Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
8 A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. kormányt, gondoskodjék arról, hogy a nemzetek szövetségében Magyarország kellő aparátussal lépjen föl. A legutóbbi őszi közgyűlésen a külügyminister ur csak maga vett részt ; nagyon helyesen, mert hiszen Magyarország a tanácskozásokban még részt nem vehetett ; ott csak arról volt szó, hogy bennünket felvegyenek a nemzetek szövetségébe. A következő alkalmakkor azonban a t. kormány aknázza ki teljesen a helyzetet, aknázza ki azt a lehetőséget, mely szerint a nemzetek szövetsége minden tagjánaK joga van arra, hogy három kiküldöttel és három kiküldötr-helyettessel, tehát összesen hat kiküldöttel vehessen részt a tanácskozásokban és azonkívül olyan számban vihessen magával szakértőket, amilyen számban neki jól esik. Nagy súlyt helyezek arra, hogy. valamint a népszövetségi ligák unicjának ülésein és az interparlamentáris konferenciákon Magyarcrszá gon nagy apparátussal vesz részt —és ennek hasznát is látja — ugy a nemzetek szövetségében való tanácskozáson is most már mint a nemzetek szövetségének tagja a lehető legintezivebben. a lehetó legnagyobb készültséggel vegyen részt. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A nemzeti özi mentalitás átalakulóban van. A külügyi helyzet is nagy változáson megy keresztül. Szemeink előtt folyik le a nagy-encente kötelékeinek meglaznlása, szemeink előtt folyik le a lausanne-i konferencia, amely ^valósnnüleg ezt a lazulást még tágabbá fogja tenni. A külügyi helyzet megváltozására fog valószínűleg közrehatni az Északamerikai Egyesült-Államoknak a közel jövőben várható szerepvivése is. : Az Èszakamerikai Unió a világháború alkalmával szakitett a Monroe-doetrinával, amelyhez addig mindig szívósan ragaszkodott, szakitett azzal a doctiinával, amely mig egyfelől kimondja-, hogyaz Uniónak Európa kérdéseibe beleavatkoznia joga nincs, másfelől Európával szemben is megköveteli azt,fiegy az Unió kérdései De bele ne avatkozzék. A világháború alkalmával az Unió szakított ezzel a doctrinával, mert, mint méltóztatik tudni, részt -vett az európai hatalmak nagy világháborújában és részvétele döntő veit a háborúra nézve, mert hiszen nyílt titok az, hegy a világháborút nem az entente-hatalmasságck nyerték meg, mindenki tudja, hogy a középeurópai hatalmak már győzedelmeskedtek, de az Èszakamerikai Unió volt az a tényező, amely fordított a kockán és a mérleg nyelvét a középeurópai hatalmakkal szemben az entente-hatalmasságok javára billentette. Az Egyesült-Államok tehát mélyen részt vett Európának ebben a nagy, belső küzdelmében és mélyen beleavatkozott a békekötés kérdésébe is akkor, amikor elnökét átküldte ide Európába. Wilson elnök volt az, aki felállította a maga pontozataifc, melyek aztán rávitték a középeurópai hatalmakat arra, hogy akkor, amikor még képeseklettek volna tovább harcolni, a Wilson által kilátásba helyezett méltányos béke érdekében felhagynak a további küzdelemmel és a maguk részéről békét kérjenek. Wilson elnök ezekben a pontozataiban arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs győző és nincs legyőzött, hogy nincs hadisarc és hogy a nemzetek önmaguk felett rendelkeznek. Mi történt ezzel szemben a párisi bekében ? Bogya János : Jött a világ legnagyobb csalása ! LukáCS György : Wilsonnak, akinek hiúsága a történelemben páratlanul áll, ezt a hiúságát az entente vezető államférfiai kihasználták és amíg egyfelől tömjéneztek neki, addig másfelől pontrólpontra homlokegyenest az ellenkező szellemben diktálták a békét, mint ahogy azt Wilson világgá hirdette és mint ahogy ezzel a világgá hirdetéssel a középerurópai hatalmakat is a fegyver letételére reá bírták. Nem a nemzetek önrendelkezési jogát valósították meg, hanem a nemieteket mint juhnyájakat hajtották az egyik állam fenhatósága alól a másik állam fenhatósága alá. Nemhogy kárpótlás nélküli békét létesítettek volna, hanem ellenkezőleg, a győzőket megtették kizsákmányol ókká és a legyőzötteket rabszolgasorsra sülyesztették. Epen homlokegyenest ellenkezője történt mindannak, amit Wilson világgá kürtölt. Igaz, hogy az amerikai közvélemény nem osztotta elnökének ezt az engedékenységét és a békét nem ratifikálta. Nézetem szerint azonban Amerika ezzel nem szabadult a felelősség alól. Amerika azzal, hogy beleavatkozott a háborúba és azt az entente javára döntötte el, valamint azáltal, hogy rséztvett a béke megalkotásában, felelősséget is vállalt magára és e felelőssége folytán szinte kötelessége, hogy másodszor is szakítson a Monroedoktrinával és Európa megzavart békéjének helyreállítása tekintetében befolyását érvényesítse. Egyszer már Amerika kezében volt a helyzet kulcsa, akkor, amikor beleavatkozott a világháborúba és azt az entente javára döntötte el. Most ismét Amerika kezében van a helyzet kulcsa, mert hiszen az összes államok, a győzők és legyőzöttek egyaránt adósok, még Anglia is, amely csak részben hitelező, de részben ő is ados. Egyesegyedül az Egyesült-Államok az, amely kizárólag csak hitelező. Amerika kezében van tehát a helyzet kulcsa. Másfelől pedig Amerika felelősséggel tartozik a multak után, felelősséggel az európai helyzet alakulása tekintetében. Amerikának tehát csekélységem nézete szerint szinte kötelessége, hogy most az európai helyzet alakulásába beleavatkozzék. Nekünk nincs mit félni ennek a nagy köztársaságnak a beavatkozásától, mert attól csak előnyt és hasznot várhatunk, elnyomott nemzetünk érdekében. A külpohtikai kérdést komplikálja továbbá Románia helyzete, amely napról-napra jobban és jobban van fenyegetve az orosz hatalom mozgolódása folytán. Ilyen külpohtikai helyzetben nekünk egységes frontot kell alkotni. Egyedül az egységben, az összetartásban van a mi erőnk és egyedül egységgel és összetartással biztosit hatjuk azt, hogy abban a konvukióban, amely kitöréssel fenyeget, mi a magunk érdekeit diadalra vezethessük. Ebben a zavaros, nehéz helyzetben a magyar glóbus egén még egy külön felhp jelenik rnegs a
