Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Baross János napirend előtti felszólalása és a ministerelnök nyilatkozata. — Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A IV. bíráló-bizottság beterjeszti jelentését Paupera Ferenc, Strausz István ós Wild József igazolási ügyében. — A földművelésügyi és pénzügyi bizottság bemutatja együttes jelentését az Országos Erdei Alapra és az erdöbirtokhitelre vonatkozó törvényjavaslatok tárgyában. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Rakovszky lván f Kállay Tibor, gr. Klebelsberg Kunó, Szabó István (nagyatádi), Daruváry Géza, Belitska Sándor, Vass József, Bad János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 45 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el) Elnök : Az ülést megnyitom, A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Hébelt Ede jegyző vir. T. Nemzetgyűlés ! Baross János képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Én az engedélyt a képviselő urnák megadtam és így a képviselő urat illeti a szó. BarOSS János: T. Nemzetgyűlés! A nagyentente legutóbbi Írásbeli és a kisentente szóbeli demarsa pár napig izgalomban tartották a magyar közéletet. Azóta azonban kiderült, hogy az egész affér olyan volt, mint egy hirtelen villámlás Európa felhős, borús egén, amelynek azonban magja nem volt, jó magyar paraszt kifej ezé s szerint csak »száraz mennykő« volt. Egy haszna mindenesetre volt azonban, hogy bevilágitott az európai és magyar politikánk olyan zugaiba is, amelyek eddig homályban voltak. Kiderült mindenekelőtt az, hogy hónapok óta egy mesterségesen előkészített hazug hadjárat folyik Magyarország ellen azért, hogy Magyarországot, mint az amúgy is haj szálon függő európai béke megrontóját és veszélyeztetőjét állitsa a világ közvéleménye elé. Kezdték a csehek a salgótarjáni határincidenssel, folytatták a románok a Nick Carterdetektiv-rémregényeibe illő mesével, az erdélyi NAPLÓ IX. román királyi koronázás alkalmával tervezett merényletről, jött azután a lökösházai állítólagos határsértés, azután vakmerő mese arról, hegy a magj^ar reguláris csapatok Nagyvárad közelében harcot vívtak a román csapatokkal, ,ahol állítólag több halott és sebesült is esett volna és végre betetőzte egy bukaresti hir, hogy a magyar kormány nagytömegű katonaságot koncentrált a román demarkációra. Ennek következtében a nagy-entente barátságos tanácsot tartalmazó Írásbeli jegyzéket intézett hozzánk, mely világcsan utal a román határon történt állítólagos magyar határsértésekre, a kis-entente képviselőinek szóbeli előterjesztése pedig egyenesen azt követeli a magyar kormánytól, hogy a jövőben sem a parlamentben, sem a sajtóban, sem népgyűléseken a trianoni békével összefüggésben elégedetlenkedő hangok ne hangozzanak. Kiss Menyhért: Hallatlan! Ez a nyugati demokrácia ! BarOSS János: A magyar kormány már az első valótlan hírek megjelenésekor a legnagyobb lojalitással ajánlotta, hogy a kérdéses incidensekel nemzetközi ellenőrző bizottság által vizsgálják meg ; ez meg is történt. A vizsgálat azóta a legnagyobb határozottsággal megállapította azt, hogy nálunk semmiféle hadikészülődés a kis-entente ellen nincs és hegy a magyar haderők koncentrálása vakmerő mese. De hiszen azt eddig is tudta nálunk minden gyerek, hogy Magyarországon ugy a társadalmat, mint a kormányzatot a leglojálisabb, a legbékésségesebb hajlandóság tölti el és nincs olyan józaneszü magyar ember, aki fegyveres támadást tervezne bármelyik szomszéd ellen. (Ugy van ! a jobboldalon.) Háborúra itt nem uszit senki komoly ember ; a vérig kínzott magyar nemzet ugy a parlamentben, mint népgyűléseken és sajtóban csak a tria^ 17
