : A kisgazdapárt programmja ! ez egészen bizonyos! A bizottságban mellette is voltak ! Elnök: Csendet kérek! Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Peidl Gyula : Kénytelen vagyok megint párhuzamot vonni Kun Béláékkal, akik azt mondották, azt hirdették, hogy ők jót akarnak, ők a proletárság diktatúráját, a proletárság jólétét akarják megteremteni, de a proletárok megkérdezése, hozzájárulása és részvétele nélkül próbálkoztak vele. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hozzájárultak! Peidl Gyula: Mert nem a proletárok diktáltak, még csak nem is szavaztak, volt ugyan mindenkinek szavazati joga ... Herczegh Béla: Dehogy volt! Akinek nem három hold földje volt,, annak nem volt ! Rassay Károly: És ha lett volna, akkor sem tudott volna szavazni ! Peidl Gyula: Proletárokról beszélek! Minden proletárnak volt tehát szavazati joga, sőt ügyes burzsujok is beékelődtek akkor a proletárság soraiba, tehát azoknak is volt szavazati joguk. A választási aktus azonban uiy folyt le, hogy az állambiztonsági megbízottak,: akiket