Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

À nemzetgyűlés SO: ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 8? ínények között egyetlenegy tankönyvet megvenni is igen nagy áldozat egy szegény embernek. Ma egy rajzfüzet, egy rajztömb, amelyre szükség van az elemi iskolában, 150 korona, egy füzet 40—50—100 korona, egy ceruza 30—40—50 korona. Meg kell csinálni, hogy azok a gyermekek, akiknek számára mi itt dolgozunk és munkálkodunk, azalatt, amig mi kínlódunk és szenvedünk, tanulhassanak és nevelődhessenek. Sok iskola keli és minden pénzt rá kell szánni, hogy sok iskola lehessen, sok és jó tanitó. Lent jártam vidéken és azt láttam, hogy egy-egy iskolában 130—150 gyermek van egy tanitó alatt. (Zaj.) Ha az a tanitó egy angyalnak a türelmével bir, ha az a tanitó elsőrangú pedagógus is, még akkor sem tud annyi gyermekkel bajlódni, még akkor sem tud annyi gyermeket tanítani, mert teljesen képtelenség, teljesen felőrlődik az ereje abban, hogy fentartsa a rendet s igy a nevelő munkára és az oktatásra nem marad ideje. Meskó Zoltán : Mit szól ehhez a főtanitó : Klebelsberg ? Kéthly Anna: Nem politikai hajsza kell, a tanítók elbocsátása, nem B-lista, hanem-becsületes megélhetés kell, az, hogy ne kelljen a tanítónak azon gondolkoznia, hogy a fizetés a hó elejétől neki csak a hó 15-éig elegendő. Mert ha ilyen anyagi gondokkal küzd, akkor nem tud tanítani ; ha arra gondol, hogy otthon a családja éhezik, hogy nem tud neki ruhát venni, akkor nem tud azzal a gyermekkel olyan szeretettel foglalkozni, ahogy az szükséges volna. Ez főleg és elsősorban az alsóbb néposztályok gyermekeire vonatkozik, mert ezek szülei nem tudnak drága nevelőnőt tartani gyermekeik részére, nem tudnak otthon oktatást adni a gyermekeiknek. Ezeknek a gyermekeivel szemben tehát a tanítókra, az iskolákra fokozottabb kötelesség vár. Ezekben az iskolákban az oktatás, a tanulás, a nevelés legmesszebbmenő lehetőségein kívül meg kell teremteni azt is, hogy a gyermek mindenképen jól érezze magát. Higiénikus, egészségügyi berendezéseket kell teremteni, iskolai fürdőket, gyermekfoglalkoztatókat, az iskolaorvos intézményét, amelyet egyszer már kezdtek, de amelyet ugy látszik abbahagytak, újból fel kellene ébreszteni és ránevelni a gyermekeket arra, hogy a betegségeket megelőzni is tudják, mert sokkal többet ér a betegséget megelőzni, mint a már meglévő betegségek ellen küzdeni. A városokban a gyermekkirándulások és a gyermeknyaraitatások akcióját kell megszervezni azon szegény gyermekek részére, akik otthonról ki sem mozdulhatnak, mert erre anyagi lehetőségük nincs. A mínisterelnök ur a múltkoriban azt mondotta, hogy a forradalmak annak következményei, hogy az intézmények a nép szükségleteivel és életfeltételeivel diszharmóniába jutottak. Mi azok ellen az intézmények ellen küzdünk, amelyek a mai szükségletekkel és életfeltételekkel jutottak diszharmóniába, és azt kívánjuk és azt akarjuk, hogy amikor mi ezt a harcunkat folytatjuk, akkor ezt a harcunkat megértéssel kísérjék, ezt a harcunkat megértsék és bennünket ebben támogassanak. De ne ugy támogassanak, mint ahogy például a kormány teszi, amely a mi küzdelmeink és harcaink megelőzésére és elfojtására rendtörvényjavaslattal iparkodik jönni. A múltkoriban a vöröskereszt-egylet égisze alatt különféle felekezeti nőegyesületek egyesültek. Ezek egyesülésénél Vass minister ur azt mondotta, hogy a nőknek — ezeknek a felekezeti egyesületeknek is, a többieknek is — a karitatív munka terére kell vetniök magukat, mert ezen a téren többet tudnak tenni, mint a politika terén. Én csak azt mondhatom erre, hogy a karitativ munka tüneti kezelés : azokat a bajokat akarja jól-rosszul orvosolni, amelyeket a politika csinál, amelyeket a politika terén elkövetnek. Addig, amig a politika terén nem fogjuk ezeknek a bajoknak elejét venni, karitativ téren hiába dolgozunk ellenük, mert addig a politika mindig szállitani fogja a megmenteni való áldozatokat a karitatív munkások számára.- {Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ez a karitativ munka az okok megszüntetése nélkül abszolúte semmit sem ér. Ilyen körülmények között csak annyit használ, mint a forró vaslapra csöppentett vízcsepp, amely rögtön elpárolog. Az a karitatív munka, amely karácsonykor összegyűjt 150—200, vagy mondjunk egy nagy számot, 1000 gyermeket, amikor sok tízezer gyermek szorul felruházásra, ugyancsak nem sokat ér. Ha megteremtjük azokat a feltételeket, hogy ezeknek a gyermekelmek részére szüleik megtudják szerezni a ruhaneműéket, a táplálkozást és mindent, amire szükségük van, akkor majd nem szorulnak ezek arra, hogy 150—200 vagy ezer gyermeket jótékony nemtőknek kelljen megmenteni ök. Ezek a jótékony munkák a mai helyzetben tulaj donképen nem érnek semmit, sőt akárhány esetben rá lehet mutatni, hogy olyan pénzeket adnak ilyen célokra, amelyek épen őróluk vannak lehúzva, amelyek épen őtőlük vannak elvonva. Itt van például a TÉBE. Húsz milliót adott most jótékonycélra, az inségakció javára, ugyanakkor, amikor a saj át tiszt viselői éheznek. Ezt a húsz milliót a saját tisztviselőitől spórolta le. Rothenstein Mór: Ez az igazság! Kéthly Anna: Nagyon könnyen lehetett gavallér ezzel a húsz millióval. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Még csak nem is fizetett rá, jó üzletet csinált. Keresett mellette nyolcvan milliót!) Rothenstein Már : Az alkalmazottak rovására jótékonykodik ! Kéthly Anna : Azt hiszem, meg lehet állapítani azt, hogy a politika terén ily körülmények között a nőknek el kell végezniök a maguk munkáját. Ehhez szükség van arra, hogy meg legyenek a politikai jogaik, mert ebben a tekintetbe« legtöbb panaszkodni, legtöbb sérelmezni valójpk épen a munkásnőknek van. A munkásnőket a választójogi rendelet 90%-ban megfosztqtta a poli tikai jogoktól, a munkásnők legnagyobb tömegé