Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 79 (Helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Talán még egyik indemnitási vitában sem esett annyi szó szociálpolitikai kérdésekről, mint ebben a vitában, és valóban, amikor hallom a sok beszédet ezekről a kérdésekről, akkor ugy érzem magamat, mintha kis kanalakkal akarnók kimeríteni a tengert, ebben az esetben a mulasztások tengerét. Azt tapasztaltam, hogy ezt odaát a túlsó oldalon épen ugy érzik, mint ahogy én érzem. Csak azt az egyet találom különösnek, hogy odaát, ahol a t túloldalnak módjában volna nemcsak beszélni ezekről a kérdésekről, . . . Zeőke Antal : Adjon rá pénzt ! (Felkiáltások balfelöl: A jóakarat is hiányzik!) Kéthly Anna : ... hanem rá is szorítani a kormányt arra, hogy ezek ne csak mint állandóan égető fájó kérdések legyenek közöttünk, hanem végleg elintézett problémák, mégis folyton csak beszélnek ezekről a dolgokról. Feltűrt karokkal mímeljük a nagy nekiindulást, ugy látszik, hogy most egyszerre mindent el fogunk végezni és a végén kisül, hogy ez is csak ugyanarra a sorsra jut, mint a többi programm ; ugyanarra a sorsra jut, mint a többi fájó kérdés : a nagy nekilendülésből nem lesz semmi. Bogya János : Láttuk, hogy a szociáldemokrata párt programmja hogyan valósult meg a bolsevizmus alatt! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rothenstein Mór : A konzul nem tudja magát megtagadni ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kéthly Anna : A nemzetközi munkaügyi hivatal konferenciáján a magyar delegátus kijelentette kormánya nevében azt, hogy a magyar- kormány a szociális törvényhozás minden reformjára kész, azonban, ha ennek az állitásnak a konzekvenciáit keressük, nem találunk egyebet, csak ígéretet. A múlt nemzetgyűlésnek a munkáját nézve, nem találunk semmit ezen a téren és ha el akarnók fogadni azt a kifogást, hogy a múlt nemzetgyűlésnek elég sok dolga volt a romok eltakarítására, akkor azt kell most kérdeznünk, vájjon az a jogos kíváncsiságunk, hogy ez a nemzetgyűlés eleget fog-e tenni ezentúl azoknak a követelményeknek, amelyek felmerülnek, nem tudom, hogy erre a kérdésre igennel lehet-e válaszolni?! Azok a törvényjavaslatok, amelyek a nemzetgyűlés előtt fekszenek, egyáltalán nem mutatnak ennek az ígéretnek a beváltására, mert ezek között a törvényjavaslatok között csak kettőt látunk olyat : az éjjeli munkáról szólót s a sütőipari munka szabályozásáról szólót, más szociálpolitikai törvényjavaslat a nemzetgyűlés előtt nem fekszik. Ezek is csak be vannak nyújtva, azonban, hogy a tárgyalásuk mikor lesz, az a jövő titka, azt egyelőre nem tudjuk. (Mozgás jobbfelöl.) A legfontosabb kérdések... (Zaj.) Elnök (esenget) : Csendet kérek ! Kéthly Anna: ...nem törvényhozás utján, hanem csak felületes, ideiglenes, a dolgok mélyére egyáltalán nem ható rendeletekkel vannak rendezve. Es ez nagy baj, mert a rendeletek, amelyeket bármely percben visszavonhatnak s amelyeket a végrehajtó közegek ugy magyaráznak és alkalmaznak, ahogy az nekik tetszik, ilyen nehéz kérdésekben irányadók, mérvadók nem lehetnek. Ugy a túloldalon, mint ezen az oldalon is a szociálpolitika sokféle hiányosságait említették fel ebben a vitában. En szintén egy nagyon fontos részt akarok ebből a kérdéskomplexumból kiszakítani : a női munka védelmét, a munkásnő védelmét, és ezt azért tartom szükségesnek így kiszakítva idehozni, mert ma már, a háború után ennyi esztendővel, a munkásnők védelmének kérdése nem egy osztálynak, nem egy csoportnak a kérdése. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Ma már ez a kérdés e nemzet érdekének a szempontjából kell, hogy becsületesen megoldassák, ós kell hogy a női munka védelme becsületesen legyen végrehajtva. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A női munkások száma a háború alatt sokszorozódott meg. Mikor a háború első hónapjaiban azok az ideges munkabeszüntetések történtek; mikor mindenki azt hitte, hogy most a háború elhozta magával az iparnak és mindennek az összeomlását, azután, amikor ez az első ideges állapot megszűnt: akkor nagy erővel indult meg a munka, ugy ahogy meg kellett indulnia, és ebben a munkában igen nagy részt vettek, ebből a munkából igen nagy részt vállaltak a női munkások. Elmondhatjuk azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a munkásnők nagyon derekasan megálltak minden üzemben a helyüket. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Es azt is elmondhatjuk minden dicsekvés nélkül, hogy a női munkások helytállása nélkül itt is és minden hadviselő országban a gazdasági összeomlás következett volna be. Kuna P. András : Ha nem fogták volna meg az eke szarvát a parasztnők! . . . Rassay Károly : Ugy van, azok is ! Kéthly Anna : A munkásnőknek a munkahelyekre való özönlését azonban, azt hogy kénytelenek voltak munkába menni, hogy a pár fillérnyi hadisegélyt s a családfő elmaradt keresetét pótolják, a legvakmerőbb módon kihasználták azok, akiknek ezzel a kényszerhelyzettel visszaélniük nem lett volna szabad : a munkaadók Mindnyájan emlékezhetünk a háborús munkabérekre, a munkabérek között pedig különösen a női munkások bérére. (Egy hang balfelöl : A textil-iparban.') Emlékezhetünk igenis — a textil-ipart akartam épen megemlíteni — a háborús ruházati iparban fizetett munkabérekre; emlékezhetünk azokra a rettenetes kizsákmányolásokra, amelyeket ezen a téren tapasztaltunk. De nemcsak a háborús ruházati
