Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
t 96 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923, Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni a képviselő urnák ehhez a kéréséhez, hogy interpellációját a leglörelebbi interpolációs nap'm terjeszthesse elő. (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Perlaki György jegyző: Pakots József! PakotS József: T. Nemzet gyűlés ! (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Valami különös véletlennél fogva interpolációs napokon mindig szerencsém van olyan kérdéseket felvetni, amelyek egyenesen a bel ügyminist er úrhoz szólnak. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy a közigazgatás körül az én szerény véleményem szerint nincs minden rendjén. Mai interpellációmnak ránk nézve ig°n sajnálatos, a kultúra szempontjából végzetes oka van. A mélyen t. balügyminister ur legfőbb vezetése alatt álló magyar királyi államrendőrség t. i. — bocsánat ezért a kif j°zésért is — bizonyos megalomániába esett, amikor hivatottnak érzi magit arra, hogy irodalmi és művészeti kérdésekbe beleszóljon, a kritika jogival éljen, sőt odáig megy vakmerőségében és merészségében, hegy Petőfi szelleméhez mer hozzányúlni, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Szemben azzal az önérzettel, azzal a bizlonsági érzéssel, amelyet a magyarság merit annak a halhatatlan nagy szellemnek erejéből, amelynek ünnep 1 ése ma Magyarországot a kerek művelt világ központjává teszi s amely szellem felé hódolva száll ma mindemiek elismerése —• hiszen a közeli napokban a kulturvilág centrumábar», a francia intellektus társa da'» mának körülbelül 3000tagja előtt fogja felmutatni a magyarság a maga, szellemi standardját Petőfi szellemében — idehaza azzal a sajnálatos jelenséggel kell találkoznunk, hegy az elfogultság, a meg nem értés hozzá mer nyúlni Petőfi géniuszához és el akarja tiltani e halhatatlan szellem rregnyilatkozását, vagy legalább bizonyos mértékű megnyilatkozását ez ország rajongó közvéleménye elő t. Nem le hit eléggé súlyos és elit élő szavakat találni e vakmerőség ellen és ne méltóztassanak tehát lekicsinyelni ezt az okot, amely engem felszólalásra késztet, mert abban veszedelmes tendencia van. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És mint ahogy a világot nem lehet bura alá szorítani, mert az kitör onnan, ugy hiába méltóztatik a rendőrség a maga apparátusával elnémitani akarni azokat az eszméket és gondolatokat, amelyek Petőfi halhatatlan költészetében vannak, mert azok ott mozognak, kacagnak és diadalmaskodnak minden igaz magyar szivben és minden kuíturlélekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Nagyon szeretném, ha ezek a szerény szavak, amelyeken keresztül azonban a megsértett kulturvilág önérzete nyilatkozik meg, meghallgatásra találnának. És én hiszem, hegy a belügyminister ur lelke és szive is megsajdul, hogyha arra gondol, hogy Petőfi géniuszához igy nyúlnak hozzá ebben évi január hő 2é-én, szerdán. az országban ; megsajdul a minister ur szive, amely megnyilatkozik itt a nemzetgyűlés kupolacsarnokában is és kereste annak a magyarázatát, hogy miért volt Petőfi mindenekfelett való nagy nemxeti géniusz. A minister ur sem nyugodhatik meg ezekben a jelenség a kben és bizonyára keresni fogja a módot arra, hogy egyszersmindenkorra megszüntesse, hogy ugy fejezzem ki magamat, azt a kalózkodást, amely itt Petőfi költészetével történik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Pere van —• mert komikus ugyan, de igy kellett be állit anom a kérdést — pere van a magyar királyi á^amrendőrségnek Petőfivel. Nem tetszik a magyar államrendőrségnek az, hegy Petőfi a maga idejében, de minden időkre szólóan az emberi jogok harsonása és meg nem alkuvó megszólalt at ój a volt. Halász Móric : DÍ ezt máskép értik ma ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) PakotS József : É? ha azt mondják, magyarázzák, hegy Petőfi igy meg ugy forradalmi lélek volt, ne feledkezzenek meg arról, hogy a magyar nemzeti fa felvirágzása abból a szellemből fakadt, amely a Petőfi lelkéből sugárzott ki és 1848 márciusa örök dicsősége, lesz ennek a magyar nemzetnek; az a történetkönyv, amely akkor Íródott, örök bibliája lesz minden igaz magyarnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Halász Móric: Köszönjük a kioktatást! PakotS József: Én nem kívánom képviselőtársamat kioktatni ; ha nem érzi azt, amit mondok, neki hiába mondom el. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Hiszen éreznie kell mindenkinek, aki ma hozzá zarándokol ahhoz a tiszta forráshoz, amelyet Petőfi költészete jelent, hogy megfürdesse a maga lelkét, amelyre nagyon sok szennyet szórtak ezek a mai szomorú idők. Rassay Károly : Nekünk is szabad ünnepelni, a kupolacsarnokba ugy sem hívtak bennünket ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Tiszta hipokrizis !) Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! Szinte hihetetlen, hogy az az elképzelhetetlen helyzet állott elő, hogy Petőfit cenzúrázzák. A cenzúra, amelynek szomorú emlékei még itt ülnek a lelkeken, hozzá mer nyúlni ahhoz a szellemi kincsesházhoz, amelylyel Petőfi, a leghalhatatlanabb magyar géniusz és a világ legnagyobb költője megajándékozta nemcsak Magyarországot, hanem a kerek világot. Én nem tudom, hogy azok a rendőrtisztviselő urak, akik ezt teszik, jószántukból teszik-e ; nem hiszem. Meg vagyok győződve arról, hogy valami titkos erő van, amely ezt rájuk diktálta. Mondom, én nem hiszem, hogy a magyar királyi államrendőrség ezt magától csinálná és nem is ő ellene szól az interpellációm, hanem azon szellem ellen, amely megnyilatkozik ezekben az intézkedésekben. Valahol van egy olyan forrás, amely itt megnyilatkozik, van egy olyan sötét szellem, amely megsuhogtatja a maga fellegeit e tiszta napsütés felett, amelyet Magyarországra Petőfi szelleme áraszt. VÍCZián István : Jó, hogy nem mondja, hogy az Ébredők S
