Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
A nemzetgyűlés SS. ülése 192, reparáció súlyos, terhes felhője. Ha ebből a felhőből jégeső zúdul ránk, akkor ez a mi vetéseinket, amelyeket oly gonddal istápoltunk, örökre semmivé fogja tenni. Ha azonban sikerül nekünk ezt a felhőt eloszlatni, akkor én nem féltem a mi vet ésünket. A reparáeió kérdése ma az uralkodó és a legfenyegetőbb kérdés, amit nekünk jól meg kell oldanunk. Ez a szó: reparáció, egymagában a legjobban jellemzi az egész helyzetet, mely az őszinteség teljes hiányával van. Hiszen a reparáció szó egészen mást jelent, mint amit a szónak ethimológiai értelme kifejez. A reparáció tulajdonképen hadisarc, (Ugy van ! ügy van !) a hadisarcnak egy műveltebb, előkelőbb kifejezéssel való megnevezése. Wilson kimondotta pontozataiban, hogy nincs hadisarc. A világ hatalmai állották ezt a kijelentést és nem a »hadisarc« szót irták a békeszerződésekbe, hanem a »jóvátétel« szót. Ez azonban semmi egyebet nem jelent, mint hadisarcot a végletekig. Vizsgáljuk meg, vájjon van-e jog és lehetőség velünk szemben a reparációra ? A reparáció jogalapját a békék abban állapítják meg, hogy Magyarország részes a világháború előidézésében. Tudjuk jól és az egész világ tudja, mert nem mi hoztuk nyilvánosságra, hanem ellenségeink, hogy Magyarországnak semmi része a világháború előidézésében nem volt és Magyarország felelős kormányférfia a legutolsó percig tiltakozott a világháború ellen. Az a jogalap tehát, amire a reparációt helyezik, nem létezik, már pedig a római jog régen megállapította azt, hogy quod ab initio vitiosum est, non prodest tractutemporis convalescere. Ha tehát alapjában soha nem volt joguk velünk szemben reparációra a győztes hatalmaknak, ugy semmi idő múlása nekik ezt a jogot meg nem adhatja. De ha eltekintünk is a jogtól és azt mondjuk, nincs jog, csak erőszak és hatalom van, még akkor sem követelhetnek tőlünk reparációt, mert a hadviselő fél nem csonka Magyarországvclt, hanem Nagy-Magyarország. (Igaz ! Ugy van !) Ha tehát erőhatalommal reparációt lehet tőlünk venni, azt csak Nagy-Magyarországtól lehet venni, tehát csonka Magyarországtól és az utódállamoktól együttesen, (Ugy van ! Ugy van !) még pedig csonka Magyarországtól csak harmadrészben, kétharm.adrészben pedig az utódállamoktól. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy tőlünk elragadták területünk 68%-át, elragadták népességünk 60%-át, közöttük három és félmillió tősgyökeres magyart, elvették összes aranyunkat, ezüstünket, sónkat, elvették szenünk 86%-át, vasunk 81%-át, fánk 70%-át, elvették gyáraink 40%-át, vasúti parkunk 75%-át és ha hozzáteszem, hogy érvényesült velünk szemben egy olyan megszállás, — a román megszállás — amely előtt a vandálok, ha tudnának róla, elpirulnának : akkor azt mondom, az, amit tőlünk elvettek és elraboltak, az a kettős deposszedálás, amelyet a békeszerződések és a románok velünk szemben elkövettek, messze felül éri azt, amit a leguzsorásabb reparációs követelés velünk szemben felszámit hat. (Irfz! ügy van /j Nem tartozunk tehát sem a jog, NAPLÓ IX. évi január hó 23-án, kedden. 9 sem az erőszak alapján egyetlen egy fillérrel sem, (Igaz ! Ugy van !) és ha tartoznánk is, nem lehet velünk szemben érvényesíteni a reparációt, mert nem tudjuk megfizetni. (Igaz! ügy van!) Nagy nehezen talpraállottunk (Egy hang jobbfelől : Még talpra se állottunk !) s ha engednek bennünket szabad lélegzethez jutni, akkor ismét hasznos tagjai lehetünk a világ és Európa társadalmának ; de ha ma velünk szemben reparációt követelnek, akkor menthetetlen a teljes összeomlásunk, (Ugy van!) ha pedig összeomlunk, akkor az összeomlással magunkkal ragadjuk elnyomóinkat is. (Igaz! Ugy van!) Ebben a mai nehéz helyzetünkben egyetlen menekvési ut van : az egyetértés, az összetartás. Ezért értékelem én végtelenül nagyra a t. szociál. demokrata pártnak néhány nappal ezelőtt a külügyi bizottságban tett azt az illetékes kijelentését, hogy az integritás kérdésében a szociáldemokrata párt velünk, a polgári pártokkal együtt érez, együtt gondolkodik, hogy veszedelem idején a szociáldemokrata párt velünk, polgári pártokkal eggyé. lesz. Hogy ezt végeredményében kifejezzem: a szociáldemokrata pártnak ezekben a kijelentéseiben azt a szellemet látom megnyilvánulni, hogy ők is azt tartják magukról, hogy ők elsősorban magyarok és második sorban szociáldemokraták, aminthogy mi is elsősorban vagyunk magyarok és csak második sorban vagyunk pártemberek ... Horváth Zoltán : Ezt csak most fedezték fel ; eddig nem hirdették ! Lukács György : . . . csak második sorban tartozunk különböző felekezetekhez, csak máscdik sorban tarozunk különböző nemzetiségekhez és foglalkozásokhoz. Horváth Zoltán : Ezt csak most fedezik fel ? Rupert Rezső: Lehet, hogy Lukács György csakugyan igy érez ! (Zaj.) Lukács György : Csak az egység és az összetartás az, amely a mi rendkívül súlyos helyzetünkben bennünket, a mi érdekeinket megóvja. Ez az egyetlen ut, amelyet követnünk kell, amelyet követnünk szabad. T. Nemzetgyűlés ! Másképen nem fejezhetem be beszédemet, mint hogyha utalok azokra a szavakra, amelyekkel Cuno német birodalmi kancellár azon a német birodalmi gyűlésen, amelyben a Ruhr-vidék megszállását bejelentette, a maga beszédét befejezte, amidőn a németekhez szólt. A mi helyzetünk teljesen analóg a németek helyzetével, ránk tehát betüről-betüre ráillenek azok a szavak, amelyekkel Cuno kancellár a németekhez intézett beszédét bevégezte. Azt mondotta a kancellár a németeknek és mondom én a magyaroknak : nekünk a mai helyzetünk a jogtalanság, a tűrés, a szenvedés. A cél, amely felé törekszünk : a jog, az igazság, a szabadság és a béke. (Ugy van ! Ugy van / jobbfelől és a középen.) Az ut pedig, amely ezen célok elérésére vezet : az egység, az összetartás. (Ugy van ! jobbfelől.) Sütő József: Csakhogy a kormány cselekvései nem azt. mutatják! •.....:„• . •' 2
