Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

86 A nemzetgyűlés SO. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. Halász Móric : Akkor is helyes lesz ! Esztergályos János: Helyes lesz, de nem fogadják el ! Kéthly Anna : Azok az állapotok, amelyekben a munkáscsalád, a munkásnő ma szenved, egyáltalán nem teszik számára kívánatossá, hogy gyermekei legyenek, mert nincsenek biztosítva azok a feltételek, amelyek mellett gyermekeit felnevelheti, taníttathatja és kiképeztetheti. Ha ez állapotok ellen becsületesen küzdünk, ha ezeket megszüntetjük, ezzel emberéletben és munkaerőben oly megtakarítást eszközlünk, mely bármiféle költséggel felér. Ennél a kérdésnél a gyermekmunka védelméről is keli, és szó essék arról, hogy azt az elvet, hogy a gyermeknek egy bizonyos korig teljesen védettnek kell lennie, következetesen, alaposan, minden téren keresztül kell vinni. A nevelésben nagy szerep kell hogy jusson a munkának, de ez a munka nem szabad hogy a gyermek számára kenyérkeresőmunka legyen, amely csak kifárasztja azt a gyermeket. A munkásgyermek számára is biztosítani kell a legmesszebbmenőig azt, hogy tanulhasson, kiképezhesse magát, azokat a természetes tehetségeket, azt a józan észt, amelyet magával hoz a világra kifejleszthesse, mert ma az alsóbb osztályok nevelésére, az alsóbb osztályok gyermekeinek oktatására bizony nem fordítanak elég gondot. (Felkiáltások balfelöl : Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások jobb felöl : Hiszen hallgatjuk !) Esztergályos János: Kaszinóznak! (Zaj a jobboldalon.) Halász Móric : Esztergályos úrtól nem fogunk engedélyt kérni ! (Egy hang balfelöl : Ne kaszinózzanak !) Rassay Károly : Ez csak elég objektiv beszéd ahhoz, hogy meg lehessen hallgatni ! (Felkiáltások jobb felöl • Nem is zavarja senki !) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna : Azokat a mulasztásokat, amelyek a népoktatás terén felmerülnek, a szervezett munkásság felnőtt korában kénytelen a nehéz napi munka után pótolni a szakszervezetekben. De mi van azokkal, akikhez a szakszervezetek nem férhetnek hozzá, mi van a falusi emberekkel? (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Ezen a téren olyan borzasztó súlyos mulasztások történnek, hogy ezekről csak a legnagyobb megbotránkozással lehet beszélni. Egy vidéki lapban, a Vasvármegye című lapban, melyet épen a napokban küldtek be nekem, olvasok egy cikket, amely a felsőszölnöki iskoláról ir, de nagyon sok ilyen iskola van az országban. Ez ott van a jugoszláv határon, ahol közel vannak azok, akik tőlünk el vannak sza/ kitva, ahol tehát a legjobb példát kellene adni arra, hogy idebenn milyen helyzet van. Azt irja róla az a cikk, hogy az egész háború alatt nem lett tatarozva, hogy minden percben azt lehet várni, hogy a tanitó és a gyermekek fejére dől, hogy minden percben szerencsétlenség történik, hogy beesik az eső, beesik a hó és a gyermekek és tanítók ilyen iskolában vannak. Ez az állapot nem egyedülálló, ilyen iskolát azt hiszem minden képviselő a maga kerületében is fel tud fedezni és meg tud mutatni. Nem is csoda, hogy igy vannak, hogy ilyen elbánásban, ilyen elbírálásban részesitik a falusi iskolákat. Hogy lehetne azt kívánni, hogy másképen legyen, amikor itt van a kötelező iskoláztatásról szóló rendelet, amelyet a napokban bocsátottak ki, amelyben ugyancsak nem törődnek azzal, hogy a faluhelyen járnak-e a gyermekek iskolába, mert bár alapelvül lefektetik, hogy minden gyermeknek kell iskolába járni, de a kivételnek annyi módja van, hogy mindenki ugy bújik ki alóla, ahogy akar. A királyi tanfelügyelő megengedheti, hogy a tanév elején a 10 éven felüli gyermekek az őszi és tavaszi hónapokban reggel 6—9-ig, illetőleg 7—10-ig részesüljenek oktatásban. Én tudom, bár nem vagyok falusi, hogy ennek a célja az, hogy ez után a reggeli oktatás után elmehessen az a gyermek mezei munkára. Azonban azt is tudom, hogy egyetlenegy fontos kérdés van s ez az, hogy a gyermek tanuljon 12—15 éves koráig és teremtsük meg neki azokat a módozatokat, hogy ne kelljen neki munkába menni, mert bizonyára nincsen korán reggel ott az esze a tanulásnál, ha tudja, hogy neki még el kell mennie mezei vagy egyéb munkára. Teremtsük meg a lehetőségeket, hogy ugy tanulhassanak, ugyanolyan és ugyanannyi időben, amennyire szükségük van. Továbbá azt mondja a rendelet, hogy az ötödik és hatodik osztályban megengedheti a kir. tanfelügyelő, hogy a tanítás nagyobb gazdasági munkák tartama alatt a hét három napjára korlátoztassék. Mig fent kimondja, hogy egy esztendőben 195 napot kell tanulni, itt tovább kimondja, hogy ebből a 195 napból a felét el lehet engedni. Hát akkor hol van az elvnek a keresztülvitele? Vagy azt mondjuk, hogy tanulnia kell annak a gyermeknek ós vigyük ezt keresztül következetesen, vagy mondjuk azt, hogy nincs szükség arra, hogy tanuljon, de akkor ne képmutatóskodjunk és mondjuk azt, hogy elég, ha az iskola mellé jár és nem az iskolába. Az államnak minden erejével azon kell lennie, hogy a népoktatást becsületesen, alaposan keresztülvigye, hogy a népoktatás nemcsak a városokban, hanem a falvakban is olyan legyen, amellyel büszkén dicsekedhessünk, amelyre rámutathassunk azok előtt, akik kivül vannak és vissza akarnak hozzánk jönni. Olyannak kell lennie annak, hogy a faluban is és a városokban is minden gyermek részére ingyenesen — legalább a népiskolában ingyenesen — bocsássunk taneszközöket, könyveket rendelkezésre, hogy ne legyen kénytelen az a gyermek ezek hiányában végigkinlódni az iskolát. Hiszen a mai körül-