Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

À nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán, 9! PakotS József: T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak Petőfivel vagyunk igy, hanem igy vagyunk egyáltalán a szellemi termékek legtöbbjével. Mindaz, ami kulturérték ma számunkra, egy külön hatalmas erő, amelynek lángját élesztenünk és nem eloltanunk kell ; az a kis tábor, az a kis csapat, amely ma Magyarországon a kultúra nehéz és küzdelmes harcát vivja, olyan különítmény, amely a legszebb nemzeti munkát végzi, a művelődés utján akarja fejleszteni ezt a nemzetet, hogy megállja a helyét abban a nehéz versenyben, amelyet az egész világ ellen kell folytatnia. Es ime a meg nem értés ezzel szemben ugy nyilatkozik meg, hogy ma már minden szabad gondolat, minden szabad elképzelés tilalmas ; egy költőnek, egy Írónak nem szabad fantazmagóriákat szinesiteni, mert rögtön szembe találkozik azzal a rideg elbánással, amely csak rendőri agyvelőben születhetik meg. Tóvá bb megyek ; odá ig merészkedik már a rendőri cenzúra, hogy a tréfát is megcenzurázza, azt a jókedvű tréfát, amelyre nagy szükség van e szomorú időkben. Majd példákat fogok felhozni arra, hogy mi mindenféle teiüetre merészkedik már ez a cenzúra. (Halljuk! Halljuk 1) A legfájdalmasabb s reánk nézve a iegmegszégyenitőbb épen a Petőfi megcenzurázása. En magam is szenvedő részese voltam egy ilyen kisérletnek. Egy szavalóművész a Vigadóban Petőfi-ünnepet rendezett, amelynek bevezető előadását én tartottam. A magyar királyi államrendőrség jónak látta ezt az ünnepélyt betiltani. Akkor én magam fordultam a belügym

inister úrhoz és figyelmeztettem arra, hogy ez végzetes és veszedelmes lépés. A belügyminister ur megváltoztatta ezt a rendelkezést s meg lehetett tartani ezt a Petőfi-ünnepet, amelynek lefolyása méltóságos és szép, felemelő és hazafias volt, azonban súlyos bajok származtak belőle. Megtörtént az a véletlen, hogy — bár a rendőrségnek bemutatott műsorban ott szerepeit Petőfinek halhatatlan költeménye, Az apostol — Az apostol miatt kitört a rendőrségen a válság. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A rendőrség azt gondolta,, hogy a szavalom űvész 20 sorral többet szavalt el Az apostol-ból, mint amennyit kellett volna (Derültség a szélsôbahldalon.) és felelősségre vonta a szavalóművészt, hogy miért nem szavalt el másik két verset, amely szintén a műsoron volt. Várnai Dániel : Az anyám tyúkját ! (Derültség,) Halász Móric : E"Ï nagyon szellemes veit ! Várnai Dániel: Legalább olyan szellemes, mint a betiltás ! Pakots József : Aztán még egy komikus dolog történt. Az Ap.stol-hoz kisérő zenét irt egy fiatal magyar muzsikus. A kisérő zenének hangjegyeit bemutatta a rendőrségnek. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) A zenemű 24 órán át ott voit a rendőrségen, amely aztán imprima lta, engedélyezte az előadását. Abban a zeneműben volt két taktus, amely a Marseilles-ből volt átvéve, és ezt az ellenőrző rendőrtisztviselő észrevette. Emiatt megindult az eljárás annak ellenére, hogy a rendőrség már engedélyezte a zenedarab előadását, t. i. nem vették észre, amit nem csedákk, mert hiszen a rendőrség nincsen berendezkedve arra, hogy zongorát vagy pianinót tartson a maga hivatali büróiban s igy nem tudta megállapítani, hegy két ilyen veszedelmes taktus van a műben. E^ért megindult az üldözés a szava]óművész ellen. Halász Móric: Ez kabaré! Ez nem interpelláció ! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kulturbotrány ! Meggyalázzák az emlékét !) Györki Imre: Kabaré, hogy ilyeneket csinálnak ! (Zaj.) PakotS József: Annál különösebb a rendőrség ilyen eljárása, mert egy héttel előbb a zeneakadémián szintén előadták egy fiatal magyar szerzőnek egy nagy zeneművét, amelyet Petőfi »Egygondclat bánt engemet« című költeményére irt, s ebben 12 taktusa veit meg a Marseillaise-nek. A rendőrség ezt nem vette észre, azonban az előbb emiitett két taktust igen, s emiatt megindult ennek a szavalóművésznek üldözése, aki attól kezdve többé nem léphet fel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Igen, a rendőrség nem engedi, hogy fellépjen. En vcítam bátor átadni a belügyminister urnák egy rendőrségi végzést, amely szerint engedélyezlek a műsert, de ennek a művésznek nem volt szabad szerepelnie, s amikor azt kérdeztem a t. belügyminister úrtól, hogy mi ennek az oka, akkor azt a választ kaptam, hogy talán kommunista volt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) Várnai Dániel : És ha volt ? PakotS József : T. Nemzetgyűlés ! Három és fél év alatt módjában állott a magyar királyi rendőrségnek kikutatni valakinek a múltját és megáll a pitani, hegy kommunista volt-e vagy sem, követ ett-e el büacselekményeket a magyar nemzet, a magyar állami és társadalmi rend ellen, vagy sem. Ha három és fél év alatt nem tudta ezt felderíteni, magára vessen érte a rendőrség, emiatt azonban nem szabad üldözni egy embert, aki három és fél éven át állandóan a szavalópódiumon volt. Mindig a rendőrség ellenőrzése mellett működött, a rendőrségnek mindig bemutatta műsorát, amelyet a rendőrség engedélyezett. HaláSZ MÓriC : Da aki épen most lett esetleg kommunistává ! (Zaj és derültség a szélsôbahldalon

~) Rassay Károly : Le van tartóztatva ? Be van csukva, ? Horváth Zoltán : Tán megbolondult í HaláSZ Móric : A^ lehet, hogy megbolondult ! Az már igaz ! (Zaj. Elnök csenget.) PakotS József: T. Nemzetgyűlés! Hagyjunk fel végre ezekkel a tréfákkal. Ha ez a szavalóművész csakugyan bűnt követett el, méltóztassék odaállítani illetékes bírósága elé, méltóztassék felelősségre vonni, alkalmat nyújtani neki arra, hegy a bíróság előtt számcljcn be bűncselekményeiről, s a biróság mondja ki rá a bűnöst, ha vétkezett. De engedelmet kérek, közigazgatási hatóságnak nincsen joga almoz, hegy vele szemben ilyen eljárást tanusitsen, s főként nincs joga ahhoz, h gy elvegye valakinek a kenyerét. (Vgy vanJ baljelől.J Lehe-