Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

130 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. ettől nagyon elveszi a gazda kedvét a városi törvényhatóság és azok a bizonyos irányár­megállapitó bizottságok, amelyek a kisgazdák által nagy vesződséggel termelt kerti, piaci áru­kat megmaximálják. Nagyon sok panasz érkezett hozzám. Én természetesen igyekeztem megnyugtatni az ille­tőket azzal, hogy bizonyos fokig talán még van jogosultsága ennek a dolognak, mert hiszen még nem vagyunk egészen abban a normális hely­zetben, amelyben voltunk annak idején, de azért mindenesetre ma már egyrészt szükségtelennek tartom, másrészt pedig azt hiszem, hogy ez valahogy inkább árt a többtermelésnek. Ezért szerintem szükségtelen ezt fentartani, sőt ellen­kezőleg bizonyos fokig megszüntetendőnek tartom. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mivel a kor­mánnyal szemben bizalommal vagyok, az indem­nitást elfogadom. (Éljenzés és taps a jobbolda­lon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Peidl Gyula! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Hogy eleget tegyek egy udvariassági szabálynak, belekapcso­lódom az előttem felszólalt i képviselő ur sza­vaiba és meg kell állapitanom, hogy amikor azt mondotta, hogy a tömegek olyanok, mint a vezetők, akkor egyrészt tévedett, mert ón ezt fordítva tudom, de másrészt ezzel a megállapí­tásával meglehetősen súlyos kritikát mondott azokról a tömegekről, amelyek őt a nemzet­gyűlésbe beküldőitek. Ez magában foglalja azt a természetes következtetést, hogy az előttem felszólalt t. képviselő urnák nem sikerült engem meggyőznie és bizonyára nem okoz meglepetést, ha kijelentem, hogy nem vagyok abban a hely­zetben, hogy a kormány által kért felhatalma­zást megszavazzam. Ha egy csepp kételyem lehetett volna az­iránt, hogy bizalmatlanságom a kormánynak ugy bel- mint külpolitikájával s/.emben teljes és tökéletes, akkor ez a csepp kétely is a tegnap esté folyamán teljesen eloszlott volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon J Propper Sándor : Ébredő kormány ! (Moz­gás jóbbfélöl.) Peidl Gyula : A t. belügyminister ur teg­nap olyan választ adott Kassay t. képviselő­társam interpellációjára, amely szinte a két­ségbeeséshez viszi közel az olyan embert, aki őszintén, komolyan és becsületesen a szivén hordja ennek az országnak a sorsát. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha minden érzékem, ha politikai, morális és taktikai érzékem nem csal, akkor az én tiszteletteljes véleményem szerint csak kétféle választ adhatott volna a belügyminister ur erre az interpellációra. Vagy azt, hogy az eddigi sorozatos merényletekhez az ébredők egyesüle­tének semmi köze nincsen, vagy egy, ha ezt nem mondhatta, akkor egy másikat, hogy t. i. egyetlen figyelmeztető, egyetlen megrovó szava évi január hó 25-én, csütörtökön. lett volna az ellen az egyesület ellen, amely eddigi működésével mérhetetlen károkat okozott az országnak. Ehelyett sajnálattal kell meg­állapítanom, hogy a belügyminister urnák — bár kénytelen volt elismerni, hogy a vizsgálat adatai szerint a legutóbbi merénylet az ébre­dők egyesületéből indult ki — nemcsak hogy egy korholó, megrovó, figyelmeztető szava nem volt, hanem egyenesen védőügyvédként viselke­dett, egyenesen védelmébe vette az ébredők egyesületének ezt a működését . . . (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Rakovszky Iván belügyminister: Letartóz­tattam azokat, akik ezt csinálták! Peidl Gyula : ... és ezzel alapot adott azok­nak az uraknak, hogy csak folytassák, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) vigyék to­vább ezt az országot a lejtőn. Rakovszky Iván belügyminister: Akkor majd lecsukják őket! Propper Sándor : Addig minister, mig az ébredők akarják! Meskó Zoltán : xlkkor már régen nem volna minister ! Liberális ember volt, nem volt soha ébredő ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula; Nem szavazhatom meg a fel­hatalmazási javaslatot, mert a kormánnyal szem­ben bizalmatlansággal viseltetem. De nem sza­vazhatnám meg a jelen esetben akkor sem, ha a kormány pártjában ülnék. En elismerem, hogy a kormányok általában juthatnak olyan külön­leges helyzetbe, amikor költségvetést nem ter­jeszthetnek elő, amikor tehát átmenetileg kény­telenek indemnitást kérni. De nem ismerhetem el törvényes és alkotmányjogi szempontból azt a lehetőséget, hogy a kormányok éveken keresz­tül következetesen és rendszeresen elmulasszák a költségvetés és zárszámadás beterjesztését, és igy éveken keresztül rendszeresen és követke­zetesen elvonják a nemzetgyűléstől, a törvény­hozástól az alkotmányban biztosított budget­jogot. Erre, az én véleményem szerint, semmi alapja, sem törvényes, de morális alapja sem lehet a kormánynak, s ebből a szempontból egy­általán lehetetlennek tartom, hogy a nemzet­gyűlés a kormányt ebben a törvénytelen eljá­rásában támogassa. Mielőtt rátérnék a kormány bel- és kül­politikájának kritikájára, szükségét érzem annak, hogy itt egynémely dolgot magunkkal kapcsolat­ban felemlítsek. (Halljuk! Halljuk! a szélsö­baloldalon.) Itt nagyon sok szó esik velünk kap­csolatosan a mi nemzetköziségünkről, és pedig nemcsak a kormánypárt részéről, hanem egyén ellenzéki oldalról is. Annyira megy a nemzet­köziségnek ez az emlegetése és aláhúzása, hogy például megfigyeltem Szilágyi Lajos képviselő­társamat, aki felszólalásában legalább féltucat­szor emiitette meg a mi pártunk nevét; meg­történt vele, hogy elfelejtette eléje tenni a »nem­zetközi« jelzőt, akkor megismételte a mondatot,

Next

/
Thumbnails
Contents