Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

À nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. 131 hogy valahogy ki ne maradjon egyetlen egyszer sem a »nemzetközi« jelző a szociáldemokrata sző elől. Szijj Bálint : Önök maguk is ezt hangoztatják! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula : Szilágyi Lajos t. képviselőtársam értesített bennünket a pártonkivüliek csoportjának megalakulásáról. A címzést egészen következetesen ugyanigy irta, hogy »nemzetközi szociáldemokrata párt«. Erdélyi Aladár: Jól nevelt úriember! Peidl Gyula : Ez azt jelenti, hogy Erdélyi t. képviselőtársammal együtt nagyon felületesen kezelik ezt a kérdést, (ügy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldálon.) — nem akarok rosszabb jelzőt használni — mert a szociáldemokrata pártnak sohasem volt az a címe, hogy »nemzetközi szociáldemokrata párt«, hanem »magyarországi szociáldemokrata párt«. Urbanics Kálmán : Ez épen a baj ! Miért nem »magyar« ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula : Azért nem »magyar«, mert abban követem előttem felszólalt t. képviselőtársamat — aki itt elmondotta, hogy az ő sokác választóit mennyire szereti — hogy én is szeretem ennek az országnak és az egész világnak minden tisztességes jóravaló polgárát, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akár magyar, akár német, akár sokác, akármilyen nemzetiségű. Nekünk Magyarországon a háború befejezéséig sokszorozott okunk volt arra, hogy szeressük nemzetiségre való tekintet nélkül minden polgárát ennek az országnak, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha ezt megtették volna az uralmon levő osztályok, nemcsak mi szociáldemokraták,... (Mozgás a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Mi nem szerettük? Peidl Gyula : . . . akkor ma nem beszélnénk annyi keserűséggel csonka Magyarországról. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldálon. Zaj a jobboldalon. ) Szijj Bálint: Szeretetből engedték be az oláhokat meg a cseheket, mikor önök voltak uralmon? (Zaj. Elnök csenget.) Peidl Gyula: En szeretnék a lehetőségig röviden végezni, de ezt lehetetlenné fogják tenni, ha kitérítenek beszédem kijelölt utvonalából. Eszembe juttatják ugyanis ezzel a közbeszólással azt, hogy — ugy hiszem — 1917-ben egyszer volt alkalmam az akkori igazságügyministerrel, Balogh Jenő úrral egy tárgyaláson részt venni. Az igazságügyminister ur akkor azon kesergett, hogy különösen a románok — ő oláhoknak nevezte őket, amint itt is nagyon gyakran lehet ezt még ma is hallani — ... Kenéz Béla: Ez a helyes! Peidl Gyula : . . . hogy az erdélyi románok milyen hálátlanok a magyar állammal szemben, s hogy annak ellenére, hogy egyes vezetőiket a magyar állam bizonyos pozíciókba helyezte, mégis intrikálnak Magyarország ellen, mégis Románia felé húznak. Én erre azt mondtam az akkori igazságügyminister urnák : kérem, ez a végzetes tévedése a magyar politikának, hogy t. i. a nemzetiségi kérdést épugy kezeli, mint ahogy kezelte állandóan a szociális kérdést. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem az elégedetlenkedő, elnyomott tömegek sorsát veszi figyelembe, hanem egynéhány vezetőt vesz figyelembe, akiket azután a szocialisták ál hinter Riegel und Schloss helyez, a nemzetiségek esetében pedig egynéhány állást ad nekik. Nagy szociális és nemzeti problémáknak ez nem lehet megoldása; (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) nem lehet tömegek elégedetlenségét azzal eloszlatni, megszüntetni, hogy egynéhány vezetőnek állásokat juttatnak, még kevésbé azzal, hogy egynéhány vezetőt bebörtönöznek. Ez jellemzi azt a helyzetet, azt az uralmat, amely Magyarországon évtizedeken keresztül a hatalommal rendelkezett, és ennek van túlnyomó része abban, hogy ma csonka Magyarországról lehet beszélni. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ami a nemzetköziséget illeti, a túloldalról elhangzott a napokban egy felszólalás ErődiHarrach Béla t. képviselő ur részéről, amely azt bizonyítja, hogy ha komolyan és behatóan foglalkozik valaki ezzel a kérdéssel, akkor rájön arra, hogy valótlan, hogy ez a mi nemzetköziségünk ellentétben áll a hazafisággal. Amint nem áll ellentétben a hazafisággal a tudomány, a tőke, az agrárizmus, az egyes vallásfelekezeteknek nemzetközisége; ugy nem állhat ellentétben a munkásság nemzetközisége sem a hazafisággal. Nem azon fordul meg a hazafiság kérdése, hogy minek nevezi magát valaki, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy mennyire szereti a más nyelvű, más felekezetű vagy más fajú embertársait, hanem azon fordul meg, hogy mit és hogyan cselekszik. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha erről az oldaláról nézzük meg'a mi nemzetköziségünket, . . . Barla Szabó József: Nem nemzetköziség ez, hanem kozmopolitizmus ! Peidl Gyula : . . . kérdem : hol nyilatkozott meg ez a nemzetköziség oly módon, hogy ezzel a hazafiságnak árthatott? Barla-Szabó József: »Világ proletárjai egyesüljetek!« Peidl Gyula : Ez szólam ! Én nem szeretem az erős kifejezéseket, de a nemzetgyűlésben talán még sem illik igy szólamok után futkosni. Méltóztassék itt valami komoly adatot, komoly érvet felhozni, mert végtére szajkózni kint szoktak az utcán. Barla-Szabó József: Ez a jelszavuk! Szeder Ferenc : Csakhogy erre képtelenek ! (Zaj. Elnök csenget) Peidl Gyula : A mi nemzetköziségünk semmiben sem különbözik az egyéb nemzetköziségektől, melyeknek nem lehet más céljuk, mint hogy az egyes országokat, egyes népeket érze-